Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 67. szám - Egyesületünk ünnepli Grecsák Károlyt

522 szabad idejét a teleionálásnak szentelte: Közben a fizikai idővel alig győzhető eljárások tömege a fővárosnál, banknál, vállalkozóknál és a hely színén. S mindez nem ment simán, mert száz gond, száz nehézség, száz akadály keresztezte útjainkat. Többször volt már úgy, hogy minden felborul, de az elnökből kisugárzó akaraterő és kitartás győzött. S hogy e nagy stílusú vállalkozás keretében mennyire kiterjedt gondoskodása a legkisebb részletre is, arról ime megint egy kis példa. Mikor arról volt szó, hogy bebutorozzuk az internátust, nem elégedett meg azzal, hogy hetekig tartó utánjárás után kiválassza a legjobb ós legolcsóbb ajánlatot, hanem döntés előtt Újpesten az ajánlattevő gyárában megvizsgáltuk, vannak-e megfelelő szárító-kamrái, nehogy az internátus bútorzata nedves fából készüljön. Vagy a székrendelés esete: a mire senki sem jött volna rá, arra az elnök rájött, hogy tudniillik a rendes Thonet-féle székeken az ülőlap alatt abroncs fut körbe, már pedig ez csak arra jó, hogy a diák belehágjon a lábával és addig lógázza, amíg az abroncs le nem törik. Ennélfogva olyan székeket hajszoltunk fel, melyeken abroncs helyett kis hajlított facövekek tartják a széklábat. A számtalan nehézség dacára segítőtársakat is vonzolt magához az elnök egyénisége, kik részt kértek a munkából. Szorgalmasan eljárt a megbeszélésekre néhai Wettstein Gyula és sok kellemetlen órának vette el élét az ő jóságos, örökké derült kedélye. Viszont sok kérdés megoldását mozdította elő Schuszter Rudolf nyugodt analízise és biztos, világos okfejtése. Azután nyugodtabb napok következtek: az elismerés, a siker, az eredmények napjai. Majd a háborús viszonyok fenyegették válsággal internátusunkat, de az elnök itt is megtalálta a kivezető útat s midőn távozik körünkből, biztos és szilárd alapon nyugvó egyesületet ad át hű sáfár gyanánt utódainak. * Itt, ahol ezeket a sorokat írom, hat esztendő előtt két mély vízmosás keresztezte egymást. A szakadék oldalát benőtte a bozót, a bokrok sűrűjében rigó fészkelt s ha az eltévedt sétáló értett a hegymászáshoz és fel tudott kúszni a meredély oldalán, odafenn pihenő nyúlcsaládot ugrasztolt széjjel. Azóta teljesen szétfoszlott a vadon képe, mint valami álom. Nem maradt belőle egyéb, csak a rigó, mely a legmagasabb kémény tetejéről tekintget széjjel, mintha nem tudná megérteni, ki varázsolta ide ezt a bájos, mosolygó kertvárost. Ablakomból a szomszéd birák kertjébe látni. Egyik nekigyürkőzve dolgozik virágai között, a másik a füvet locsolja, a harmadik kitette asztalát a fa alá s ott vidám szivarszó mellett szerkeszti ítéleteit. A szellő rózsaillattal van telítve és fehérruhás lányok cse^ vegését, barnapirosra sült gyermekek kacagását hordja széjjel. Esti nyolc az óra. Az internátus gong-ja hármat kondul, jelzi a vacsora idejét. Siető diákok fordulnak be a kapun, az egyesületi ház előtt hazatérő birák állnak meg egy kis beszélgetésre. Fenn, az első emelet erkélyén megjelenik ebben az időben Grecsák Károly és az ő jól ismert nyilt, sziveket megnyerő mosolyával tekint körül művén. Utolsónak rögzítem meg ezt a képet, mert semmi sem jellemzi jobban az ő egyéniségét. Mi, a birói telep gyarmatosai, valamenynyien élvezzük munkájának dús gyümölcsét, ő maga pedig nem kívánt részt belőle, nem építelt házat, hanem beérte egy négyszobás bérlakással. . . Úgy éreztem, hogy meg kellett ezt a pár sort írnom, és pedig csakis ennek a lapnak hasábjain, mely birótársaink számára szól. Hadd variáljam Shakespeare szavait: .. . Mert jó megtudnotok, Miként valátok ő tőle szeretve. 17 T Egyesületünk ünnepli Grecsák Károlyt. Egyesületünk igazgatóságának tisztikara: Vályi Sándor ügyvezető elnök, Mendelényi László ügyvezető alelnök, Ráth-Végh István és Lányi Márton titkárok, Benda Béla főpénztáros, Szmetán László ellenőr és Rosnyay Dávid titkársegéd az ügyvezető elnök vezetésével 4917 június hó 16-án reggel 9'V* órakor tisztelgett Grecsák Károly államtitkárnál. Vályi Sándor ügyvezető elnök ekkor a következő beszédet tartotta: Méltóságos Államtitkár Ur! Mélyen tisztelt és szeretett Elnökünk! Méltóztassék megengedni, hogy abból az ünnepélyes alkalomból, hogy 0 cs. és Ap. kir. Felsége Méltóságodat az igazságügyi államtitkári méltóságra emelte, mi, az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Elnökségének tagjai az elsők egyike lehessünk, akik Méltóságodal szivünk teljes melegével, legbensőbb szercncsekívánatainkkal üdvözöljük. Egyesületünk hierarchiájában a kezdeményezési és a végrehajló hatalmat gyakorló ebben a testületben, amelynek feje, lelke és irányítója Méltóságod volt, minket ért a szerencse legközelebb állhatni Méltóságodhoz és legközvetlenebbül vehetni részt egyesületünkért kifejtett munkálkodásában és nemes intentióinak megvalósításában. Mi voltunk abban a kedvező helyzetben, hogy napról-napra nemcsak megfigyelhettük Méltóságodnak minden szépért és jóért lángoló lelkesedését, de magunk is meríthettünk ebből a kiapadhatatlan erőforrásból. Csodálattal láttuk határtalan odaadását és mindenre kiterjedő érdeklődését, mellyel egyesületünknek néha jelentéktelenebbeknek látszó, de végcéljaiban nagy horderejű ügyei iránt viseltetni méltóztatott. Tiszteletünket s nagyrabecsülésünket pedig teljes mértékig fokozta az a tapasztalásunk, hogy Méltóságodnak minden tényében és elhatározásában a legtisztább idealizmust és fenkölt életfelfogást ismerhettük fel. Most, mikor Méltóságod fényes közpályáján egy más, eddiginél terhesebb és felelősségteljesebb működési térre lép át, ebben az elhatározásában ismét önzetlen áldozatkészségét és a közérdek odaadó szolgálatára irányuló hajlandóságát látjuk kidomborodni. Mert jól tudjuk, hogy mikor Méltóságod a sella curulis méltóságteljes nyugalmát a politikai élet és a kormányzó tevékenység izgalmas és emésztő légkörével cseréli fel, ezzel igen nagy áldozatot hoz Méltóságod a közjóért, különösen pedig érettünk, a magyar birói és ügyészi karért. Mert tisztában lehetünk azzal, hogy a Méltóságod elhatározását irányított nézőpontok egyike volt az is, hogy megvalósulás lehetősége felé vigye azoka'. a magasztos nagy eszméket és célokat, melyekert Méltóságod eddig is élete javát szentelte. Ebből a perspektívából nézve a jövendőt, áldva áldjuk azt a pillanatot, amely Méltóságodat, egyesületünk lánglelkű kezdeményezőjét és megteremtőjét, a birói pályára vezérelte. És még inkább áldjuk e mai napot, melyen Méltóságod magas küldetésében a magyar birói karnak egyik iegszebb álma valósul meg. Ilyen érzelmektől áthatva kérjük a Mindenhatót, hogy áldja meg Méltóságodat, minden áldásával. Áldja meg jó erővel, egészséggel és a sikeres kormányzásnak mindazokkal a feltételeivel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Méltóságod megkezdett nagy és magasztos misszióját diadalmasan véghez is vihesse. Isten vezérelje további utján Méltóságodat! Grecsák Károly, feleletének lényege a következő volt: A meleg ragaszkodás és szeretet szavait nagyon köszöni, annál is inkább, mert épen új pályáján leginkább van erre szüksége. Ez a szeretet, amely ma itt újból megnyilvánult, ez az, ami őt erre a polcra emelte. Mióta birói pályára lépeti, egész tehetségét és munkaerejét csak a birói érdekek előmozdítására szentelte. Mostani állására is azért vállalkozott, hogy az idevonatkozó törekvéseit megvalósíthassa. Ez azonban csak úgy lesz lehetséges, ha kedves munkatársai bizalmuknak azt az erkölcsi súlyát, mely a küzdelemhez neki a múltban erőt adott, a jövőben sem vonják meg tőle, kéri tehát, hogy bizalmukkal a jövőben is ajándékozzák meg. — Ugyanez nap délután hal órára egyesületünk helyiségeiben tömegesen gyűltek össze budapesti osztályunk tagjai, hogy Grecsák Károlyt kinevezése alkalmával üdvözöljék. Az egybegyűllek megbízásából Juhász Andor budapesti láblai elnök, Schuster Rudolf, a szabadalmi tanács elnöke, Vályi Sándor curiai biró, a budapesti kir. törvényszék másodelnöke és Mendelényi László a m. kir. Curia elnöki tanácsosa küldöttségileg kérték fel Grecsák Károlyt a megjelenésre, a kit zúgó éljenzés és taps közepette Bubla Ferenc a m. kir. Curia tanácselnöke, egyesületünk társelnöke a következő magas szárnyalású beszéddel üdvözölt: Méltóságos Államtitkár Ur! Szeretett volt elnökünk, de továbbra is vezérünk és jó barátunk ! A magyar igazságügyre és ezzel elválaszthatatlan kapcsolatban az egész birói és ügyészi karra annyira örvendetes, annyira áldásos legmagasabb kineveztelésed alkalmából az Országos Birói és Ügyészi Egyesület nevében baráti szivünk egész melegével, örömtől dobogó kebellel üdvözlünk. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Nem tagadom, hogy az örömnek ebbe az érzésébe némi bánat és fájdalom is vegyül. Bánat és fájdalom a felett, hogy az a Birói és Ügyészi Egyesület, amelyei Te alkottál, amelyei Te úgyszólván a semmiből teremlettél (Elénk éljenzés), amiről tanúskodnak ezek a néma falak, is, de tanúskodik főleg az az eredmény, amelyet nehéz küzdelmek árán értél el, a Te alkotásod Téged elveszt, hogy az elnöki széket elhagyod, melyet oly méltóan mint Te, nem fog betölteni soha senki! (Zajos éljenzés.) De azt hiszem, hogy Te is szeretett Barátom úgy érezheted magadat, mint az az ültetvényes, aki ültetvényt alkotóit a semmiből, azt virágzóvá fejlesztette és most itt hagyni kénytelen. De vigasztalhat Téged az és ez nekünk is vigaszunkra szolgál, hogy az az ülteivény azért, a Te gondozó islápolásod alól eí nem kerül. Te