Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 68. szám - Grecsák Károly a biró feladatáról és a birói szervezetről - Az igazságügyi miniszter programmja

529 excellenciádat tisztelettel üdvözölje. A magyar jogászvilág nagyméltóságodban már régóla az igazságügyi szolgálat tagjainak javáért küzdő lelkes bajnokotjlálja és valóban alig foglalta el nagyméllóságod itt két hónap előtt államtitkári székéi, első gondja volt, hogy hozzáfogjon azoknak az eszméknek a megvalósításához, amelyeket eddig különösen mint a birói és ügyészi egyesület elnöke állandóan hirdetett. A helyzetet világosan áttekintő azzal a gyors elhatározó képességgel, mely nagyméllóságod kiváló egyéniségének egyik értékes jellemvonása, azonnal felismerte nagyméllóságod azt, hogy hol van sürgős segítségre szükség és Vázsonyi őexcellenciájával vállvetve keresztülvitte az igazságügyi szolgálali viszonyok rendezésének azt a részleges reformját, amely a bíróságok, az ügyészségek s az igazságügyminiszlerium tagjainak körében a legutóbbi napokban annyi örömet keltett. Ezzel, valamint a tisztikar odaadó munkásságának és becsületes törekvésének szakszerű méltatásával nagyméllóságod szilárdan megalapozta azt a ragaszkodást és bizalmai, amelyet egyébként új miniszter részére csak előlegezni szokás. Az igazságügyminisztérium tisztviselői kara abban a kellemes helyzetben van, hogy nagyméllóságodat a mai napon nemcsak üdvözölheti, hanem hálás szívvel köszönetet is mondhat excellenciádnak az irányunkban eddig tanúsított kegyességéért, ígérjük, hogy hü munkatársai leszünk nagymélU'Ságodnak cs minden erőnkből oda törekszünk, hogy magas megelégedését kiérdemeljük. Kérjük excellenciádat, tiszteljen meg ezentúl is bizalmával és ajánljuk magunkat további szíves jóindulatába. (Lelkes éljenzés.) Grecsák Károly igazság ügy miniszter a következőket válaszolta: 'l isztéit barátaim ! Hálásan köszönöm azokat az üdvözlő szavakat, amelyeket kedves barátom, az államtitkár úr hozzám intézett. Hálásan köszönöm annak a bizalomnak az előlegezéséi, amellyel működésemben fogadtatok és azt az igérelet, amellyel engem nehéz feladatomban támogatni szívesek vagytok. En erre a támogatásra nagy súlyt fektetek, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy a váltakozó politikai áramlatok közöli ti, a minisztérium lisztviselői vagytok annak a kormányzati szellemi állandóságnak a képviselői, amely az én nézetein szerint alapfeltétele az állami igazgatásban a jó kormányzatnak. A politikai változások közölt ezek a polilikai áramlatok és az azokat képviselő kormányférfiak jönnek és mennek, azonban azok a kormányzati alapelvek, amelyek feltétlenül szükségesek egy szilárd állami jogrend biztosítására, bizonyos fokig állandóan kell hogy megőriztessenek. Ezen kormányzati szellemi állandóságnak a tényezői ti vagytok, ennek a minisztériumnak a tisztviselői. Azoknak az igazságügyi feladatoknak, amelyek az állami jogrend megszilárdításának nagy céljait szolgálják, ti vagytok az előkészítői és az előkészítésnek ebben a fontos munkájában kell, hogy mindenekelőtt érvényesüljön a kormányzati szellemnek ez az álláspontja. Azonban emellett kell hogy érvényesüljön annak felismerése is, hogy az igazságügyi feladatokat is az élet szabja meg. Mert ha a lételes jognak meg is van a maga nevelő hatása az egyeseknek és az ezeket magukban foglaló alakzatoknak a jogéletére, az kétségtelen, hogy a tételes jog csak úgy fogja szolgálni közvetlenül a szociális és gazdasági érdekekel, ezeknek a kielégítésével pedig közvetve magának az államnak az érdekeit, ha a lételes jog mindig összhangban marad az uralkodó életfelfogás követelményeivel és ezzel összhangban oldja meg az ezek által felvételt kérdéseket. A háború, amelynek dicsőséges befejezéséhez Isten segítségével mind közelebb jutunk, számos oly problémát vetett fel, amelyek helyes megoldásától függ egész jogrendszerünk egészséges fejlődése. A háború úgy a szociális, mint a gazdasági életben számos olyan átalakulást hozott, amelyben mind több és több olyan jeleuségre bukkanunk, amelyek helyes szabályozásától függ állami jogrendünk megszilárdítása. Azok a feladatok, amelyek elvégzésére a közeljövő felszólít bennünket, kél csoportra oszlanak. Az egyik csoport az ideiglenes átmeneti intézkedéseknek a meglétele, a másik csoport pedig a végleges, állandó jellegű törvényhozási aktusoknak a megalkotása. Mert ha igaz is az, hogy a háború nem alkalmas nagy igazságügyi reformok megalkotására, azonban a háború folyama alatt sem szabad létlenül maradnunk mindazoknak a nagy törvényhozási kérdéseknek az előkészítésében, amolyekn^k megoldását az egészséges jogfejlődés tőlünk sürgősen megkövetel. Ebben az ideiglenes átmeneti csoportban nekünk osztályrészül jutott feladatok közölt elsősorban is azokról kell megemlékeznünk, melyek a háború tapasztalatai folytán a háborúval kapcsolatosan fennálló rendelkezések revízióját követelik meg, továbbá azokról a feladatokról, amelyek a háborúból a békére való átmenetben előálló jogviszonyok rendezésének előkészítését teszik feladatunkká. Elsősorban kell itt megemlékeznem arról, hogy sürgős szükség lesz az erdélyrészi moratórium feloldásának a kérdésével foglalkozni, amenynyiben a normális gazdasági élet feltételei már fennforognak, nemkülönben a lakbérleti szabályoknak is a megváltozóit viszonyok állal megkövetelt revíziója kérdésével. Sürgősen kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel is, hogy a háborúban eltűntek holttá nyilvánításának kérdése a gyakorlati élet követelményeinek megfelclőleg mihamarább megoldhassék. Foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogy az ellenség betörése folytán és azzal kapcsolalban elveszteti értékpapírok megsemmisítése iránti eljárás a g)akorlali éleinek megfelelően szabályozlassék. Ep úgy sürgős szükség van a háborús éleiben felmerült egyes visszaéléseknek a meggállására, különösen az úgynevezett lánckereskedelem szabályozására szükséges intézkedések megtételére, valamint a központok hatályos ellenőrzésére vonatkozó rendeletek kibocsátására is. Azonfelül az eljárási szabályok sürgős revíziója is egyik feladatunkat képezi és ha e téren megelégedéssel tekinthetünk vissza annak a rövid időnek az alkotásaira, amely alatt elődöm a büntető eljárásnak ismert hiányail közmegriyugvásra pótolta és orvosolla, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a polgári eljárásnak s a perenkívüli eljárásnak is vannak számos oly intézkedései, amelyek sürgős szabályozási igényelnek. Hogy egyebet ne említsek, a háborúban észlelt érlékellolódások folytán szükségessé váll mindenckelőll a perrendben felállított értékhatárok felemelése. Továbbá szükséges lesz minél előbb avval a kérdéssel is foglalkoznunk, hogy a gazdasági élet nem mulal-e már oly normális képet, hogy a kényszereladások foganalbavélelél már most meg lehessen engedni. Ezek azok az ideiglenes átmeneli intézkedések, amelyekel elsősorban felemlítem" szükségesnek tartottam. Ilt vannak azután az állandóbb jellegű törvényhozási aktusok, amelyek közöli — már egész multamnál fogva — elsősorban fel akarom említeni a birói szervezet megalkotásának kérdéséi. A birói halalom gyakorlásáról, valamint a rendes bíróságok és az ügyészségek szervezetéről szóló törvényeknek szerves egészbe foglalása és ennek az új szervezetnek a megalkotása azokon az alapelveken fog fölépülni, amelyek már a parlamentben elmondott kormányzati programmunkban bennfoglaltatlak, tehát a külön siatus visszaállításán, az aulonomikus előlépés intézményének továbbfejlesztésén, valamint a birói testületek önkormányzati jogának kiterjesztésén. Emellett figyelembe kell venni azf a kérdést is, hogy a nem slrikte birói teendőklői való menlesílés kapcsán nem lehelne-e — ami nekem régi hitein — a birói létszámot is apasztani. Ezzel kapcsolalban nagyon természetesen nem feledkezhettünk meg arról sem, hogy úgy a fegyelmi jog, valamint a birói felelősség kérdése is olyan szabályozásra szorul, amely a modern jogfejlődésnek igényeivel összhangban áll. A birói szervezet reformjával kapcsolalban természetesen gondoskodásunk tárgyát kell hogy képezze az ügyvédi reform kérdése is. Az ügyvédi rendtartásnak olyatén átdolgozása, mely az ügyvédség körében is az autonóm hatáskör kiterjesztésének az alapelvén épüljön fel, egyik legsürgősebb feladatunkat fogja képezni. Emellett azonban az ügyvédi végleges reform megalkotása előtt vannak oly kérdések, amelyek sürgős megalkolásához már most hozzá kell látnunk, így például a közvédoi díjak felemelése, továbbá a hivatalból kirendelt védők, valamint a pártfogó ügyvédek honorálásának a kérdéséhez, amellyel kapcsolalban lermészetesen megoldást igényel magának az ügyvédi munkának díjazása is. A közjegyzői intézmény is reformra szorul. A közjegyzői díj az évtizedek előtt megállapított összegben a mai gazdasági rendnek egyáltalán nem felel meg, tehát e részben is kell sürgősen keresni a szabályozást. Azonfelül nekem erős meggyőződésem, hogy a közjegyzői székhelyek megoszlásával és ezzel kapcsolalban a közjegyzői állások szaporításával módot kell keresni arra, hogy egyrészt a jogkereső közönséget közelebb juttassuk a közjegyzői tevékenység székhelyéhez, másrészt annak az elvnek fenntartása mellett, hogy a közjegyzői állásokra rendszerint közjegyző-helyettesek neveztessenek ki, alkalmat kell adni arra is, hogy a harcterekről hazatérő és exiszlcnciájukban megingott ügyvédek egy része exisztenciájál ezen a téren is meglelhesse. A birói ügyvitel kérdése is megvizsgálás tárgyává teendő, különösen abból a szempontból, hogy ezen a téren is az igazgatás cgyszerűsíltessék és hogy igyekezzünk az igazságügyi adminisztrációnál is, amennyire csak lehetséges, a technika modern vívmányait igénybe venni. A magánjogi törvényalkotás terén e minisztérium kebelében már igen eredményes munkásság folyt, amennyiben elkészült a polgári törvénykönyv, amely most újabb szövegezés alatt áll. Ennek egyes részei azonban, így a családi-, örökösödési-, de főleg a birtokjogról szóló részek a háborúban szerzett tapasztalatok alapján bizonyos revízióra szorulnak. A polgári törvénykönyvvel kapcsolatban természetesen a kereskedelmi törvény revíziójáról is kell gondoskodnunk ; különösen a társasági és biztosítási jogra vonatkozó részek azok, amelyek feltétlenül sürgős reformot igényelnek. Ha még megemlítem a csődtörvényt, amely bizonyos mértékben szintén reformra szorul, akkor azt hiszem, kimerítettem azokat a feladatokat, amelyek megoldása ezen a téren reánk vár. A bünlelőlörvénykönyv reformjára vonatkozólag tudjuk, hogy már a mult kormány is megbízást adolt két hírneves jogtanárnak a reform előkészítésére. Különös tekintettel az ide tartozó törvény-