Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 57. szám - A kényszeregyzségi ügyek első féléve a budapesti kir. törvényszéken

442 vitára adott alkalmat, közöl a ((Deutsche Richterzeitung)) 1915. 1—2. számában (60—61. lapon). Ezt az esetet e német lap nyomán itt közöljük, megemlítve, hogy a kérdés akörül forog, vájjon a törvénytelen gyermek, ki hadisegélyezésbe részesül, ha nemzője hadbavonult, elveszti-e ezáltal a háború tartamára a többi tarlási igényi vagy sem ? Az említett lapban egy törvényszéki biró (Dr. Hertel) az esetet így adja elő: «:Az 1888-iki német'törvény szerint'a tartalékos vagy népfelkelői legénység családja mozgósítás esetén segélyben részesítendő, ha rászorul. Ezt a törvényt, mely a segélyben részesítendok közé különösen a feleséget, valamint a fel- és lemenő ágbeli rokonokat sorolja, az 1914. évi törvény kiegészítette oly módon, hogy a segélyben részesítendok közé felveszi a törvénytelen gyermeket is, ha a hadbávonult természetes atyának tarlási kötelezettsége megállapítást nyert. E kérdést illetően többen annak a nézetnek adnak kifejezést, hogy törvénytelen gyermeknek, amennyiben az 1914. évi hadsegélyezési törvény értelmében segélyben részesül, a háború tartama alatt a nemzőjével szemben semminemű igénye nincs, mert a törvényhozó figyelemmel arra, hogy a hadbavonult a háború tartama alatt nem keres semmit sem, a rendes magánjogi igényt a közsegély nyújtása állal mintegy megváltotta. A cikkíró e felfogással nem ért egyet és nézetét a következőkben fejezi ki: A törvény nem azt célozza, hoígy a hadbavonullnak tartási kötelezettségét és különösen annak terjedelmét a rendes szabályoktól ellérőleg újra szabályozza, illetve e kötelezettséget megszüntesse, hanem csak azt akarja meggátolni; hogy azok, kiknek ellariójuk hadbavonult, legnagyobb nélkülözéseknek kitéve ne legyenek. Aki saját megélhetésének veszélyeztetése nélkül tartási díjat fizetni nem tudna, a német ptk. 1603. §. értelmében tartásra nem kötelezhető, de azért ilyen hadbavonultnak természetes gyermeke is hadsegélyezésben részesítendő. De különben is nagyon kétes, vájjon a törvényhozó egyáltalában szerződésileg vagy itéletileg megállapított igényt teljes megfelelő kárpótlás nélkül egyszerűen beszüntethet. A hadsegélyezési törvényből magából sehogy sem vehető ki, hogy a segélyezésen felül is valamit nyujtani célozna. Ez pedig feltétlenül szükséges lenne, ha a segélynyújtás a gyakran nagyobb tartási igény megsemmisítését vonná maga után. A törvény a segélyt nem is nyujlja az összes hadbavonultak hozzátartozóinak. Azoknak a hadbavonultaknak hozzátartozói," kik a hadbavonulás által csak rendes katonai kötelességüket teljesitik, nem igényelhetnek semmit, habár ezek a hadbavonultak is keresetüktől meg vannak fosztva. A segélyezésben különben csak az anyagilag szorultak részesülnek. Ez az eset azonban nemcsak akkor forog fenn, ha a hozzátartozók semmi kereseti vagy jövedelmi forrás felett nem rendejkeznek, hanem akkor is, ha a meglevő jövedelem méltányos számítás szerint túlcsekélv. Ha pedig a segély nyujlalik, akkor a netán meglevő jövedelemre való tekintet nélkül a törvényben megállapított terjedelemben nyújtandó, melybe a magánegyesületek vagy magánszemélyek állal netán nyújtott segélyezések be nem számíthatók. Nagyobb városokban segélyben részesülnek oly asszonyok is, kik mint takarítónők stb. tényleg többet szereznek, mint amennyi a segélyezési összeg. A törvénytelen gyermek tartási igénye független attól, vájjon anyagi szorultsága fennforog-e vagy sem? Kétségtelen ezek szerint, hogy a törvénytelen gyermek, kinek nemzője hadbavonult, ha segélyezésben részesül is, tartási igényét is teljesen érvényesílheli. Minthogy azonban ez annyiban méltánytalan, hogy a törvénytelen gyermek a háború folytán előnyben részesülne, kívánatos lenne, ha a hadsegélyezési törvény olykép egészíttetnék ki, hogy a segélyezés összege a tartás összegébe betudandó lenne. Közli: Dr. Schuster. IEODALOM. Die Rechtswisscnschaft — eine Kulturmaeht cím alatt most jelent meg dr. Szirtes Artúr budapesti ügyvéd terjedelmes tanulmánya az Einfülirung in das Lebende Recht 15. füzete gyanánt. Dr. Szirtes Artúr nevét nem először olvassuk a sociális jog művelői között. Már régebben több hasonló jellegű tanulmánya jelent meg s mindegyikben jelét adta írói tehetségének és sokoldalú szakképzettségének. A mostani mű mindezt fokozatosabban tanúsítja. Lehetetlen észre nem venni ezl a fejlődési folyamatot, amelyet Szirtes dr. ezen újabb értékes tanulmánya elárul. A könyv rövid foglalatban (106 oldal) és könnyű áttekintésben tárgyalja mindazokat a kérdéseket, amelyek a törvényeknek a most uralgó reformkérdéseknek megfelelő átalakulása kapcsán íelmei-ülnek. ily kérdések: az egész dolgozó társadalomnak munkálkodó tevékenységi) a jogalkotásban, a jogi szakoktatásnak ennek folytán szükséges átalakulása, a gyakorlati embereknek új tudományos szerepkörre, a gazdaságpolitikai szervezetekkel való szoros kapcsolat, a politikai pártok megfelelő átalakulása, a. szociális tudományok és művészetek új szervezése, a szakparlament kérdése. Mindezen kérdések igen értékesen és érdekesen vannak megtárgyalva és ennek kapcsán utalás történik arra, hogy a bekövetkezendő békében a felvetett eszmék megfelelő megvalósítása sürgős feladata lesz az államnak és a társadalomnak. A Jogállam ünnepi füzete. A Magyar Bajtársi Szövetség alakuló ülése alkalmából a Jogállam német nyelven ünnepi füzetet adott ki a célból, hogy az itt időző német és osztrák vendégeket a magyar viszonyokkal behatóan megismertesse. A füzelet Nagy Ferencnek Magyarország jogviszonyairól és a középeurópai jogászok együttműködéséről Berlinben megtartott előadása vezeti be. Wlassics Gyula A hadifogoly és a nemzetközi jog című értekezésében szembeszáll azokkal a visszaélésekkel, amelyeket az ellenséges államok e téren elkövetlek és erélyesen hangoztatja, hogy a jogi állásponttól még a háborús izgalmak közepette sem szabad eltérni. Gróf Apponyi Albert Ausztriához való viszonyunk jogi természetét fejtegeti történeti alapon és az alapvető törvények beható kritikájával. Ladik Gusztáv A magyar közigazgatás reformjának alapelveit fejtegeti, de egyúttal a mostani közigazgatási rendszerünket és a közigazgatás feladatait is megvilágítja. Szászy-Schwarz Gusztáv A magyar polgári törvénykönyv és a háború című értekezése részletesen tájékoztatja a németeket polgári törvénykönyvünk javaslaláról és az ezzel szemben felmerült újabb kívánságokról. Fodor Annin párhuzamot von a magyar polgári perrendtartás és a német perjog között és különösen rámutat azokra az önálló és a gyakorlatban bevált intézkedésekre, amelyeket az új magyar törvény tartalmaz. Schuster Rudolf behatóan ismerteti az általa készített magyar szabadalmi törvénytervezetet. Pollúk Illés a magyar ügyvédség helyzetéről_.és feladatairól értekezelt. Büntetőjogunkkal három cikk foglalkozik. Vámbéry Rusztem a magyar büntetőtörvénykönyv és a német tervezet viszonyát ismerteti. Angyal Pál az utolsó tíz év büntetőjogi törvényhozásával, míg Lengyel Aurél az'új magyar büntetőtörvénykönyv és annak előkészítésével foglalkozik. Meszlény Artúr a magyar kényszeregyezségi rendelet intézkedéseit tárgyalja. Végül Baumgarten Nándor kereskedelmi joggyakorlatunk fejlődését és újabb irányait fejtegeti. Az ünnepi füzet sokoldalú tartalma nemcsak a külföldiek tájékoztatására alkalmas, hanem egyes jogterületeink összefoglaló feldolgozásával hazai jogászainknak is érdekes olvasmányt nyújt. Az ünnepi füzet ára 7 korona, melyet a Jogállam előfizetői 6 koronáérl a kiadóhivatalban IV., Havas-utca 7. rendelhetnek meg. Dr.DegréMiklós: Büntetőjogi igazságszolgáltatásunk az 1913—1915. évben. Minden büntetőjogász a legnagyobb érdekkel lógja kezébe venni dr. Degré Miklósnak, a budapesti kir. ítélőtábla tanácselnökének könyvét az utóbbi évek büntető judikaturájáról. Ennek a pár évnek joggyakorlata büntető jogszolgáltatásunk történetében a legérdekesebb korszakok egyikére esik. Egyrészt a rendkívül termékeny törvényalkotás kapcsán keletkező új gyakorlat, másrészt a világháborúnak sok tekintetben átalakító hatása a fennálló gyakorlatra szinte nélkülözhetetlenné teszi Degré könyvét mindazokra nézve, kik akár egyes esetekben kutatják a felsőbíróságok döntéseit, akár általános áttekintést óhajtanak szerezni az egész judikatura felett. A könyv jogeseteket közöl, de messze túlhaladja az egyszerű döntvénylár keretét. Szerző minden egyes elvi határozatot tudományosan dolgoz fel, a nagy elméleti tudású kriminalistának és a kiterjedt prakszisú büntetőbirónak biztos szemével. A megváltozóit vagy még ingadozó joggyakorlat összehasonlítása, a vonatkozó irodalom ismertetése s mindenekfölölt a szerző rendkívüli gyakorlati érzékére valló, valóban értékes egyéni bírálata a könyvet maradandó becsűvé teszik. Nemcsak most pótol hézagot, de állandóan hasznos forrásmunka marad. A könyv különlenyomat gyanánt készült a Jogállam XV. évfolyamának 1—8. füzeleiből s a Jogállam kiadóhivatala ad la ki. R. V. T. A háborús jogalkotás főbb irányelvei. Irta dr. Balog Elemér. (A ((Magyar Jogélel)) kiadása. Budapest, 1916.) Ebben a könyvben a szerző sorra tárgyalja mindazokat a problémákat, melyek a háborús jogalkotás és határainak megállapításánál vitásak lehetnek. Azok a megállapítások, amelyeket a háborús jogalkotás tárgyi körére és időbeli hatályára vonatkozólag könyve larlalmaz, nem csupán a harcban álló nemzetek aktuális jogalkotásainak egybevetéséből leszűrt eredmények, hanem az összehasonlító jogtudomány, a nemzetközi jog, a jogtörténet, a hazai közjog és a komoly jogbölcsészet adatainak és íteleteinek számbavételével nyert irányelvek. A hadviselő államok háborús jogalkotásainak belső összefüggése a nemzetközi szerződéseknek a becikkelyezéssel összefüggő érvényességi kérdésében és a retorzió kérdésében csúcsosodik ki. A szerző azt mutatja ki, hogy a retorzió nemzetközi jogi elve voltaképen a hajdani jogrendszerek taliójának alapgondolatával azonos s arra az eredményre jut, hogy a retorzió elvének a harcban álló nemzetek jogalkotására való átvitele még időleges és részleges jelenségek tekinlelében is csak végszükség esetében igazolt.