Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)
1916 / 59. szám - Néhány szó a tömegnapról
458 törvényszéki Ítéleteket a felsőbíróságoknak hivatalból is meg kell semmisíteniük s a jegyzőkönyv felvételét és új ítélet hozatalát esetről-esetre el kell rendelniök mindaddig, míg e téren a nov. 39., 40. §-ainak megfelelő birói gyakorlat kialakulásának processusa be nem fejeződik és a tanácsjegyzőkönyv készítését kötelezőleg előíró eljárási szabály ez úton meg nem alkoltalik, s akkor azulán a régi polgári ügyekben a régi Ü. Sz. 195—197. §-aiban foglalt szabályok — ha nem is tételes jogszabályokként, hanem birói gyakorlatként — mégis csak életben maradnak egészen az utolsó ilyen ügy befejezéséig. En tehát a régi polgári ügyekben a mostani gyakorlatot a tanácsjegyzőkönyv kérdésében állandóan fenntarthatónak nem tartom még abban az esetben sem, ha a felsőbíróságok a régi Ü. Sz. 195—197. §-ait mint tételes jogszabályokat hatályon kívül helyezetteknek veszik. De az is lehetséges, hogy a felsőbíróságok ezeket a §-okat a kérdéses ügyekre nézve tételes jogszabályokként hatályban lévőknek fogják elismerni. Habár ugyanis a m. kir. Curiának egyik tanácsa nem régen kimondotta, hogy a tanácskozás, a határozatok aláírása és a kiadványok tekintetében 1915. évi január 1-je óta az új ügyviteli szabályok a régi perekben is alkalmazandók; de a határozatok aláírása tekintetében a Curiánál a régi polgári ügyekben kétféle gyakorlat észlelhető: némely esetben az ítéletet az összes bírák írják alá, amint azt az új Tüsz. 152., illetve Füsz. 39. §-a rendeli, más esetekben azonban a Curiánál csak az elnök és az előadó írják alá, úgy amint az az új Tüsz. és Füsz. életbelépése előtt volt szokásban ; úgy látszik tehát, hogy a Curiánál a régi polgári ügyekben a régi vagy az új ügyviteli szabályok alkalmazásának kérdése még nincs végleg eldöntve és a végleges döntés talán a régi Ü. Sz. javára fog szólni s akkor a birói gyakorlat a tanácsjegyzőkönyv kérdésében is a régi rendes mederbe fog terelődni. Vegyünk most még más ügyviteli kérdéseket is szemügyre s lássuk, hogy azokra nézve a régi polgári ügyekben miként alkalmazhatók gyakorlatilag az új Tüsz.-ok. A novella 28. §-a szerint, «ha a felebbvitel hivatalból való visszautasításának esete fenn nem forog, az elsőbiróság az iratokat a felebbviteli bírósághoz felterjeszteni köteles)); e §. szerint tehát a törvényszék mint elsőbiróság a felfolyamodás elintézésekor csak annak elfogadása vagy visszautasítása kérdésében határozhat s ha a felfolyamodást vissza nem utasítja, akkor azt érdemi elbírálás nélkül a felsőbírósághoz terjeszti fel. A novella 28. §-ának csak egyetlenegy ügyviteli szabály felelhet meg, az t. i., amely a régi Ü. Sz. 286. §-ában foglaltalik s amely szerint «minden felebbviteli beadvány elintézendő és ha az eljárási szabályoknál fogva vissza nem utasíttatott, az illető felebbviteli bírósághoz felterjesztendő)). Ámde, ha igaz az, hogy az ÉR. 59. §-a a régi Ü. Sz.-okat a régi polgári ügyekben is hatályon kívül helyezte és annak 1. §-a az új Tüsz.-okat ezekben az ügyekben is éleibe léptelte, akkor alkalmazni kellene a felfolyamodás tekintetében az új Tüsz. 79. §-át is, amely azt mondja, hogy a törvényszék a felfolyamodást csak abban az eselben terjeszti fel a felebbviteli bírósághoz, ha annak maga eleget nem tehet. Már pedig ez a §. a novella 28. §-a szempontjából törvényellenes, és azért azt a novella alá eső régi polgári ügyekben a bírónak alkalmaznia nem szabad és a felfolyamodásra nézve ezekben az ügyekben a régi Ü. Sz. 286. §-ában foglalt jogszabályt mint a törvénynek egyedül megfelelőt kell követnie még akkor is, ha azt kormányrendelet hatályon kívül helyezte. Továbbá a régi polgári ügyekben előforduló birói kiküldetések körüli eljárásnak a régi ptr. és nov. állal nem szabályozott részleteiről a régi Ü. Sz. 252—285. §-át, valamint a 745/1894. IME. számú rendelet 162.,, 163. §-ai rendelkeznek. Ha már most igaz volna az, hogy az ÉR. 59. §-a a régi Ü. Sz.-okat a régi polgári ügyekben hatályon kívül helyezte, akkor az Ü. Sz-oknak a birói kiküldöttek eljárásáról rendelkező fenti §-ai §-ai helyeit az új Tüsz.-oknak kellene intézkedéseket tarlalmazniok, nehogy ezen a téren a tételes jogszabályokban hézag lámadjon; már pedig az új Tüsz.-okban a kiküldetések iránt mindössze azt az ügykezelési intézkedést találjuk, hogy a kiküldetésekről a törvényszéki elnöknél naplót kell vezetni (64. §.) s ezenkívül még csak a birói kiküldetések egy részéről, a végrehajtási eljárásokban előfordulókról adott ki az igazságügyminiszter 68,600/1914. IM. szám alatt egy külön rendeletet ; ellenben más kiküldetések esetében a birói kiküldöltek eljárásának részletei, így például az eljárási jegyzőkönyvnek az Ü. Sz. 265. §-ában megszabott kellékei, vagy az azok 274. §-ában előírt esküminták kérdése stb. tekintetében sem az új Tüsz.-okban, sem más rendeletben semmi intézkedés sincsen; ezekben a kérdésekben léhát az új Tüsz. alkalmazásáról beszélni egyszerűen képtelensé.g Az ÉR. 26. §-a csák arról gondoskodik, hogy a régi polgári ügyekben a «pertári kezelés)) tekintetében alkalmaztassanak az eddigi szabályok, vagyis a régi Ü. Sz.-oknak a pertári kezelésre vonatkozó rendelkezései. A régi Ü. Sz.-okban azonban nemcsak a periári kezelésre, hanem a pertári eljárásra nézve ís vannak rendelkezések, így például a 131. §., mely azt mondja, hogy a pertárban minden eljárási cselekmény a perlárnok közbenjötlével és ellenőrzésével teljesítendő ; ez a §. nyilván az eljárásról intézkedik, mert hiszen egészen világosan ((eljárási cselekményének nevezi azt, amit szabályozni kiván; erre és a régi Ü. Sz.-oknak a pertárról szóló egyéb eljárási szabályaira az ÉR.-nek egyedül a kezelésről szóló 26. §-a nem vonatkoztatható; és így ha a régi Ü. Sz.-oknak a periári eljárásra vonatkozó §-ai a régi polgári ügyekben az ÉR. 59. §-a állal halályon kívül helyeztettek, azok helyett az új Tüsz.-okban kellene megfelelő rendelkezéseknek lenniök, a Tüsz.-okban azonban a periári még csak fel sem említik, a régi Ü. Sz. hatályon kívül helyezése esetében tehát a periári eljárásnak az ezekben szabályozott részletei tételes jogszabály nélkül maradnának, holott a periári eljárás a régi ügyekben fennmarad. Látnivaló mindezekből, hogy az új Ttisz.-ok nincsenek összhangban a régi polgári ügyekben alkalmazandó addigi eljárási törvényünkkel. Az ÉR. értelmezését illetőleg tehát ez a körülmény is az én felfogásom helyessége mellett szól. Mert nem lehet feltételezni az igazságügyi miniszterről, hogy az eddigi törvények szerinti eljárás útján elintézendő régi ügyekben olyan ügyviteli szabályokat akart életbeléptetni, amelyeknek egyes §-ai, a 79. és 114. §-ok ellentélben állnak az alkalmazandó törvényekkel, a novella2 8. és 39., 40. §-aival; nem lehet feltételezni a miniszterről, hogy a birói kiküldetési és pertári eljárás részletkérdéseiről kimerítően rendelkező régi U. Sz.-okat hatályon kívül helyezte volna s ezek helyeit olyan ügyviteli szabályokat akart volna a régi ügyekben életbeléptéim, amely szabályok a birói kiküldöltek eljárásáról és a pertári eljárásról egyáltalában nem intézkednek s ekként az ügyviteli kérdéseknek egy egész nagy körét szabályozatlanul hagyják. Sőt ellenkezőleg minden jel arra mutat, hogy az igazságügyminiszter az ÉR. 1. és 59. §-aival a régi ügyekre nézve nem akarta az új Tüsz.-okat életbeléptetni és a régi Ü. Sz.-okat hatályon kívül helyezni. Végül még a m. kir. Curiának fentjelzett ama határozatára akarok visszatérni, amely szerint a tanácskozás, a határozatok aláírása és a kiadmányok tekintetében az új ügyviteli szabályok a régi perekben is alkalmazandók. Ez az álláspont a fent kifejteltekhez képest csak a bányaleiekkönyvi kiadmányokra nézve és csak bjzonyos fenntartással fogadhaló el helyesnek; amennyiben ugyanis az ÉR.-nek az átmeneti rendelkezések közt lévő 31. §-a a 19. §-ban foglalt főszabálytól eltérően akként intézkedik, hogy a bányabirósági hatáskörrel felruházott törvényszékeknél a bányaleiekkönyvi ügyek iratainak kezelésére a járásbirósági ügyviteli szabályoknak (Jüsz.) a telekkönyvi ügykezelést szabályozó második címében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni; ez alapon a bányalelekkönyvi kiadványokra, mint az ügykezelés körébe tartozókra nézve nem az eddigi szabályokat kell alkalmazni, de az alkalmazandó új ügyviteli szabályok alatt nem a Tüsz., kanem a Jüsz.-ok értendők. Ellenben a törvényszékeknél előforduló más polgári kiadványokra, továbbá a tanácskozásra és a határozatok aláírására nézve sem a Ppé., sem az ÉR. átmeneti rendelkezései az eddigi szabályoktól eltérést nem tartalmazván, ezen ügyvilcli teendők tekintetében a törvényszékeknél folyamatba lett régi polgári ügyekben az eddigi szabályoknak kell alkalmazást nyerniök. Raszlaviczy Géza, temesvári Ítélőtáblai biro. Néhány szó a lömcgnapról. A Pp. a per tárgyalását két részre osztja: a per felvételére és az érdemleges tárgyalásra. Míg azonban a törvényszéki eljárást a Pp. 191. §-a akként szabályozza, hogy a perfelvéteít az érdemleges tárgyalástól teljesen különválasztja s ekként a törvényszék előtti per tárgyalásának két külön elhatárolt részét szabja meg, addig ugyanaz a törvényszakasz a járásbirósági eljárásban ez éles különválasztást csak bizonyos kivételes esetekben engedi meg. SŐt ha a hivatkozott szakasz 4-ik bekezdését vizsgálva, a törvény célját kutatjuk, kétséget kizárólag megállapítható, hogy a törvényhozó a járásbirósági eljárásban a perfelvételi tárgyalást a már említett kivételes esetektől eltekintve, az érdemleges tárgyalással együttesen kívánja megtartani. A Pp. újításai szempontjából tekintve a kérdést, azt látjuk, hogy e tekintetben a pervitel és pervezetés lényegileg nem változóit, mert hisz a S. E. időszakában is a perfelvételi tárgyalás egyúttal a per érdemi tárgyalását is jelentette. Már most, abból a szempontból bírálva a kir. járásbíróság előtti eljárást, amely a Jüsz.-nek a tömegnapokról rendelkező részével van szoros összefüggésben, bizonyos nehézségekkel találkozunk a pervezetést illetőleg. A Pp. szorosan veit alaki vonatkozásaiban csak azt az egy