Bírák és Ügyészek Lapja, 1916 (7. évfolyam, 52-61. szám)

1916 / 52. szám - A bíró a törvényhozásban - A Curia büntető gyakorlata az 1915. évben

400 állhatna, akkor hát vizsgáljuk a biró törvényhozási működését .annak czélszerűsége és szükségessége szempontjából. Vizsgáljuk, hogy csakugyan czélszerű-e és szükséges-e törvény­hozási szempontból az, hogy a biró tagja legyen a törvényhozás­nak. Két szempont lehel ennek a kérdésnek a megbirálásánál az irányadó. Az első a fontosabbik az, hogy csakugyan képviseli-e a bírói kar azt a nagy erkölcsi és szellemi tőkét, a melynek érvényesülése a törvényhozás munkáiban kívánatos, a másik pedig az, hogy parlamenti munkálkodásunk tényleg mutalja-e a birói szellem közre­hatásának hiányát. Hogy a birónak a törvényhozás munkájában milyen szerep jut, arra talán elég volna reámutalni arra a tényre, hogy alig van fonlosabb törvénytervezete a kormánynak, a melyre a birói testület hivatott tényezőinek véleményét ki nem kérnék. De én nem erre a tényre akarok ezúttal utalni. • Én egyrészt ki akarom emelni azt, a mire már nagyváradi beszédemben is utaltam, hogy a biró is korának gyermeke és né­pének fia. Ő is benne él azokban a társadalmi és gazdasági evolu­cziókban, a melyek a mai időket uralják és még inkább fogják uralni a háború után és így ő is azok hatása alatt gondolkodik és cselekszik az azok állal felvetett eszmék és kérdések megvizsgálásá­ban és megoldásában. Csakhogy az ő jogászilag fegyelmezett elméje és az ő a mindenkori életviszonyok megbirálásában szerzett gazdag élettapasztalata sokkal tisztultabb felfogásban dolgozza fel és érté­keli ezeket az eszméket, ezeket a kérdéseket. 0 már birói hivatásá­ban is voltaképen törvényhozói feladatokat teljesít, mert nemcsak hogy magyarázza a törvényhozás alkotta tételes jogszabályokat, hanem ott, a hol a törvény intézkedése hézagos és az adott esetre nem provideál, valóságos törvényhozói feladatot teljesít, a mikor az adott esetet a maga alkotta jogszabály szerint dönti el. Hiszen ma­guk a törvényhozások is törvényhozói működésre utasítják a birót ott, a hol a törvény nem intézkedik. A svájezi polgári törvény* például azt mondja, hogy törvé­nyes rendelkezés vagy szokásjog hiányában a biró azon jogszabály szerint Ítélkezzék, a melyet maga állítana fel arra az esetre, ha törvényhozó lenne. De a jogtudomány művelői is azt vitatják, hogy a birónak egyenesen kötelessége bizonyos esetekben a törvényhozói feladat teljesítése is. így például Sleinbach Emil, az osztrák legfőbb ítélő­szék volt elnöke, az Ítélkezésben két törvényhozót kíván szóhoz juttatni. A mult törvényhozóját, ott, a hol a pozitív törvény intéz­kedik és a jelen törvényhozóját a birói, ott, a hol a tételes tör­vény nem rendelkezik; mert az Ő nézete szerint a tételes törvény intézkedésének rendszerint csakis az átlagesctekre (grobe durch­schnitlsfálle) kellene szorítkozni, mivel minél inkább fejlődik az élet, annál több és több jogeset fog előfordulni, a melyekről a legcasuis­tikusabb törvény sem intézkedhetik és a melyeket nem szabad mes­terséges interpretatióval a törvény valamely rendelkezése alá vonni. Willmayer Leo pedig a biró törvényhozói tisztéről azt mondja, hogy a birónak a tételes törvény hézagos intézkedése esetében, mint modern törvényhozónak az írott törvényhozás előtt kell ha­ladnia, mert minden erőltetett törvénymagyarázatot, mint kétségest és hozzá nem méltót fellétlenül kerülnie kell és ezekben az ese­tekben a biró a törvényhozásnak, nem pedig a törvényhozó a biró­nak, kell hogy irányt adjon. Arra a kérdésre tehát, hogy képviseli-e a birói kar azt a nagy erkölcsi és értelmi tőkét, a melynek érvényesülése a törvényhozás­ban kívánatos, ezek a felsorolt tények és felfogások megadják a kellő választ. Hogy pedig a parlamenti munkálkodás a birói szellem műkö­désének a hiányát mutatja, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a birói ítéleteknek az a sorozata, a melyekben a biró a törvény tételes intézkedésének hiányában vagy hézagos voltában kénytelen a saját alkotta jogszabály alkalmazásával az anyagi igazságot érvényre juttatni. 1. §-ának második bekezdésében. Es a mikor mindannyian, nemcsak mi. bírák, a kik hivatásszerűen foglalkozunk az élet állal felvetett viszonyok és kérdések elbírálásá­val, hanem azok is, a kiknek jogviszonyait és kérdéseit elbíráljuk, nem zárkózhatunk el többé annak felismerése elől, hogy a mai törvényt, a minden részletkérdésre a kelleténél sokkal nagyobb mértékben kiterjedő törvényi, nem lehet mindig és minden esetben azonosítani az igazsággal, a mikor sok esetben úgyszólván követel­ménye a tudományos becsületességnek: a két fogalom elválasztása, akkor talán meg van adva a válasz arra a kérdésre is, hogy igenis a törvényhozás munkái észrevehető hiányát mutálják annak, hogy a biró nem vesz részt közvetlenül ezekben a munkákban. Ezeknek a felismerése és az az erős. meggyőződés, hogy a magyar parlamentben a birói szellem érvényesülése egy nagy nem­zeti szükség, mert a biró erkölcsi és értelmi egész erejének beha­tására lesz szükség mindazoknak a társadalmi és gazdasági kérdé­seknek a magyar jogéletbe beleillesztendő megszabályozására, a melyeket a már akkor súlyos volt állapotokkal kapcsolatban a leg­közelebbi jövő fel fog vetni, indítottak engem arra, hogy már akkor olt Nagyváradon felvessem a magyar birónak a parlamenti műkö­désbe való intenzivebb bevonásának az eszméjét. A mikor a nagyváradi közgyűlésen a biró parlamenti munkás­sága szükségének a kérdését felvetettem, nem reméltem ugyan azt, hogy az illetékes tényezők, az akkor a birói karban emellett a kér­dés mellett állást foglalt közhangulat nyomása alatt sietni fognak oly intézkedéseket létesíteni, a melyek alkalmasak lehetnének arra, hogy a biró munkássága a parlamenti tevékenységben bármilyen szerény mértékben is igénybevétessék. De reméltem és vártam, hogy úgy az illetékes kormányzati tényezők, mini a közvélemény foglalkozni fognak ezzel a kérdéssel és iparkodni fognak annak mielőbbi olyatén megoldását biztosítani, a mely az ahhoz kötött nagy érdekeknek, a köznek javára megfelel. Reméltem, de csalódtam. Mert mindössze az történt, hogy a sajtónak egy-két orgánumá­ban olvashattunk egy-egy vezérczikket «a biró a parlamentben)) czím alatt és olvashattuk a nyugdíjtörvény 36. szakasza rendelke­zésének miniszteri indokolásában azt, hogy ez a rendelkezés lehe­tővé akarja tenni, hogy az országgyűlési képviselővé megválasztott állami lisztviselő szakminiszterének és a pénzügyminiszternek kegyes előzetes hozzájárulásával, képviselősége idejére, nyugdijellátási igé­nyének fenntartását magának biztosíthassa, a mely ellátási igénye fenntartásának újból alkalmazása, a mely újból alkalmazása kötelező voltát azonban a törvény sehol elő nem írja, az lesz a hatása, hogy az ellátási igény fenntartását megelőzőleg és az újabb alkal­mazásban tényleges szolgálatban töltött beszámítható idő együttesen számít, olvashattuk továbbá az új választási törvény 10. §-ának azt a rendelkezését, hogy nem választható képviselővé: «a ki a választás kitűzése és a választás közé eső időben kir. járásbíróságnál vagy kir. törvényszéknél mint Ítélőbíró, vagy kir. törvényszék mellett mint az ügyészség tagja volt alkal­mazva, abban a választókerületben, a mely egészen vagy. rész­ben az illető kir. járásbíróság vagy kir. törvényszék területén fek­szik)), egyébről azonban nem hallottunk és nem tudunk. Azaz vala­miről mégis nem hallottunk ugyan semmit, de épen ezért tudni tudjuk. Tudjuk ugyanis, hogy azok közölt, a kik az 1885. évi VII. t.-czikk 5. §-a alapján a főrendiház élethossziglani tagjainak a kormány előterjesztésére, még pedig a mint tudjuk az" igazságügy­miniszter javaslatára, kineveztettek, hiába keressük akár a tény­leges szolgálatban levő, akár a nyugdíjállományba tartozó ma­gyar, bírót. A biró a parlamentben ma úgy foglal helyet, hogy ma a ma­gyar képviselőháznak egyetlen egy birói tagja sincs, a főrendiház­ban pedig a fcntidézelt törvényszakasz alapján egyetlen egy biró, t. i. Bernáth Géza a kir. Curiának nyugdíjban levő érdemes másod­elnöke foglal helyet. Másképen van ez, a mint azt fentebb kimulattam, más orszá­gokban. Ott tudják és akarják is kellőleg igénybe venni azt a nagy erkölcsi és értelmi íőkét, a melyet a birói kar kétségtelenül képvi­sel, magának a törvényhozásnak a működésében is. Ott abból az

Next

/
Thumbnails
Contents