Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 55. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmult években. [3. r.]

424 pátens 13. szakasza, valamint az 1868. évi május 21-iki fegyelmi .törvény 50. szakasza úgy rendelkezik, hogy a bíró akarata ellenére esak akkor helyezhető nyugalomba, ha akár testi, akár szellemi fogyatkozásánál fogva a birói tiszt betöltésére képtelenné vált, a minek megállapítása pedig az idézett törvény 53. és 54. szakaszai értelmében a független fegyelmi Bíróság hatáskörébe van utalva,. Az itt felsorolt törvényhozások legtöbbje tehát nem ismer vélelmet a bíró munkaképtelenségének beálltára nézve, nem ismer korhalárt, hanem ismer esctről-esetre beállható korhalárt, a melynek megállapítását a független bíróra bizza. A mi jogrendünk e tekintetben pedig az, hogy a bíró munkaképtelenségének a beálltát a törvény vélelmezi, a mely lörvényes vélelemnek a megdöntésére nem kell a független bírónak a határozata, nem kell még a minisztertanácsnak a határozata sem, a mint azt a többi államtisztviselők ilyen eseteiben a nyugdíjtörvény 35. szakasza rendeli, hanem ennek a lörvényes vélelemnek a megdöntésére minálunk elegendő a mindenkori igazságügyminiszternek subjecliy felfogása, jó vagy rossz kedve, concilians vagy ellenkező modora, mivel sem indokolt egyéni nézete, mert hiszen az újabbi törvényhozás állal fenntartott, de borderejére nézve aligha kellően méltatott intézkedésében az 186,9. évi IV. t.-ezikk 17. szakasza azt mondja, hogy a 70., illetve 05. életévét betöltőit bíró csak akkor lép nyugalomba, ha az igazságügyminiszter őt hivatalának folytatására fej nem szólítja ; a mi pedig nem esak azt jelenti, hogy a mindenkori igazságiigyminiszler egyéni véleményére van bízva, hogy a törvény erejénél fogva munkaképtelennek deklarált bíró ennek daczára továbbra is képes birói tisztét megfelelően betölteni; hanem jelenti azl is, hogy ez az így a mindenkori igazságiigyminiszler állal hivatalában visszatartott bíró kénytelen oda iparkodni, hogy ennek a mindenkori igazságügyminiszternek a jóakaratát magának továbbra is biztosítsa, mert bizony máskülönben ez a miniszter őt bármikor, tehát 24 óra alatt, sőt ülésközben is,1 a mint ez már egy igen magas bíróságnál meg is történt, a birói szolgálat alól fel is mentheti; és pedig felmentheti minden indokolás nélkül, a mi, habár azt kell feltételezni, hogy az illető miniszter hirtelen beállottnak tekintette a munkaképtelenségnek a törvényben vélelmezett esetét, mindeneseire nem zárhalja ki azl a vélelmet sem, hogy az illető minisztert ennél az elhatározásánál egyéb, nem épen a birói függetlenség nagy elvét szolgáló vélelmek vezették. A birói korhatárnak a megállapítása, a mondottak szerint, már akkor is sérti azt a nagy elvet, a mely szerint a bíró tisztségére élethossziglan nevezendő ki, ha az eziránt i rendelkezés azzal a cautelával jár, hogy a törvényben felállított korhatárnál vélelmezett szolgálatképtelenség esete végső fokon mindig az arra illetékes biró határozatával állapítandó meg. De egyenesen megdönti ezt a nagy elvet az olyan jogállapot, mint a milyen ebben a tekintetben minálunk fennáll. Mert olt, a hol a bizonyos korhalári elért bírót a mindenkori igazságügyminiszter egészen tetszése szerint minden felelősség nélkül bármikor nyugdíjba küldheti, ott komolyan nem lehet szó sem a biró elmozdíthatlanságáról, sem az ezzel biztosítani kivánt birói függetlenségről. Ott, a hol a korhatárt elért birót azért is elbocsálhalják a tényleges szolgálatból, mert esetleg valamely politikai vonatkozású perben nem az akkori kormánynak tetsző felfogásból indult, ki birói meggyőződésének megalakulásánál, olt bizonyos mérvben megokolt dr. Keinhardtnak a szászországi hasonló jogállapoltal szemben felvetett az az aggálya, hogy ilyen körülmények közölt kérdésessé válhatik magának a 65., illetve 70. életévét betöltölt bírákkal megrakott bíróságnak a függetlensége is. Az eddig mondottakból tehát az következik, hogy a birói függetlenség egyik elengedhetetlen követelménye: a korhatár káros intézményének az eltörlése. A birói minálunk is más jogállamok példájára élethossziglan kell kinevezni és a birói tisztségének aktív gyakorlásától való elmozdítását, a fegyelmi törvényben megállapított esetektől ellekintve, csakis a szolgálatképlclcnség esetére kell szorítani. A szolgálatképtelenség esetének a fennforgását minden cselben az illetékes fegyelmi bíróság megítélésére kell bízni. Ha pedig annak az ellennézetnek a béklyóiból gondolkodásunkat nem tudjuk vagy helyesebben mondva nem akarjuk kiszabadítani, hogy a bírónál is a szolgálalképtelenség vélelmét bizonyos korhalárnál már a törvényben | fel kell állítani, akkor a birói függetlenség szempontjából a legkevesebb követelmény az, hogy a felett, hogy a bizonyos korhatárt elért biró szolgálalképtelcnsége fennforog-e vagy sem, nem a mindenkori igazságügyminiszternek a subjekliv, teljesen felelőtlen felfogása, hanem az illető bírónak az illetékes fegyelmi hatósága határozzon ; még pedig határozzon akkép, hogy határozata folytán az illető biró csak akkor legyen akarata ellenére nyugalomba küldhető, ha utóbb akár testi, akár szellemi fogyatkozása alapján szolgálatképtelensége megállapítható. Követelnünk kell a korhatár kérdésének ilyetén megoldását nemcsak azért, mert. a birói önérzet szempontjából sem tartható fenn az olyan állapot, a mélyben például az ország legfőbb bíróságánál ez idő szerint hat tanácsvczelŐ, a ki a 70. életévét már betöltötte, ez év második felében pedig további kettő, a ki akkor tölti majd be 70. életévét, minden nap tarthat attól, hogy az igazságiigyminiszler bármilyen subjekliv okból egész egyszerűen felszólítja nyugdíjazás iránti kérvényének a beadására, hanem nem tartható fenn már azért sem, mert a birói lüggcllenség garancziáil nem az egyes emberek függetlenségi érzetében, hanem intézményes biztosítékokban kell hogy bírjuk. Ha pedig az igazságszolgáltatás szent csarnokából feltétlenül száműzendő magasabb politikai szempontok, a miniszteri felelősség és más hamis jelszavak által infieziáll felfogás azl hirdeti továbbra is, hogy a korhatár intézményének fenntartásával biztosítanunk kell az igazságügyi kormánynak az ingerencziáját arra, hogy a 70., illetve 65. életévét betöltőit bírák közül a birói szolgálatban csak azok tartassanak vissza, a kiknek továbbműködésére a kormányzat súlyt fektet, akkor is a legkevesebb, a mit a birói ftiggellens"ég érdekében követelnünk kell az, hogy ne a mindenkori igazságügyminiszternek subjekliv véleményéből fakadt egyszerű felszólítás, hanem a minisztertanácsnak megokolt határozata alapján történt, még pedig meghatározott időre szóló újabbi kinevezés alapján lehessen csak az illető birói hivatalának folytatásával megbízni. Ebben az esetben is érintve lesz ugyan a birói elmozdílhallanság nagy függetlenségi biztosítéka, de az illető biró legalább meg lesz óva a birói önérzetét és közvetve függetlenségét is érintő.attól az eshetőségtől, hogy utóbb újabbi kinevezésének időtartamának eltelte elölt bármilyen okból nyugalomba legyen küldhető a nélkül, hogy esetleg időközben beállott szolgálatképtelensége törvényes úton és módon mcgállapíltassék. A bírónak az clmozdílhatlansága nem azért van törvénybe iglalva, mert a törvényhozás a gyakorlatban észlelt törekvésekkel szemben akarta a bírónak birói tisztétől való elmozdítását megakadályozni, hanem azért, mert a törvényhozás még a lehetőségél. is el akarta zárni annak, hogy ilyen törekvések valaha felszínre kerüljenek, és a birói lisztségol vállalt egyénnek függetlenségi érzetét így kívánta megerősíteni s így kívánta magának az Ítélkezésnek a függetlenségét biztosítani azok számára, a kik a birói jogsegély I, igénybe venni kénytelenek. Most, mikor tudomásom szerint az igazságügyi kormány kebelében a birói szervezet, kérdéseiben új tervezet van munkában, a mikor az illetékes tényezők egyebek között a biró ehnozdílhatlanságának nagy elvével kapcsolatban természetszerűleg a korhalár kérdésével is kell hogy foglalkozzanak, szükségesnek tartottam ezeket elmondani itt annak daczára, hogy az Országos Birói és Ügyészi Egyesület ágy az új nyugdíjtörvény megalkotásánál, mint más alkalommal is e részben megokolt előterjesztésekkel már fordult az igazságügyi kormányhoz. Grccsák Károly. Kereskedelmi joggyakorlatunk az elmúlt évben. Az eladó személyében beálló változás a vevő hozzájárulása nélkül meg nem történhetik. De a hozzájárulás esetén is esak azl, jelenti ez a változás, hogy az új eladói ugyanazon kötelezettségek terhelik, mint előzőét és hogy a vevő az eredeti szerződésből eredő jogait most már vele szemben is érvényesítheti (6. T. 6477 915). A milyen természetesnek látszik, olyannyira szükséges volt ez elvi kijelentés, inert az alsóbirósági gyakorlat e tekintetben igen ingadozó volt eddig. A KT.-nek a vételről szóló rendelkezései az átvétel kifejezési kétféle értelemben használják. A KT. 345. §-ában iá szerződési s