Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 64. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmult évben

497 határozatokkal szemben, hogy az igazgatósági tagok elmozdításához eme tárgynak a meghívóban való közzététele szükséges. (Curia: 8462/915. sz.) Alig oszthatjuk a Curia azt az álláspontját, hogy az a körülmény, mely szerint a mérlegbe a K. T. 199. §-ának megfelelő módon felvett értékek az üzleti év utolsó napját követő, de a mérlegnek a K. T. 179. §. 2. pontjának megfelelő közgyűlési megállapítását megelőző időkben csökkentek, a mérlegnek a közgyűlésen váló helyesbítését csak akkor eredményezheti, ha ez a változás kétséget kizáró módon bizonyítást nyert (Curia: 7298/915). Az üzleti év utolsó napját követő változások, még ha azok kétségei kizáró módon bizonyítást nyernek is, a mérlegel nem érinthetik, kivéve — miként Staub igen helyesen kifejti (644. old.) — ha a veszteség már az üzleti év folyamán állott elő, de az csak a közgyűlés megtartása előtt jutott a társaság tudomására. A Curia álláspontja tág kaput nyitna a legkülönbözőbb visszaéléseknek, s a mérleg megállapítását ingadozóvá teszi. A részvénytársasággal szerződő fél tartozik megvizsgálni, hogy a r.-t. igazgatósága állal kiállított Írásbeli nyilatkozat a cégjegyzés tekintetében megfelel-e az alapszabályokban előírt alakszerűségnek ; de ellenkeznék a kereskedelmi forgalomban megkívánl bizalommal és biztonsággal, ha a részvénytársasággal szerződő félnek azt is vizsgálnia kellene, hogy az igazgatóság hozoll-c az okiratnak megfelelő határozatot, vagy hogy a határozat hozatalánál meglarlolta-e az alapszabályokban meghatározott alakszerűségeket (Curia: 68 916). Az a körülmény, hogy a részénytársaságnak kezességi nyilatkozatát azok az igazgatósági lagok írták cégszerűen alá, akiknek tartozásáért a kezesség ,vállaltalott: a jogügyletet hatálytalanná nem teszi (Curia: 68 916). Epen úgy nincs kizárva annak jogi lehetősége, hogy az igazgatóság valamelyik tagja magával az igazgatósággal a részvénytársaságot kötelező joghaláílyal a közgyűlés előleges hozzájárulása, illetve utólagos jóváhagyása nélkül, vagyonjogi szerződéseket köthessen (Curia: 8427 915). Az igazgatósági tagsági minőség az igazgatósági tag és a részvénytársaság között nem állapít meg alkalmazotti viszonyt (Curia: 382/916. sz.) A felügyelőbizoltsági lag részére a közgyűlés által megszavazott díj fizetés jellegével bír s így az a társaság csődtömege által vissza nem követelhető (Curia: 3659/916). A budapesti kir. ítélőtábla a felszámolás kérdésben fenntartotta régebbi álláspontját (7438/916), hogy a részvénytársaság felszámolásának kimondása után a közgyűlés még az összes részvényesek egyhangú határozatával sem mondhatja ki a felszámolás hatályon kívül helyezését és a részvénytársaság továbblolytatását; hanem ily esetben a részvénytársaságnak a K. T. X. cím. 1. fejezetében meghatározott formák betartásával újra kell megalakulnia. A kir. ítélőtábla igen helyesen hangsúlyozza, hogy a felszámolás ((mások jogait és érdekeit)) is érinti, ezeknek tekintetbevétele nélkül a folyamatba tett felszámolási eljárást megszüntetni nem lehet s így helyes, ha a joggyakorlat újabb alakulásra utasítja a társaságot. Többségi határozat ebben az esetben egyáltalán számba sem jöhet, mert a felszámolás elhatározásával a társaság megszűnési akaratát kinyilvánította, a társasviszony megszűnése elhatároztatott, s azt a részvényes elfogadta, ezt többé kifejezett hozzájárulása nélkül visszaállítani nem lehet. A Curiának az idén alkalma volt kijelenteni (9343 915.), hogy a gazdasági válságot figyelembe véve, a panaszlottaknak az a ténykedése, hogy a valószínűen teljes vagyoni romlásra vezető csó'd megnyitását elkerülendő, az iratokból megállapíthatóan a hitelezőkkel egyezkedtek; és az a mulasztásuk, hogy a törvény világos rendelkezése ellenére a csődnyitást nem kérelmezték; az egyezség sikerének reményében, a társaság érdekeit előmozdítani akaró, oly menthető eljárásnak minősül, amely eljárás nyomatékos enyhítő körülményként figyelembe veendő és a K. T. 220. §-ának alkalmazását indokolttá teszi, azt hiszem, igen méltányos határozat, bár némi veszélyt rejt magában azzal, hogy a rendezés reménye a csődnyilást mindenkor késleltetheti. Szövetkezeti ügyekben a Curia elvi megállapodása szerint (462 912.) az írásbeli belépési nyilatkozatot semmi más bizonyított tény nem pótolhatja, tavaly ebből a szigorú álláspontból mégis engedett annyiban, hogy ha a fél az üzletrészeknek átíratását beadott kérvénnyel, tehát írásban kérelmezi, ez az írásbelileg előterjesztett kérelem egyértelmű a szövetkezeti tagok sorába való felvételre irányuló írásbeli nyilatkozattal (10,633/915): A hitelegylet kérdésében kimondotta, hogy ha az alapszabályok szerint a szövetkezet saját tagjai közül alakíthat hitelegyletet: a nem szövetkezeti tag a hitelegylet tagjai sorába joghatályosan nem vehető fel, és így reá csupán a hitelezési viszonyból eredő kötelezettségek háramolhatnak, a hitelegyleti tagságból folyó kötelezettségek azonban Őt nem terhelik (2701/915). A biztosító szövetkezetek segélyösszegei nem tekinthetők üzletrész-követelésnek, s így a szövetkezet felszámolásba jutása ezt, a követelést nem érinti (Curia: 7013/915). Megnyugtató és az anyagi igazságnak minden irányban megfelel az alkalmi egyesülések ügyében hozott azon határozat, mely szerint a nyereség és veszteség megosztására irányuló alkalmi egyesülések tekintetében fennálló anyagi jogszabályok értelmében közös bevételnek tekintendő mindaz, amit az egyesülésben részes lagok az egyesülés céljaira létesített ügylelek útján szereznek. Ebből a jogszabályból folyóan az egyesülést megillető bevételnek kell tekinteni azt az összegei is, amelyet az egyik fél a közös vállalat körében s annak részére harmadik személlyel kötött ügylel létesítéséért ettől a harmadik személytől közvetítési jutalék címén kapott (1085/915). A törvény alapján áll és a konkrét esetben helyes lehet ugyan a Curia az a döntése, hogy felperes az alperest kötbér követelési jogának érvényesíthetővé váltáról a teljesítési határidő lejártával értesíteni s illetve azt eme kötelezettségének teljesítésére felhívni egyáltalán nem tartozott, mert meghatározott teljesítési idő köttetvén ki, annak lejártával a kötbér esedékességét megállapító mulasztás előzetes megintés nélkül is beállolt. Egymagából abból a tényből, hogy felperes az 1911. jul. 1-étől 1912. dec. 17-ig lefolyt határidő alatt kötbér-követelésének érvényesítése iránt alperessel szemben semmi lépési nem tett, lemondásra vagy elengedésre következtetni nem lehet, különben pedig felperes a kötbérre vonatkozó követelési jogát a rendes elévülési időn belül érvényesítheti (10,840/1915). Príma vista azonban megfelelőbbnek kell a tábla elutasító ítéletét tartanunk. A kötbér által biztosított érdek nem lehetett eminens, ha felperes másfél évig várhatolt a teljesítésre, másrészt a Curia is bizonyára más álláspontra helyezkedett volna, ha egy összeg helyett napi kártalanítás lett volna kikötve. Bánatpénz kikötése mellett létrejött optionalis megállapodás nem vételi ajánlat, hanem kétoldalú szerződés, melyben a moratórium szerinti fizetés el nem fogadása folytán az oplióra jogosult a szerződéstől a bánatpénz elvesztése nélkül elállhat (Curia: 1670/916). A jogegységi tanács 1. sz. polg. döntvényét a gyakorlatban a Curia akként magyarázza, hogy az öt éves kölcsönt nem tekintette hosszabb lejáratú kölcsönnek, ilyen esetben pedig tekintet nélkül a kikötött kamatláb magasságára, a kölcsönnek a kikötött idő lejária előtt való visszafizetése esetére kártalanítási (slorno) díj joghatályosan ki nem köthető (1901/916). Nem ok az óvadék visszatartására, ha az óvadékot nyújtó őrizetében lévő zálogtárgyak közül több ismeretlen módon eltűnt, de az őrző jogtalan ténye, vagy szerződésellencs mulasztása nem igazolható, mások ilyen tényeiből vagy mulasztásaiból eredő hiányokért pedig felelősséget nem vállalt (Curia : 1050, 916). A betétkönyv jogi természete és az abból folyó következményeket illetőleg a Curia következetes, hogy a takarékbetétkönyv bem utalóra szóló értékpapír akkor, ha magában a könyvecskében fel van tüntetve, hogy a betétkönyvecske előmutatója jogos tulajdonosnak tekintetik, akinek kezéhez a tőke és kamat kifizettetik, tekintet nélkül arra, hogy mily névre, vagy jelre van a könyv kiállítva. Az ekép kiállított betétkönyvecske, amely mellett elhelyezett betétre nézve a betevő azzal a fönntartással sem élt, hogy a betét kizárólag csak neki magának fizettessék vissza, nem csak jogot ad a kiállító pénzintézetnek, hogy a betétkönyvecske bemutalójának a betét összegét kifizetheti, hanem ez a könyvecske jogszerű és jóhiszemű birtokossával szemben feltétlen kötelezettsége is (604 916)., (5021 915). Ugyanakkor azonban mégis megengedi, hogy a betétkönyv bemutatóra szóló papír jogi természete mellett sem követelheti a könyv birtokosa a fizetést, ha a könyvecske tulajdona vitássá vált (588 916). A két álláspont annál nehezebben egyeztethető össze, mert az egyik esetben (5021/915) örökösödési perj is leltek folyamaiba a belétkönyvre, a Curia mégis kötelezte az intézetet a fizetésre. Nézetem szerint a könyv tulajdonosának különböző eszközök állnak rendelkezésre arra, hogy a könyv kifizetését megakadályozza, egymagában az a körülmény, hogy a könyv tulajdona vitássá vált, (zárlat nélkül) — nem lehet, akadálya a jóhiszemű teljesítésnek. Nem bemutatóra szóló papír a takarékbelétkönyv akkor, ha a takarékpénztár a könyvre nyomtatott alapszabályok szerint jogosított a bemulató személyazonosságát kutatni (4361/915); takarékpénztári betétkönyvnek jelige alatt való kiállítása pedig a könyvön feltüntetett fenntartás joghatályát meg nem szünteti (Curia: 9816/915). A kézizálog ügyletek körül a K. T. 302. §-a szerint elegendő, de szükséges is, hogy a kézizálog a hitelezőnek, vagy az ő részére egy harmadiknak átadassék. Az átadás módját a K. T. nem szabályozza, ezért e részben annak 4. §-ához képest az általános magánjogi elvei alkalmazandók. Ezek szerint a zálogjog nem csak kézrőlkézre való átadás állal, hanem jelképileg is megszerezhető oly módon, hogy az mindenki által könnyen felismerhető (735/916). Az alaprészvényekre szerzett zálogjog a részvénytulajdonos rendelkezése alapján az új részvényekre kiterjesztettnek tekintendő akkor is, ha az új részvényeket a részvénytársaság a záloghitelezőnek még ki nem adta (Curia: 7418/915). A Curia a pénzintézetet marasztalta, mert a Kt. 271. §-ában megkövetelt gondosságot elmulasztotta akkor, midőn