Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 69-70. szám - Az Országos Birói és Ügyészi Egyesületnek előterjesztése "A birói hatalom gyakorlásáról, valamint a rendes biróságok és az ügyészségek szervezetéről" készült törvénytervezet módosítása iránt

532 I. A külön státus. A bírákat és ügyészeket a többi állami tisztviselőtől elkülönített ds eltérő elitek, illetve fokozató!.' szemit javadalmazott személyzeti összlétszámba kell helyezni. Ez oly kívánsága a birói karnak és oly követelménye egy jogállamnak, 'amelyet nálunk sajnos igen sokan, különösen a többi állami tisztviselők nem eléggé méltányolnak. Azt hiszik, hogy itt csak épen oly státusról van szó, aminő külön státusuk van a postásoknak, a pénzügyi tisztviselőknek, a katonáknak stb. s hogy lényegében ez a kívánság nem egyéb, mint lizetéstMnelésre irányuló mozgalom. Azt hiszik, hogy ez á mozgalom az állam többi éráemes tisztviselőjének és ezek munkájának lekicsinylését jelenti. Pedig mily tévedés! A tévedés* oly mély gyökeret vert, hogy nem mulaszthatjuk el történelmi és államjogi alapon kimutatni azt, hogy ez a külön státus elsősorban nem osztályérdek, hanem kiváló államérdek és minden polgárnak egyaránt fontos közjogi garancia.' ^ Történeti visszapillantás. [ J'j§ §| Az úgynevezett birói státus önállóságának kimondását már az 1869. évi törvényjavaslat 13. §-a tartalmazza. Azóta a kérdés nem is került le a napirendről. Sajátságos, hogy a bíróság különleges közhatalmi helyzote a jogász-közvéleményen kívül álló tudományos és politikai köröket nagyobb érdeklődésre nem birta a kérdés megoldása iránt. Pedig a bíróság kiváltságos helyzetének minden külső eszközzel való biztosítása egyenes követelménye a modern államszervezet kialakulásának, mely a szabadság és a törvény előtti teljes egyenlőség alapján helyezkedett el. A bíróság függetlensége, melynek a külön közjogi állásban is kifejezésre kell jutnia, ép oly szabadságvívmány, mint pl. a tulajdon szabadsága vagy az egyenlőség proklamálása a rendiség helyébe. Az egyéni szabadságnak egyetlen biztosítéka ez az államhatalmi kormányzati szervek önkénye ellen. A biró helyzete, Ítélkezésének módja és jelentősége a rendiség korszakában természetszerűleg a fennálló hatalmi rendhez simult, annak kifejezője volt. A biró általában birói tiszte hű és pártatlan teljesítésére esküt tett már az Ulászló és Zsigmond végzeményeiben foglalt és még az 1836 :X. t.-c. által is megtartott.formulák szerint. A Hármaskönyv már szigorúan körülírja a biró egyéni kellékeit, törvényes hatáskörét. (Előbeszéd 14., 13. c.) Kimondatott a birói testületek tekintélyének sérthetetlensége, a birói Ítéletek közjogi ereje és változhatlansága és a fejedelmi beavatkozásoktól (missilia manclata) való függetlenítése (pl. 1791: VIII. t.-c.). Mindazonáltal maga a birói hatalom annyira szerves része volt a végrehajtó hatalomnak, hogy attól elválasztani nem is lehetett. Az uralkodó birói hatalma nemcsak szimbolikus volt — de pozitív és gyakori beavatkozásokban nyilatkozott meg. Végrehajtó szervei. a kancellária, gubernium a rendeletek kibocsátásának korlátlan jogával az ítélkezést tetszés szerint irányíthatták; a helytarlótanácsok, az uriszékek és általában az egész nemesi bíráskodásnak a kirivó osztályegyenlőtlenségen felépült egész rendszere, a megyék, szabad kerületek, városok autonómiáján alapuló szűkkörű birói hatalom mind távol állottak attól, hogy független bíráskodás jelentőségére emeljék a birói hatalom gyakorlását. Bár a Tripartitum a birói hatalmat és joghatóságot közjogi hatalomnak nevezi, mert cjurisdictio est potestas ex jure publico introdueta», e közjogi hatalom azonban beleolvadt teljesen a végrehajtó hatalom omnipotenciájába. A bíróságok összetétele, a választott bíróságoknak a kinevezésen alapuló birói joghatósággal hasonlatos rendi eredete; az akkori történeti Magyarország közjogi rendjének hű kifejezői. A Septemvirális Tábla a főherceg elölülővel, a főtisztelendő Egyházi rendből, a mágnásokból és a nemesekből vett táblabiráival, valamint a Királyi Tábla a maga táblai prelátusaival, a táblai bárókkal, érseki táblabirákkal és egyéb dignitáriusaival állottak az ítélkezés élén. A kerületi Táblák, a Jászkun kerület, a Szepesi XVI. város kerülete, a Szabad Hajdúk kerülete, végül az uriszékek, a földesúri halalom ezen makacsul fenntartott bástyái, melyekről Kölcsey 1833 május 29-én, midőn a földesúri bíráskodást a rendek fenntartották, azt írta naplójába, hogy «az uralkodni vágyás kínjaitól megmenekedni nem akarnak, pedig semmit sem kellene inkább várni, mint az időt, mikor a törvényen kívül senki sem uralkodik)), mindezek főképen a végrehajtó hatalomnak igazságszolgáltatásban való közreműködését fejezik ki. A magyar alkotmány szerint a fejedelem az osztó igazság forrása, — ám a koronának ez az előjoga korlátozva volt, az átruházott joghatóságban gyakorolták legfőbb fokon, a nádor, országbíró, kik megint a kir. Táblán két itélőmestert nevezhettek ki — ép úgy, mint az egyházi rend is. De így gyakorolták az igazságszolgáltatást a kerületi táblák, kerületek, megyék is. Egészben véve ebben a korban a birói hatalom a rendi kiváltságokkal, az osztályérdekekkel a végrehajló hatalomhoz fűzölt mechanizmus volt, mely a kötelékek útján határolt szabadsággal keringett a levegőben. A birói halaimat gyakorló kiváló egyéniségek igazságszeretete, pártatlansága ha érvényesült is, maga a szervezet az önkény eszköze volt. A birák helyzete a végrehajtó hatalomban való részvételek folytán nem tisztázolt. Azok a jogvédelmek, melyek az élethossziglani alkalmazás, az elmozdíthatlanság, a birói hatáskör vagy illetékesség, pontos meghatározásában fejeződnek ki, ellentmondók és homályosak, — a lágkörű biróküldési jog, a birói szervezetbe való állandó beavatkozások mind a birói hatalom alárendelt voltát és kisszerűségét tanúsították. Montesquieu, ki a hatalmak elkülönítésének elvét először fejtette ki, a lekötött birói hatalmat mint a szabadság legnagyobb veszélyét jelöli meg. Ha a birói halalom össze van kapcsolva a törvényhozóval, a polgárok élete és szabadsága felett való hatalom önkényes, mert a biró így törvényhozóvá válik, ha pedig a végrehajtó hatalommal van összekapcsolva, a biró az elnyomó hatalmával rendelkezik. A bíró közjogi állásának függetlenítése a nagy politikai és társadalmi átalakulás természetszerű következése volt, mely a mult században érvényre jutott minden állam éleiében. Minálunk a közjogi szempontból ellenszenves Bach-rendszer igazságügyi szervezetét 1861-ben az országbírói értekezlet útmutatásai nyomán életre hivott régi rendszer váltotta fel. A császári főtörvényszéket és törvényszékekel, a hétszemélyes tábla és a királyi tábla váltotta fel a maga táblai főpapjaival és báróival, az eddigi Gerichtsordnung helyét az ideiglenes törvénykezési szabályok foglalták el. Kezdetét vette az ügymenet legnagyobb rendszertelensége mellett a bíráskodás. A kir. tábla birói személyzete nem oszlott fel tanácsokra, hanem eleinte valóságos szónoklatok mellett teljes ülésben határozott mindig minden ügyben. Később a titkár jelölte ki naponkint az elnökiésre hivatott főpapok, alországbiró, itélőmesterek mellett működő előadókat,. kik legnagyobbrészt a tanácsjegyzők, illetve titkárok voltak. Ám a tábla tagjai a hétszemélyes táblánál voltak kötelesek referálni, viszont fontosabb bűnügyekben mint elsőfolyamodású bíróságok is működtek. Csak az 1868: LIV. t.-c. távolította el a rendiség maradványait és az 1870: XVI., 1871: XII., 1871: XXXI. t.-cikkek kezdik átalakítani modern alapon a régi elavult szervezetet. Alighogy újabb alkotmányos életünk mozgáshoz, tevékenységhez jutott, első teendői közé sorozta a birói hatalom gyakorlásának újra szabályozását. Az 1869: IV. t.-c.-ben lefektetett elvek mint közjogi alkotások is maradandó becsüek. A hatalmak szétválasztásának nagy gondolata, melynek a közigazgatás és igazságszolgáltatás elkülönítésével ad a törvényhozó kifejezést, a királyi hatalom mint az igazságszolgáltatás forrása, melynek külső elismertetése az, hogy a birói hatalom ő Felsége a király nevében gyakoroltatik, az élethossziglani kinevezés rendszere, az összeférhetetlenség, elmozdílhatlanság, melyet elvileg már az 1848: XXIX. t.-c. kimondott, a bíróság területi és kerületi hatáskörének függetlenítése a végrehajló hatalomtól mind olyan tények voltak, melyek a birói hatalom tekintélye, külső és belső dísze elismerését szolgálták. E törvényi szabályozás után azonban a további egészséges fejlődés megakadt. Kezdetben alig észrevehetően, majd szembetűnőbb módon fokozatosan kezdett úgy a törvényhozó hatalom, mint a végrehajtó hatalom letöredezni részecskéket a birói státus épületéből. Fokról-fokra kezdetlek azok a tisztult tanok elhomályosulni, melyek életet adtak az 1869 : IV. t.-c.-nek. A birói hatalom hasonlatos Helgoland szigetéhez, melyet részenkint szorít kisebb és kisebb területre a körülözönlő tenger árja. Egész sora a jogszabályoknak vitte végbe e változást elkezdve a bírónak tisztviselőkópen való minősítésétől a legújabb ügyviteli szabályokig, melyek már kivételesen engedik meg, hogy a birói hatalom Ő Felsége nevében jusson kifejezésre. Az ítélkező birót az egymásra következő kormányrendszerek fokozatosan állították be a többi állami tisztviselővel egyforma elbírálás alá. Az 1893. évi törvényalkotás tette erre meg az elhatározó lépést, mikor a bíróságot a többi állami tisztviselővel egy fizetési törvény rendelkezései alá vonták. Ez azután téves irányú fejlődés útját alapozta meg. Lassan kezdelt lábrakapni az a nézet is, hogy a biró ép oly bürokratizált szerve az államhatalomnak, mint akár a közigazgatási tisztviselő. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a hatalmi körök szokásos hármas felosztása sehol sincsen abszolút határvonalakkal elválasztva egymástól, hogy elsősorban a törvényhozó hatalom a kormánynak adott felhatalmazás útján bármikor belenyúlhat a birói hatalom irányításába és hogy a végrehajtó hatalom igazságügyi legfőbb szerve a törvények végrehajtása címén rendeletek kíbocsáthatására adott jogával legtöbbször igen messze megy, mint a hozott