Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 53. szám - A magánjogi judikatura az 1915. évben. [1. r.]

410 kényelmetlenségektől; ne várjunk az ítélet hozataláig, hanem az előkészítés elmulasztása esetében mindannyiszor azonnal alkalmazzuk a 203. és 431. §-okban előirt költségmarasztalást. Ha pedig az előkészítő irat túlmegy a 195. §-ban megszabott kereteken és így nem hogy elősegítené, hanem egyenesen megnehezíti az ellenlelnek és a bíróságnak tájékozódását, az ilyen irat költségeit a 425. §. értelmében nem szabad az ellenféllel szemben megállapítani; de még hathatósabb lesz, ha az előkészítés elmulasztásának következményeit itt is alkalmazzuk: mert a szóbeli eljárásban sem a tanácselnöknek, sem az ellenfélnek nem lehet kötelességévé tenni, hogy rövid-, tájékoztató, előkészítő iratok helyeit hosszadalmas periratokat tanulmányozzon. Tapasztaltuk azt is, hogy az ügyvéd urak a 245. §. első bekezdéséről nem akarnak tudomást szerezni és az előkészítő irattal nem közölt új ténybeli előadásokat nem állapítják meg a jegyzőkönyvhöz melléklendő külön irattal. Pedig ezzel egyenesen a felükkel szemben tartozó kötelességük ellen vétenek: mert a 250., 401., 402. és 534. §-ok értelmében ez a legbiztosabb módja annak, hogy ténybeli előadásaik — a birák emlékezetétől és feljegyzéseitől függetlenül — az ítéleti tényállás alkatrészeivé váljanak. Ezért ennek az elmulasztását ugyancsak a tárgyalási költség megállapításánál figyelembe kell venni. De — szintén csak kivételcsen — egyik-másik bíróság eljárása is kifogásolható. így egyes tanácselnökök nem alkalmazzák a 204. §-nak a tárgyalás koncentrátlóját czélzó intézkedéseit; a bíróságok nem elég rigorózusok a halasztás fontos okának (239. §.) mérlegelésében; és a közvetlenség (274. §.) sérelmére, kiküldött útján veszik fel a bizonyítást akkor is, a mikor a 289. stb. §-ok azt meg nem engedik. Azzal a panaszszal is találkoztunk, hogy egyes törvényszékeknél nem hallgatják meg kellő türelemmel az ügyvédek szóbeli előadásait; ez ép oly megsértése a szóbeliségnek, mint a minő az előkészítő iratok hosszadalmassága. A mi már most a részleteket illeti, a Pp. alapján az első évben kifejlődött gyakorlat a vitás kérdéseknek csak csekély részére nézve tudott megállapodni; «a Kúria döntésére eddig még kevés volt az alkalom. Említésre méltók a következő kúriai határozatok: A Pp. 45. §-ában megkívánt kizáró megállapodás (hogy a perben csak az okiratban meghatározott bíróság legyen illetékes) egyedül az illetékességi alávetésre vonatkozik. Ellenben a járásbirósági és a tőzsdebirósági kikötés akkor is kötelezi a feleket, ha az okirat a «csak» szót vagy ehhez hasonló, kizáró jelentőségű, kifejezést nem tartalmazza. A midőn a tábla a törvényszéknek mint elsőbiróságnak polgári perben hozott végzését felülbírálja, öttagú tanácsban kell határoznia. (Ez azonban még nem tekinthető a Kúria végleges álláspontjának.) A felebbezési bíróság a Pp. 507. §-a értelmében hivalkozhatik az elsőbiróság ténymegállapítására; de nem pótolja ezt az a kijelentés, hogy az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyjaTévedés, jó- és rosszhiszeműség megállapítása, tartásdíj mennyisége, perköltség összege szabadon felülvizsgálható. Végrehajtás elrendelése kérdésében a helybenhagyó másodbirósági végzés ellen nincs helye további fel folyamodásnak. Folytatólagos végrehajtás elrendelése kérdésében, és a végrehajtási kérvény költségei kérdésében egyáltalán nincs helye harmadfokú felfolyamodásnak. Igényperben a Ppé. 56. §-a kizárja a helybenhagyó Ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet. Nevezetesebb táblai határozatok: A Pp. 29. §-a alapján csak a — szóval vagy írásban — kikötött teljesítési hely illetékessége vehető igénybe (Budapest). Számla nem pótolja a Pp. 32. §-ában előírt könyvkivonatot. — Váltókereset nem tartozik a könyvkivonati illetékesség alá (Budapest). Ügyvéd által a megbízó megajándékozottja- ellen indított per nem esik a Pp. 36. §-a alá (Budapest). A sikertelen pergátló kifogással okozott tárgyalási és felebbezési költségben az alperest már a pergátló kifogást elvető határozatban el kell marasztalni (Budapest, Kolozsvár, Szeged). A Pp. 431. §. második bekezdésében említett költségben való marasztalás azonnal mondandó ki; és ily végzés ellen lellblyamodásnak van helye (Debreczen). Törvényszéki elvi határozatok közül figyelemre méltók: A meghatalmazás másolata a keresetlevél másod- és többi példányaihoz csatolandó (Budapest). A Pp. 32. §-a értelmében nem kell a felperes bejegyzett kereskedői és az alperes kereskedői minőségét a kereset mellett igazolni (Budapest). Ötven koronát meg nem haladó fizetési meghagyásos ügyekben és a községi bíróságtól a járásbírósághoz vitt perben helye van ügyvédi költségben való marasztalásnak (Pestvidéki törvényszék és központi járásbíróság). Tudvalevő, hogy a Pp. 476. §-ának és a Ppé. i8. §-ának értelmezése körül úgy a gyakorlatban, mint a szaklapokban nagy nézeteltérések merültek fel, a melyeknek tárgyalása nem lehet a jelen rövid ismertetésnek feladata. Remélhetőleg a gyakorlat még az 1916. év folyamán még ezekben a kérdésekben is meg fogja találni az egységes és helyes megoldást. Dr. Kovács Marcel. bpesti Ítélőtáblai biró. A magánjogi juciikatura az 1915. évben. Ha végigtekintünk az 1915. év jogéletén, úgy az első tekintetre világos, hogy a háború a maga rögtönös hatásait leginkább a büntetőjog terén éreztette, a mi egész természetes, még ha az idehaló különféle új törvények nem léptek is volna időközben hatályba; a magánjog alakulására a háború eddig lényeges hatást nem gyakorolt, a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvénynek a magán:ogi felelősségről szóló intézkedései mostanáig még a gyakorlatban nem nyertek alkalmazási; a hadiszállításokkal kapcsolatos perek pedig inkább kereskedelmi jellegűek. Inkább lokális (Budapest), mint országos jelentősége van a háborús lakbérleti judikaturának, a mire később majd visszatérünk. A mondottak daczára nem lehet kétséges, hogy a mostani világháború a maga végeredményében és az azt rövidesen követő nagyfokú politikai és gazdasági átalakulások a magánjog fejlődésére igen mély és kihatásában nagyjelentőségű változásokat fognak jelenteni. Ezeket a kellő előkészülettel, jobban mondva felkészültséggel kell fogadnunk és így valószínű, hogy vagy ismét jó pár ével fog késni magánjogunk kódexének életbelépése, ha abban a háború hatásait figyelembe venni akarjuk, vagy az időközben életbeléptéiéit magánjogi kódexet rövidesen követni fogja a lényeges módosításokat tartalmazó novella. Melyik lesz jobb ? — ezt eldönteni — nem tartozik czikkünk keretébe. Abban a kérdésben, hogy az alapítvány jogérvényes keletkezéséhez és működéséhez szükséges e kormányhatóságilag jóváhagyott alapítólevél, a m. kir. Curia az utóbbi években azt az állandó gyakorlatot követte és ezen felfogásának elvi jelentőségű határozatában adott kifejezést, hogy alapítólevél bemutalása és kormányhalósági jóváhagyása az alapítvány érvényes létrejöttéhez nem szükséges. Ujabban a bpesti kir. Ítélőtábla (P. IV. 10,465 1915. sz.) a Curia állandó gyakorlatától eltérően arra a bíróságaink által régebben kövelett álláspontra helyezkedett, hogy az alapítólevél kormányhalósági jóváhagyását konstitutív elemnek tekinti. A Curia még a kérdéshez nem szólt hozzá. Ezt a legnagyobb érdeklődéssel várjuk annál is inkább, mert újabb, állandó gyakorlata csak jogegységi határozattal változtatható meg. A Curia döntése után ehhez a kérdéshez még külön hozzászólunk. Ezzel a kérdéssel némileg rokon vonatkozású a budapesti kir. ítélőtábla azon határozata, mely szerint ahhoz, hogy több természetes személy egyesülés által jogi személylyé alakuljon és mint jogi személy jogképes legyen, sem iroll alapszabályok, sem kormányhalósági jóváhagyás, vagy hatóságnál való jóváhagyás nem szükséges (1915 márcz. 9. G. 1388/914.). A szerzőképesség korlátainak megszűntét mondotta ki a kir. Curia a szerzetesrendből kilépett szerzetesre nézve (1915. V. 4. sz. 4449/1914.). Ki kell emelni azt az állandóan ismétlődő elvet, hogy a szeszes ital túlságos fogyasztása folytán beállott állapot a cselekvő képességet és így a szabad akarat elhatározási képességet kizárja (Curia 245/1914., 1979/1914.). Sok szó fér ahhoz a határozathoz, a melyben legfelsőbb bíróságunk a teherbe ejtett nő szülési költségeit azon az alapon itél meg, mert a vagyonos férfi azon magatartása, hogy a nőnek a fo gainzási idő előtt ígéretet tett és ez erre tekintettel folytatta a vi szonyt, — kimeríti a csábítás magánjogi fogalmát (Curia II. G 73/1914.). A születés törvényességének vélelme tekintetében újabb változásról nem tehetünk említést, legfeljebb érinthetjük, hogy ezt a vélelmet nem dönti meg a házasság megkötését követően a 182. napon született gyermekről adott azon szakvélemény, hogy a gyermek 9 hónapon át kiviselt gyermek volt (C. Rp. III. 1695/1915.) ; ellenben az ágytól és asztaltól való elválás ideje alatt fogant gyermek törvényesnek csak úgy tekinthető, ha bizonyítást nyer, hogy a házastársak a házassági együttélést visszaállították, vagy a fogamzás időszakában nemileg érintkeztek (Curia 1865/1914.). A törvényes származás megtámadása eddig csak az atyát illette meg és az atya halála után a leszármazó örökösöket, ámde ezeket már eléggé szűk korlátok között; e téren tehát erős újításnak nevezhető annak kimondása, hogy a megajándékozott (vagy örököse) megtámadhatja annak törvényes származását, a ki, mint az ajándékozó ivadéka, az ajándék által sértett köteles részének kiegészítését követeli tőle (Curia