Bírák és Ügyészek Lapja, 1915 (6. évfolyam, 43-51. szám)

1915 / 44. szám

338 teljes meghiúsítását jelenti; egyfelől mert az ideggyógyintézetek a bejelentési kötelezettség alól magukat teljesen kivonják s a fentebb említett mindkét visszaélést továbbra is lehetővé teszik; másfelől pedig még az elmegyógyintézetek és az önkéntes beutalásra felvett egyének közti megkülönböztetéssel szintén alkalmat adnak arra, hogy egyes bűntettesek önkéntes belépésük által az eljárás alól magukat esetleg kivonják. Fényes Vincze kir. tszéki biró. Országos elmebetegügy és polgári perrendtartás. (1912. évi LIV. t.-cz. 19. és 20. §§.) Alighogy a perrendtartás fenti paragrafusai életbeléptek, orvos részről további újabb kívánalmak kerülnek előtérbe abban a hel)es irányban, melyet ezen §§-ok kijelölnek. Véleményem szerint nekünk intézeti elmeorvosoknak már csak azért is nagy vívmány az 1912. évi LIV. t.-cz., mert ad oculos demonstrálja egy külön elmebetegügyi törvény mielőbbi megalkotásának szükségességét. Ausztriában úgy mint most nálunk egy, az elmebetegügyet is érintő törvényjavaslat tárgyalása annyi új és emelkedett szempontot juttatott felszínre, hogy ezen eszmék és szempontok hatása alatt egy, már előzőleg benyújtott elmebetegügyi törvényjavaslat, a mely valószínűleg még mindig a jogtalan tébolydába hurczolás vesszőparipáján nyargalt, visszavonatott, mert a polgári és büntetőtörvényeknek az elmebetegügyi törvényekkel magasabb szintekben és egy fejlettebb államélet kulturigényeiben való összetalálkozása nyilvánvalóvá lett. ((Schutzbedüríniss der GesellschafU volt az alapgondolat, mely ezen tárgyalásokon kijegeczesedett Nálunk az elmebetegügyi törvényt pótló rendeletek jól kivehetően magukon viselik az alkalmi jelleget. A közvélemény minden felzúdulása maga után vont még úgy melegében egy-egy alkalmi rendeletet, mely ennek folytán nem is képezheti egy egységes elmebetegügyi konczepcziónak alkotórészeit. Az új perrendtartás, a milyen modern alapgondolaton épült is fel, csak egy további idegen testet képez az elmebetegügyi rendeletek tömkelegében, mert nem volt a mibe szervesen beleilleszkedhessék. Modern és humánus felfogás nyilvánul meg az új törvény azon intézkedésében, hogy az elmegyógyintézetben való elhelyezés ezentúl nem vonja maga után automatikusan a gondnokság alá helyezést és hogy a bíróság a gondnokság alá helyezés iránti eljárás csak esetleges megindítása czéljából az illetékes árvaszéknek jelentést tesz, de figyelmen kivül hagyta azon körülményt, hogy az országos elmebetegügynek fontos érdeke, hogy bizonyos betegek hivatalból orvosi szempontok alapján fosztassanak meg jogi cselekvőképességüktől, mert hiszen a betegek nemcsak felvehetők, de ki is adhatók s gondnokság alatt nem állván, a legnagyobb zavarokat okozhatják. De magában az intézetben sem vagyunk tisztában, hogy a beteg, az új perrendtartás értelmében nem helyeztetvén gondnokság alá, tárgyalhat-e ügyvédekkel, adhat-e azoknak érvényes aláírással ellátott megbízást? Ez az ügyvédjárás az elmegyógyintézetekbe amúgy is nagyon divattá kezdett válni. Felmerül most a kérdés, hogy a gondnokság alá helyezést, melyet az árvaszék megindíthat, tulajdonképen ki kezdeményezze és mikor és mely esetekben? Nem volna-e czélszerű, ha bírósági "szakértői szemlén az árvaszéki ügyész is megjelenne? Az új perrendtartás életbelépte óta a vezetésem alatt álló intézetben körülbelül 150 közés önveszélyes betegről adtam a járásbíróság előtt véleményt, ezek egy része házi ápolásba is adatott már, de hogy a gondnokság alá helyezési eljárás közbiztonsági okokból valamel)iknél megindíttatott volna, arról nem tudok. Az magában véve helyes, hogy közintézetekben az intézet vezető orvosa, mint érdektelen köztisztviselő, világítja meg a biró előtt az esetet. Ezzel azoknak a motívumoknak, melyeknek ezen rendelkezés létét köszöni, tényleg elég van téve : «A tébolydában épelméjűs alkalmat talál a bíróság előtt feltárni a rajta esett sérelmet, de nem vihető keresztül azon rendelkezés, hogy ellenőrző szakértő benevezhetése czéljából a hozzátartozók és a beteg értesítve legyenek. A hozzátartozók azért nem, mert erre nincs ido, a beteg azért nem, mert ez merőben orvosiallan eljárás és elmeorvosi mű-hiba lenne. Nem tartalmaz a perrendtartás intézkedést arra nézve, hogy mi történjék, ha bírósági és az ellenőrző szakértő között véleményeltérés van, illetve, ha a biró az intézet igazgatójának véleménye ellen az ellenőrző szakértő álláspontjára helyezkedik, olyan esetben, a mikor az igazgatóra nézve az elbocsátás tekintetében (hatósági beszállítás, közveszélyes cselekmény kapcsán) a belügyminiszter által kijelölt bizottság határozata irányadó. És mi történjék, ha maga ezen bizottság helyezkedik a biróval ellentéles álláspontra? Avagy megszűntnek tekintendő ezen bizottság, mely Budapesten három állami elmeorvosból áll, a melynél egy negyedik, mint előadó szerepel? Mi történjék, ha egy bűntettes egyén a járásbírói szemlén mint szimuláns lelepleztetik? A bűnvádi eljárást beszüntető Ítélet jogerős. A biró jogosan azt határozza, hogy mint nem elmebeteg tébolydában nem tartható. Van-e helye ilyenkor a perújításnak? És ki kezdeményezze azt? Mi történjék azokkal a részegeskedőkkel, a kiket a rendőrség egy ittas garázdálkodásuk alkalmából tébolydába szállít és a kiket megfelelő büntető gyógyintézet és az iszákosokra vonatkozó törvény hiányában itt közbiztonsági okokból felveszünk és gyakran évekig visszatartunk? Ezek az egyének mámorukat kialudván, szín-józanok. Esküdöznek, hogy többet sohasem isznak. Mit kezdjen ezekkel a járásbiró, különösen akkor, hogy ha az ellenőrző szakértő bizonyítani tudja, hogy szorosan vett elmebetegség nem forog fenn? Az ellenőrző szakértői működés kérdésében itt bővebben ki kell térnem. A fél, a ki bármely okból ellenzi a betegnek intézetben való tartását, olyan szakértőt fog magával hozni, a kinél eleve biztosította magát arról, hogy ((amennyire lehetséges)), segítségére lesz. Nem is szükséges, hogy elmeorvos legyen, a fő, hogy az ügyvédi védelem analógiájára, a saját szakértője legyen. El is várja tőle a fél a jóindulatú szaktámogatást, mert hiszen ő díjazza. Véleményem szerint, elmeorvosi ellenőrző szakértői működést közfunkczióvá kellene tenni, a melyért csak a végzésileg megállapított díjazás fogadható el, mert máskülönben, a pszichiatrikus kérdések látszólagos nyújthatósága és gyúrhatósága folytán az ellenőrző szakértő legjobb hiszeműsége mellett sem szabadulhat az érdekeltség és részrehajlás gyanúja alól. Pszichiatrikus kérdések — lelkiekről lévén szó — különleges elbírálás alá esnek. Ha két írásszakértő vagy két mérnökszakértő egymással ellentétes véleményen van, csak az egyiknek lehet igaza, ha két elmeorvos van egymással ellentétes véleményen, mind a kettőnek igaza lehet. Ezért kell az elmeorvost különösen függetleníteni az érdekeltség legkisebb látszatától és minden olyan elmeorvosi ténykedést, mely következményeiben egyénjogokat érint, közfunkczió jellegével kellene felruházni már csak azért is, mert a közvéleménytől sem kívánható, hogy vakon higyen abban a tudományos piedesztálban, a melynek magaslatáról letekintve a szakértő nem láthatja meg a felek apró mellékérdekeit. Elmeorvosi szakértők néha véleményükkel impliczite Ítéletet mondanak s jóformán maguk a bírák, már pedig az igazság nem tűri meg az alperesi és felperesi biró fogalmát. Nem tárgyi leletről vagy inkább nem főleg tárgyi leletről, hanem elmebeli állapotokról lévén szó, sok függ a beállítástól, már pedig az igazság nem lehet beállítás tárgya, de ennek látszatát nyeri, ha a fél a maga fizetett ellenőrző szakértőjével jelenik meg a barreau előtt. Önként értetődik az is, hogy elmeorvosi kérdésekben csakis elmeorvos lehessen szakértő és minden más, belgyógyász, ideggyógyász stb. eleve visszautasíttassék. A törvény intézkedése értelmében a járásbiró közinlézetekben valamelyik intézeti orvost is alkalmazhatja. Is! De ha mást alkalmaz? hozhat-e ítéletet a biró a beteg azonnali kibocsájtatása tárgyában^gy közintézet felelős vezetőjének, mint abszolúte érdektelen közfunkcziónáriusnak véleménye ellenére a nélkül, hogy ez me«lelebbezhető legyen? Igaz, hogy a gyakorlatban ilyen kolliziók maguktól eliminálódnak, mert hiszen természetes, hogy a biró mindig a felelős vezető orvost fogja szakértőül alkalmazni, a ki mint