Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 58. szám - Régi ügyek. [1. r.]

449 minő jogszabályokat kell alkalmazni, erre nézve csakis az átmeneti rendelkezések lehetnek irányadók, a melyek a Ppé. 59 — 69. §-aiban foglaltatnak. A Ppé. 61; §-a — miként tudjuk — azt rendeli, hogy a kérdéses régi polgári ügyekben a további eljárásra az eddigi szabályok alkalmazandók; ezzel analóg intézkedést találunk az ER.-nek a törvényszéki ügyvitelre vonatkozó átmeneti rendelkezések közt lévő 19. és 26. §-aiban is, amelyek szerint a régi polgári ügyekben «az iratokat általában az eddigi szabályok szerint kell kezelni)) és «az ügyek periári kezelésének szabályai változatlanul maradnak». Tehát úgy a Ppé., mint az ER. átmeneti rendelkezései a kérdéses ügyekben az eddigi szabályok alkalmazását teszik főszabállyá; amennyiben pedig ettől a főszabálytól egyes eltérésnek helye van, az eltéréseket úgy a Ppé., mint az ÉR. egyenkint fel is sorolja, így a Ppé. 61. §-a az eddigi szabályoktól eltérőleg akként intézkedik, hogy a szóban forgó ügyekhen a per érdemének előadása ulán a felek képviselői felszólalhatnak; míg az ER. átmeneti rendelkezéseiből többek közt az az eltérés állapítható meg, hogy a régi Ü; Sz. iktató rendszere helyett a régi ügyekben is az új Tüsz. állal létesített lajstromrendszer hozatott be, vagy például eltérés a főszabálytól az ÉR. 29. $-ának az a rendelkezése is, hogy a Tüsz. 98. §-a a régi ügyekre is alkalmazási nyer, amely rendelkezés — mellesleg megjegyezve — felesleges volna, ha igaz volna az, hogy az 1. §, az új Tüsz.-okat a régi ügyekre nézve is téletbe léptette. Akár eljárás tehát a tanácskozási jegyzőkönyv készítése, akár nem, erre nézve a polgári ügyekben az új Tüsz.-okat csak abban az esetben volna szabad alkalmaznunk, ha ezt akár a Ppé., akár az ER. átmeneti rendelkezései kifejezetten elrendelnék; minthogy azonban sem a Ppé., sem az ER. átmeneti rendelkezéseiben a tanácskozási jegyzőkönyvrőUmég csak említés sincs téve, kétségtelen, , hogy e jegyzőkönyv készítése kérdésében akár a Ppé., akár az ER. átmeneti rendelkezéseiben foglalt főszabálynál fogva a régi Ü. Sz.-oknak erre vonatkozó §-ait kell alkalmaznunk. Egyébiránt az új Tüsz.-okat a régi plr. és novella szerinti eljárás útján elintézendő régi polgári ügyekben a legtöbb ügyviteli cselekményre alkalmazni gyakorlaiilag nem is lehet. Nézzük mindjárt a tanácskozási jegyzőkönyvet. Itt előre kell bocsátanom, hogy a régi polgári ügyekben a ((tanácskozási jegyzőkönyv)) elnevezés hibásan használtatik. A törvényszéknek polgári tanácsülése ugyanis két külön aktusból áll. Az első a tárgyalás, amely a régi eljárásban akként történik, hogy a feleknek előzőleg a periárban irásbelileg lelt előterjesztéseit a tanácsülésben az egyik biró adja elő, míg az új eljárásban a felek előterjesztéseiket a tanácsülésben szóbelileg teszik meg és a pert az ülésben közvetlenül maguk adják elő. A tárgyalás után mindkél eljárásban következik az ülésnek második mozzanata, a mikor is a tanácsülés zárt üléssé alakul át s a bíróság tanácskozik, szavaz és ez úton határozatot' hoz. Az ekként lefolyt tanácsülésről szóló jegyzőkönyvel az új eljárásban tárgyalási jegyzőkönyvnek, a régi eljárásban pedig a régi Ü. Sz. 195—497. §-ai szerint tanácsjegyzőkönyvnek nevezzük. A ((tanácskozási jegyzőkönyv)) megint más. A tanácskozás és szavazás jegyzőkönyvbe vételének két módja van: az egyik az, amelyet a régi Ü. Sz. 195. §-a írt elo, hogy l. i. az előadás megtörténtének jegyzőkönyvi konstatálása után a szavazás lefolyása és eredménye magába a nyilvános ülésről felvett tanácsjegyzőkönyvbe folytatólag jegyeztetik be, a másik mód pedig az, a mely bűnügyekben szokásos, hogy t. i. a tanácskozásról és szavazásról külön jegyzőkönyv vétetik fel, amely azután a tanácsülés első mozzanatáról, vagyis a nyilvános tárgyalásról szóló jegyzőkönyvhöz csatoltatik ; a tanácskozásról és szavazásról felvett ennek a külön jegyzőkönyvnek a neve ((tanácskozási jegyzőkönyv)). Miután pedig a törvényszékek ilyen külön tanácskozási jegyzőkönyvet a polgári ügyekben sem az új eljárásban nem készítenek, sem azelőtt nem készítettek s a régi eljárásban csak tanácsjegyzőkönyvet volt szokás felvenni, polgári ügyekre vonatkozólag ((tanácskozási jegyzőkönyvről)) szó sem lehet; ón tehát további fejtegetéseimben abból indulok ki, hogy a régi polgári ügyekben általánosan használt ((tanácskozási jegyzőkönyv)) elnevezés alatt a régi Ü. Sz. 195—197. §-aiban szabályozott ((tanácsjegyzőkönyv)) értendő. A tanácsülés folyama alatt, vagy azzal kapcsolatban oly alaki sérelmek fordulhatnak elő, amelyek a novella 39. § a szerint az ilélet ellen semmiségi okul szolgálnak ; a nov. 40. §-a szerint pedig, ha valamely semmiségi ok forog fenn, a felsőbíróság az alsóbiróság Ítéletét megsemmisíteni és új ítélet hozatalát elrendelni köteles. Hogy azonban a felsőbíróság a törvényszék eljárását a kérdéses semmiségi okok szempontjából ellenőrizhesse, szükséges, hogy a törvényszék a tanácsülésről, melyben Ítéletét meghozta, jegyzőkönyvet vegyen fel és abban a tanácsülés egész menetét, nevezetesen azokat áz adatokat, amelyek a felsőbíróság határozatára befolyással lehetnek, híven feltüntesse; mert különben a felsőbíróság a szóban forgó semmiségi okok tekintetében a lényállási meg nem állapíthatná, a semmiségi okokat nem észlelhetné, a megsemmisítés iránti kötelességét nem teljesíthetné s a nov. 39., 40. §-ai foganat nélkül maradnának A nov. 39., 4.0. §-aiban foglalt jogszabályok lehál oly további jogszabályi lesznek szükségessé, amely a törvényszékekel a tanácsülésről szóló jegyzőkönyv felvételére kifejezetten kötelezze és a jegyzőkönyv kellékeit a most idézett 39., 40. §-ok céljának megfelelően megállapítsa. Ilyen további jogszabály azonban a régi plr. és novellában nincs, mert ezek a törvények a tanácsülés jegyzőkönyvéről egyáltalán nem intézkednek s ekként ebben az irányban kiegészítésre szorulnak; s minthogy a régi plr, 6. §-a az ügyviteli szabályok közelebbi meghatározását a törvényhozás további intézkedéséig -az igazságügyi minisleriumnak tartotta fenn, az 1891. évben kormányon volt igazságügyi minister a törvény kiegészítésére szükséges jogszabályt a régi U. Sz.-okban a ((tanácsjegyzőkönyv)) alcím alalt a 195 -197. §-okban meg is alkotta. Nevezetesen a 195. §. szerint a tanácsjegyző minden tanácsülésről Jegyzőkönyvet vezet, melynek bevezetésében a bíróság megnevezése, az ülés napja s az ülésben résztyett elnök, bírák és tanácsjegyző nevei foglaltatnak, a bevezelés ulán középre az előadó neve írandó, azután az előadó által előterjesztett ügydarabok iktatószámai a bálhasábra, a szavazás lefolyása és eredménye a jobb hasábra jegyeztetik, a 190. §. a tanácskozás és szavazás jegyzőkönyvbe vételének részleteit szabályozza, a 197. §. szerint pedig a jegyzőkönyvet az elnök és jegyző írják alá. Tekintve már most, hogy az előadotlak szerint a felsőbíróság az ezen §-okban szabályozón tanácsjegyzőkönyv nélkül az ügyet abban a tekintetben, hogy a törvényszék ülésében valami alaki serelem előfordult-e vagy sem, el nem bírálhatta, kétségtelen, hogy a régi Ü. Sz.-oknak 195—197. §-ai lényeges eljárási szabályoknak tekintendők. Ha tehát az igazságügyminister az Ü. Sz.-okban a tanácsülésről szóló jegyzőkönyv tárgyában mi intézkedést sem telt volna, maga a bírói gyakorlat lelt volna hivatva megalkotni a nov. 39., 40. §-ainak érvényesíthetése végett szükséges jogszabályokat, amelyek, természetszerűleg nem leheltek volna mások, mint amelyek a régi Ü. Sz. 195—197. §-aiban foglaltatnak. Sőt meg kelleti volna alkotnia a bírói gyakorlatnak a kérdéses jogszabályokat még az ü. Sz. ellenére is, ha ezek például eltiltották volna a tanácsjegyzőkönyv felvételéi, mivel az ilyen rendelkezés, mint a törvény érvényesítését gálló kormányrendelet, az 1869: IV. t.-c. 19. §-a értelmében a bíróságokra nem leli volna kötelező s ekként nem létezőnek leli volna lekinlendő. így állván a dolog, az új Tüsz-ok alkalmazhatósága a régi polgári ügyekben attól függ, hogy a tanácsjegyzőkönyv kérdésében a szükséges jogszabályokat magukban foglalják-e, nevezetesen e jegyzőkönyv felvételét elrendelik-e és a nov. 39., 40. §-ainak megfelelően szabályozzák-e vagy sem. Az új Tüsz.-oknak csak kél §-a intézkedik a törvényszékek polgári tanácsüléséről szóló jegyzőkönyv tárgyában ; e két §. pedig a 135. és 144-ik. A 135. §. tárgyalásról, illetve tárgyalási jegyzőkönyvről szól ugyan, minthogy azonban a törvényszékek a perekel tanácsülésben tárgyalják, náluk a tárgyalási jegyzőkönyv egyszersmind lanácsülési jegyzőkönyv is. Ez a 135. §. azonban csak az iránt intézkedik, hogy ugyanabban a polgári ügyben tartott több tárgyalásról rendszerint csak egy jegyzőkönyvet kell felvenni és hogy etlől eltérőleg mikor kell a folytatólagos tárgyalásról külön jegyzőkönyvet készíteni ; de ez a §. nem foglalja magában azokat a rendelkezéseket, amelyek a régi Ü. Sz.-ok 195—197. §-aiban vannak, nem írja elő, hogy a jegyzőkönyv bevezetésébe a bíróság megnevezését, az ülés napját, az ülésben részivel! elnök, birák és tanácsjegyző neveit be kell foglalni, továbbá, hogy a jegyzőkönyvben az előadás megtörténtét, annak ki állal történt előadását s a szavazás lefolyását és eredményét be kell jegyezni slb. A Tüsz. 135. §-a tehát a régi plr. és novella szempontjából értéktelen. A ((tanácskozási jegyzőkönyv)) címét viselő 144. §. pedig így szól: polgári ügyekben a tanácskozás és szavazásról jegyzőkönyv készítésének nincsen helye, bűnügyekben mindig kell tanácskozási jegyzőkönyvet készíteni. Ez a §. léhát nemcsak nem rendeli el, hogy a tanácsülésről jegyzőkönyvet kell felvenni, de sőt az ülés második aktusának, t. i. a tanácskozás és szavazásnak jegyzőkönyvbe vételét egyenesen cl is tiltja. Pedig a tanácskozás és szavazás lefolyását és eredményét jegyzőkönyvbe foglalni a régi polgári ügyekben igenis szükséges és pedig azért, hogy a felsőbíróság a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó tartalmát az Ítélet kiadmányával összehasonlíthassa és ez úlon megállapíthassa azt, vájjon az ítélet kiadmánya nem tér-e el lényegesen a tanácskozás folytán hozott határozattól és így nem forog-e fenn a nov. 39. §. m) pontjában körülírt semmiségi ok. De ezenfelül felsőbíróságaink a tanácskozás és szavazás szabályainak megsértését mindig a nov. 39. §. o) ponlja alá