Bírák és Ügyészek Lapja, 1917 (8. évfolyam, 62-70. szám)

1917 / 63. szám - A m. kir. Kúria megtámadása

492 és B. III. 8788 1916. számú balárqzatpk azzal az indokolással, hogy a mulasztás, elhallgatás is kimerítheti a fondorlat fogalmát, ha az elhallgatott körülmény közlése a tcites törvényes kötelessége lelt volna. Ugyancsak csalás a munkásbizlosítási láppénz kieszközlése és jogtalan -felvétele ilí. III. 789 1916). Csalást követ, el az is, aki adóssággal terhelt üzletét tehermentes gyanánt adja el és elhallgatja, hogy az üzleti leiszerelés nem az ö tulajdona (I).' III. ÍÖ407 1946, B. III. 1002 1916) vágy aki nem létező összeköttetésével kérkedve, a csapálszolgálaiol teljesítő katonának könnyebb szolgálatra beosztására vállalkozik és kijárásának díja léjében hitelt vesz igénybe (B. III. 3271 l;9i-6): A 386. §-a alá eső csalásra vonatkozólag a gyakorlat szerint közömbös a hitelező követelésének perésílése, valamint a fedezeti váltó lejárta, méri a bűncselekmény lénválladéki eleme csupán az, hogy a hitelező követélésének lejária folytán a halósági végrehajtás bekövetkező legyen (15. IV. 2,sni 1-916). Közömbös az is, hogy vádlott az üzlete eladásából befolyt vételári nem a seriednek, hanem más hitelezőknek kielégítésére fordítottá. Mer! ez ;i § mindazoknak a hitelezőknek érdekéi védi, akiknek követelésére nézve a halósági végrehajtás az adós ellen már bekÖvelkezőben van (II. II. 10293 191(1). Végül az anyagi büntetőjog köréből nem mellőzhetem az okiraihami&íL/Ura vonatkozó néhány határozatnak közlését. Közokirathamisítást (nem pedig a Kbtk. 7 1. §-a alá eső kihágást) állapított meg a Curia ázzál szem bén, aki a hadisegélyre vonatkozó fizetési könyvecskebén a számfejtett összeget jelző számjegyet magasabb számjegyre igazította ki (Í>. 846.7 191Ö). Ugyancsak a Blk. 391. §-át .állapította meg hamis tartalmú és hamisított aláírással ellátott oépfölkelési igazolvány készítése esetében (B. III. 1097 1910). Kégi gyakorlatnak felel meg a l>. III. 1175 19 10. számú határozatiak az a kijelentése, mely szerint az ú. n. intellektuális közokirathamisítás (Ilik. 400. §.) esak abban az esetben forog fenn, ha a közokirat bizonyító ereje kiterjed a bevezetett lények valóságának tanúsítására. A magánokii.illiainisílásnak lénválladéki eleme a jogsérelem okozása vagy ennek lehetősége (B. III. 9794 /19 10). A Btk. 403. §. 1. pontja alá eső magánokirathamisítás vádja esetében az elsőbiróság állal valónak elfogadott lényekből következtetés után a Curia állapítja meg, vájjon a vádiolt jóhiszeműen és jogsértő szándék nélkül írta-e reá a sérteti hevét a váltóra (B. 111. 7307. és B. III. 8039 1916). Ugyancsak a Guria állapítja meg azt, vájjon a Blk. 400. $-a esetében megsemmisített okirat a vádlottnak sajátja volt-e. (B. III. 9794/1916)^. Az eljárási jog köréből foglalkozván már a (íybp.-pal, legvégül csupán egy-két határozat említésére szorítkozom. Alaki semmisségi okol (l!p. 384. §. 3. p.i állapított meg a Guria, midőn az ítélet— hozásban oly hint Vett részi, aki az esküdtszék megalakításánál nem volt jelen II. 10169/1916). Bp. 385. §. la) pontja: Már kialakult gyakorlat az, hogy az esküdleknek a jogkérdésre adoll válasza lehel téves, de a ténykérdésre adoll válasszal ellenmondó viszonyba (Bph. 27. §. 0. p.) nem kerülhet! Az esküdtek ugyanis a jogkérdésre adott válaszban azoknak a lényeknek az anyagi büntetőtörvény rendelkezései szerint való minőségét bírálják el, amelyeket a ténykérdésre adoll válaszukban valóknak fogadtak el. A 385! §. la) pontja alapján megsemmisítés mellen új Ítéletet hozott tehát a Guria pl. mikor az esküdtek az egyik esetben rablást (B. IV. 7557/1910), a másik esetben pedig halált okozó súlyos testi sértést (B. II. 931'i 1916) megállapító ténykörülményeket fogadtak el valóknak, a jogkérdésre adott válasz alapján azonban az esküdtbíróság a rablás, illetve halált okozó súlyos testi sértés vádja alól a vádlottat fölmentette. Ugyanígy határozott a Guria sajtóügyben, mikor az esküdtek a ténykérdésre adott válaszszal megállapították, hogy a vád tárgyává telt sajtóközleményt, amely az egyik cselben a Blk. 456. §-ába ütköző kémkedést (B. II. 10685 1916), a másik esetben pedig rágalmazást tartalmazott (B. III. 10530 1916), a vádlott fogalmazta és annak közzététele az ő beleegyezésével történt, a jogkérdésre adoll válasz alapján azonban az esküdtbíróság a vádlottat felmentette. lb) pontja alapján megsemmisítés mellell új ítéletei hozott a Curia, mikor az esküdlek a ténykérdésre hozott határozatukkal szándékos emberölés kísérlete lénválladéki elemeinek megfelelő ténykörülményekéi állapítottak meg, a kisegítő jogkérdésre adoll válasz alapján azonban csak súlyos testi sértés vétségében mondotta ki az esküdtbíróság bűnösnek a vádlottal (B. IV. 9963 és B. IV. 10072 1916); \c) pontja alapján élt a Curia megsemmisítő jogával, .mikor az esküdlek a ténykérdésekre adott válasszal nem állapítottak meg a Blk. 7!). §~ának fennforgására mulató tényt, az esküdtbíróság azonban a jogkérdésre adott válasz alapján a vádlóttat a Btk. 79. §-ára hivatkozással fölmentette, a Curia á Blk. 279. §. és 03. §. alapján büntető ítéletei hozott (B. IV. 10700 1916). Amiatt, hogy az alsóbii'óság becsületsértés esetében az 1914: XLI. te, 18. §-a alapján (sértettnek jogellenes stb. viselkedése) a vádlottat nem mentette föl a büntetés alól, az lej p. alapján lehel élni semmiségi panasszal (B. I. 10864 1910). Nem használható azonban ez a jogorvoslat az 1914: XLI. le. 19. §. alapján (nyomban viszonzás) történt felmentéssel szemben (B. IV. 1200/1916). A vádlott elmebetegségéről és elméjéneK egyéb rendellenes állapotáról a Bpn. 9. §. 2. bekezdése értelmében tudvalevőleg nem szabad az esküdlekhez kérdési intézni. Erre nézve a bíróság az esküdlek meghallgalása nélkül az ítéletben dönt. A B. IV. 2822 1910. számú határozat szerint azonban az ily döntésnek előfeltétele, hogy az esküdtek a hozzájuk intézett lény- és jogkérdésre (Bpn. 5. §. 1. bek.) adoll válasszal a cselekmény elkövetéséi és minősítését megállapítsák. A helyszűke csak néhány főbb vonásban engedte megismerteim legfőbb bíróságunknak gyakorlatát a büntetőjog terén. A közöli határozatok is mutatják azonban, hogy a CuMának azon megtorló és tisztító működésén felől, amelyei a hadviselés érdekei ellen velőkkel szemben kifejteti, alkalma volt számos vitás elvi kérdésben magas színvonalú indokolásokkal kísért értékes határozatokat hozni. Dr. Mendelényi László. A in. kir. Ciíria megtámadása. A napilapokban olvastuk, hogy Vázsonyi Vilmos ügyvéd, országgyűlési képviselő a képviselőház 1917. évi január hó 25-én tarlóit ülésén elmondott beszédében a gyorsítóit eljárásra vonatkozó kritikája kapcsán azt a kijelentést tette, hogy a m. kir. Curián az anyagi igazságot egyáltalában nem találja meg a védelem. Erre Balogh Jenő igazságügyminiszler a következőkben nyilatkozott: T. Képviselőház ! Vázsonyi Vilmos l. képviselő úr jónak találta e törvényjavaslatnak általános vitájában megemlékezni az 1915: XIX. t.-cikk hatálybalépte alkalmával a kormány részéről kibocsátott ú. n. gyorsítóit eljárás szabályairól és teljes jogával élve, hogy ezen azóta már több izben módosított rendelőinek akár egészéi, akár egyes részleteit kritizálja, helyénvalónak látta azt is, hogy ezen kritika keretében mindjárt lehetőleg szó szerint idézendő kitételekkel megemlékezzék az ország legfőbb bíróságának, hozzáteszem: Magyarország egyik legbecsesebb és legjobban tisztelendő halóságának, a Curiának működéséről. Abban egyeiérlek a l. képviselő úrral, hogy neki is joga van az összes bíróságok működését és ezek közt a Curia Ítélkezését is mert hiszen a Curia se nem csalhatatlan, se nem szuverén — bírálat tárgyává lenni. De egyáltalán nem hallgathatom ellenmondás nélkül azokal a részleieket, amelyeket beszédében ezen az 1915: XIX. l.-c, alkalmazása körül kifejlődött curiai gyakorlatról kifejteni jónak látott, sőt azokra nyomban az ő beszédének elhangzása után olyan kötelességemnek tarlóm reflektálni, amely kötelesség mindenkit terhelne, nemcsak engem, hanem mindenkit ebben a házban, aki ezen a helyen ül, amelyet most véletlenül én foglalok el. Nem is szándékozom a t. képviselő úr fejtegetéseinek egyéb részleteivel ezúttal foglalkozni, azokkal sem, melyek a javaslat általános vitájában mindeneseire még korrektivumra szorulnak, és pedig ezúttal tízért nem, mert úgy látom, hogy a t. túloldalnak még több tagja fog ebben a vilában felszólalni; könnyű tehát kitalálnom, hogy a számos, azon részről még elhangzó felszólalás nekem módot és alkalmat nyújt s egyúttal kötelességet hárít rám arra nézve, hogy az ezen javaslat keretébe lartozó, ennek általános vitájában megvilágosítandó pontokra reflektáljak. Ezútlal szorílkozom tehát csak a Curiáról mondottakra. Amennyire módomban volt megjegyezni, kértem már a gyorsírói feljegyzéseket, de eddig nem kaplam — a t. képviselő úr gondolatmenete a Curiának a hadiszállításokra vonatkozó törvény alkalmazása lekintelében kövelelt judikalurája felől a következő volt: A t. képviselő úr a magyarországi összes ügyvédi kamarákkal konformisan, mintegy azok mandaláriusa gyanánt véli szólni és így állította be azt a télelét, hogy akinek ügye a Curiához került, az elmondhatja magáról azokal az ismert szavakai, amelyek Dante poklának bejáratánál vannak felírva: «La sciate ogni speranza», amennyiben azon gyorsított eljárás, amelyei, mini a képviselő úr mondta, a jogos szenvedélyek hatása alall készítettek, — ez is tévedés, majd mindjárt rátérek a védelemnek teljes negációja s következménye leli az anyagi igazságnak negációja is. Felállította a képviselő úr azl a léteit, hogy mindazok, akik bűnügyi védelemmel foglalkoznak, a legnagyobb elkeseredéssel vannak eltelve a Curiának ezen jogszabályok, az ú. n. gyorsított eljárás alkalmazása körül kövelett judikalurája miatt. Mert a Curia nem is alkalmas, a l. képviselő úr beállítása szerint, a tárgyi igazság megállapítására és érvényre juttatására, minthogy a Curiának cassatorius hatásköre volt. Egy incidens után, mely egy darabig a házat foglalkoztatta, a t. kép-