Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 57. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmult évben. [5. r.]

VII. évfolyam. Melléklet a ((Jogtudományi I{özlőny» 1916. évi 26. számához. Budapest, 1916. június,24. 57. szám. BIRAK ES ÜGYÉSZEK LAPJA Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője Felelős szerkesztő Dr. LÁNYI MÁRTON az egyesület titkára Kiadótulajdonos Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület Szerkesztőbizottság : dr. SCHUSTER RUDOLF a magyar kir. szabadalmi tanács elnöke, dr. DEGRÉ MIKLÓS budapesti kir. ítélőtáblai tanácselnök, dr. NIETSCHE GYŐZŐ a magyar királyi szabadalmi hivatal elnöke, dr. KOVÁCS MARCELL budapesti királyi ítélőtáblai biró, dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ a magyar kir. Curia elnöki tanácsosa, dr. LÁNYI MÁRTON kir. törvényszéki biró, szerkesztő. Szerkesztőség: I. Eáth György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: TV. Egyetem-utcza 4. sz. Megjelen havonként július és augusztus kivételével. Előfizetési dij: Egész évre 6 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jar. Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmúlt évben. A biztosítási jog terén a budapesti kir. Ítélőtábla ismétli a joggyakorlat által megállapított azt az elvet, hogy amennyiben a biztosítás kezdete naptárszerűleg meg van állapítva, a kockázat viselése nem köthető joghatályosan az első évi díj fizetéséhez és a kötvény kiadásához, tehát eme kikötés alapján alperes a díjfizetést jogosan meg nem tagadhalja. (13. T. 1470,915.) A haszonbérlő személyében történt változás nem jelent visszalépési, mert a Kt. 484. §-a értelmében a biztosított tárgyra vonatkozó érdek átruházásával a biztosítási szerződés — ellenkező kikötés hiányában — minden jogokkal és kötelezettségekkel átmegy az új jogosítottra. A bejelentett változás tehát a biztosításnak az új haszonbérlővel való folytatását vonja maga után. (B. T. 1533/914.) A tűzbiztosításnak gazdasági céljához és rendeltetéséhez képest annak a kérdésnek elbírálása, hogy a kárnak viselése alól a biztosító menlesíthelő-e vagy sem, mindig attól függ, hogy maga a cselekmény, melyet a biztosított, vagy ennek tudtával más véghez vitt, a közönséges gondosság szabályaiba ütközőnek vehető-e; mert azt a kárt, mely a közönséges gondosság szabályainak szem előtt tartásával véghezvitt valamely cselekményből származik, a biztosítási szerződésnek gazdasági természeténél fogva a biztosító tartozik viselni, ennélfogva a KT. 477. §-ában körülirt vétkességet nem állapítja meg, ha a gyógyszerész a karbolsavat szabad tűzön olvasztja, amely eljárás vidéken szokásos, bár tűzveszélyes, ha a tűz kéllo gondosság mellett elkerülhető, de a kellő gondosság elmulasztása nincs bizonyítva. (K. 1125/915.) Megismétli a kúria a több izben kimondott azt az elvet is, hogy aki a biztosítási kötvényt kifogás nélkül átvette, nem vitathatja sikerrel azt, hogy az ezen a kötvényen is feltüntetett általános biztosítási feltételekben foglalt kikötést nem ismerte, s hogy ez a kikötés vele szemben ebből az okból érvénytelen. (K. 1121/914.) Az életbiztosítás terén a háború még alig éreztette hatását a felsőbíróságoknál s így a gyakorlat is inkább csak a,már kiépített úton halad, mint pl. hogy a közlési kötelezettség csak azokra a körülményekre nézve álí fenn, melyeket a biztosított az élet 'közönséges felfogása szerint és az összes viszonyok ismerete mellett jóhiszeműen fontosnak tarthatott. A gyógykezelés tárgyát képező betegség és az orvosi kezelés elhallgatása által a közlési kötelezettséget csak akkor sértette volna meg a biztosított, ha betegsége komolyságának tudatában lelt volna és ha tudta volna, hogy az orvosi kezelés a biztosítás elvállalására befolyással biró komoly baj ellen történt. (K. 1125 914.) Remélhetőleg nem alkot precedenst és a bíróságok nem fogadják kritika nélkül a kúria azt a kijelentését, hogy azért, mert a biztosított betegségéről a szerződés megkötésekor nem szerzett tudomást, a szerződést megszüntetheti, úgy azt sem. amit a budapesti tábla ugyané perben kijelentéit, hogy azért, mert a KT. 475. §-a szerint a biztosító a szerződés érvényességét kifogás alakjában, tehát a perben is megtámadhatja, ezt megteheti feltétlenül arra való tekintet nélkül, hogy a közlési kötelezettség megsértéséről mikor nyert tudomást? Akérdés nézetem szerint azon fordul meg" hogy ha a biztosító a közlési kötelezettség megsértéséről tudomást szerzett és a szerződés érvényességét ennek dacára hosszabb időn át meg nem ts'madja, különösen pedig jóul;apjáéra következtethető lépési tesz (biztosítási díjat elfogadja, biztosítási összecel elfogadja), többé a 475. §-ra aligha biulkozliatik. Sok zaklatásnak veszi elejét a kúria az a döntése, mely szerint miden a baleset és következ^ JJl ményei közöli a közvetlen okozati összefüggés'/ fennforog, nem vehető figyelembe a biztosító-társaságnak az a /védekezése, hogy miután a biztosított a balesetet megelőzően már [cukorbetegségben szenvedett és ez a körülmény is befolyással bír a baleselokozta eredményre, a kártérítési összeg megosztandó, hanem a biztosítótársaság ebben az eselben is a kárt teljesen megtéríteni tartozik (4260/915), mely annál helyesebb, minthogy egy másik döntésében meg kimondotta, hogy az a kikötés, hogy a kockázat viselése nem lerjed ki azon balesetekre, amelyek a biztosítottat oly időben érik, amikor diabetesben (cukorbajban) szenved, még ha ez a betegség a szerződés tartama alatt lépett is fel, joghatályos. (K. 656,914.) Ugyanilyennek tekinthető az is, amely szerint az a kikötés, hogy a kedvezményezett a biztosítottal kezelő orvos részéről kiállítóit olyan jelentést is köteles bemutatni, amely jelentés nemcsak a halál okáról, hanem az utolsó betegség lefolyásáról is felvilágosítást tartalmazzon, mint .törvénnyel ellenkező, kötelező erővel nem bír. Ha a biztosítási fellételek szerint a biztosítási összeg csakis a biztosított halálának okára vonatkozó okmánynak a biztosító-társasághoz történt beterjesztésétől feltételezetten fizetendő ki: nem utasítható el a kedvezményezett keresetével, ha ily bizonyítvány beszerzését megkísérelte, de annak kiállítását a kezelőorvos megtagadta. (K. 841/915.) Az alkusz helyzetét illetőleg a budapesti tábla végre megállapította a hivatásszerű és az eseli alkusz jogállásál, mely szerint a hivatásszerű alkusznak, illetőleg a kereskedőnek, ki üzleti körében közvetít valamely ügylelet, jogi helyzete csak abban különbözik más közvetítőétől, hogy az alkusz, illetőleg kereskedő a megbízótól akkor is követelhet a közvetítésért julalomdíjal, ha annak fizetése ki nem költetett, holott más közvetítőt jutalomdíj csak kikötés alapján illeli meg. De mindkét esetben a megbízás a közvetítői díj követelhetésének alapfeltétele, tehát oly szerződő féltől, ki az ügylel közvetítésére megbízást nem adott, a hivatásázerű alkusz, vagy kereskedő sem követelhet díjazást a közbenjárásért. Megbízási jogviszony keletkezhetik kifejezett szerződési nyilatkozat nélkül is, ha az ügyielkötő fél a közbenjáró tevékenységét igénybe veszi. (B. T. 165/914.) Némileg túlszigorunak látszik a kúria döntése, hogy közvetítési díj követelésének jogalapja az, hogy a közvetített ügylet a közvetítő tevékenységével oly okozati összefüggésben álljon, hogy az ügylet létrejötte a közvetítő tevékenysége eredményének legyen tekinthető ; és e részben nem elég az, hogy a közvetítő a feleket összehozza, hacsak nincs oly megállapodása, mely a jutalékkal díjazandó közvetítést a felek összehozásánál kimerítettnek tekinti. (K. 591,914.) A konkrét eset körülményei határozzák meg a közvetítés mivoltát, néha — megállapodás nélkül is •— a felek összehozása is jogcímet képezhet a közvetítés megállapítására, miként azt a kúria nem egy konkrét esetben ki is mondotta, mint pl: boreladásnál kereskedelmi szokás szerint a köz\ etíto tevékenysége kimerül, ha a feleket összehozta és az ügylet megköttetett. (K. 886,914.) Továbbá a felek szerződési szabadsága elvéből következtetve nincs kizárva, hogy közvetítési díj az ügylel ajánlásakor és azzal kapcsolatban telt és kifejezetten elfogadott kikötés alapján követelhető legyen akkor is, ha az ajánlatot elfogadó ügyfél az ügyletet mások tevékenysége folytán létesíti. (K. 440/915.) Fonlos végül e téren a kúria az a1 kijelentése is, hogy a közvetítő ellenkező kikötések hiányában közvetítői díjának megfizetését az általa közvetített ügylel megkötése után a közvetítéssel létrejött ügylel megszegése és ebből keletkezett per esetében is jogosan követelheti és rem köteles a veAŐ és elrdó között folyó per belejezését bevárni. (K. 836/914.)