Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

SZEMLE ugyanígy törlési engedélyt adott: felértékelésnek többé .nincs helye. Ámde éppen ez a pont az, ahol a rendelet főcélja, az inflációs nyereség megadóztatása hatályosul. A kötvénykibocsátó ugyanis, aki kötvényeit az inflációs időszakban beváltotta, a kötvények aranyértékének 2%-át köteles adóul fizetni (levonva a tőkéből a törlesztésre fordított összegek aranyértékót, Obligationensteuer). Ha pedig az adós az aranyértéknek kevesebb mintl5%-ával szabadult tartozásától, ugy adóként azt az egész különbözetet köteles megfizetni, amelyet ekként megtakarított. Amennyivel tehát a papirnévértékkel kielégített hitelező kevesebbet kapott, mint ami a rendelet felértékelése szerint neki járt volna, azt a rendelet nem adja ugyan meg utólag a hitelezőnek, de az adósnál sem hagyja meg, hanem az állam részére vonja be. Az uj adó gazdasági horderejét megítélni még alig lehet (Pistorius, Das Steuerrecht der III. Steuernotverordnung, Jur. Wochenschr. 475. 1.). Figyelemreméltó, hogy földhitelintézetek mentesek alóla. A rendelet egyéb adózási rendelkezései a valorizálással nem állanak közvetlen kapcsolatban, s így azokra nem térünk ki. Érdekes, hogy a rendelet bejelent és előkészít egy uj adót (Kreditsteuer) azok terhére, akik az infláció alatt valorizálatlan hitelekből szereztek nyereséget. Azt a nyereséget, amelyet a háztulajdonosok a jelzálogoknak papirmárkával való törlesztése utján szereztek, a tartományok és községek javára eső külön adó fogja megdézsmálni, amely a bérjövedelemnek a békeparitásra való fokozatos emelésével arányos. Érdekes jelenség, hogy a felértékelő rendelet törvényességét tekintélyes oldalról (Reichsgerichtsrat-ok is !) irodalmilag kétségbevonták, különösen arra hivatkozva, hogy a rendelet a pénztartozásokat nem „felértékeli", hanem a hitelező kárára a jó erkölcsökbe ütköző módon leszállítja !*** (Ez az ,,Abwertung"-teória Stampe greifswaldi tarnártól ered, 1- „Das Aufwertungsurteil des Rg. vom 28. Nov. 1923 u. mein eigener Kampf für das Recht der Darlehnsgláubiger".) Ez a harc oly szenvedélyes kifakadásokat vetett fel az állam ellen, melyeket Hedemann jenai professzor „Staatsgesinnung" vezérszó alatt mint az állampolgári összetartozóság ijesztő meglazulását méltán bélyegez meg (D. Jurist.-Ztg. 1924. 187. 1.). A Reichsgericht, e veszélyes kétségek továbbterjedésének megakadályozása végett gyors elhatározással ki is jelentette a szükségrendelet törvényszerűségét (1924 márc. 1. V. 129/23., D. Jurist. Ztg. 1924- 395. 1. és hozzá Poetzsch u. o. 339. 1.). A rendelet magán hordja a gyors munka fogyatékosságait. Sok kérdést még mindig kétségben hagy. De mindenesetre erőteljes megnyilvánulása annak az állami elhatározásnak, hogy az infláció pusztításának romhalmazát végleg eltakarítsa. (sz. k.) VEGYESEK. A brit területen lefoglalt magyar vagyontárgyak kivételes felszabadítását célzó kérelmekről és benyújtásuk határidejéről. A Budapesti Közlöny 1922. évi február 16-án megjelent 38. számában közzétett 443/1922. P. M számú pénzügyminiszteri hirdetmény közölte azokat a kivételes eseteket, amelyekben magyar állampolgárok a Brit Birodalomban lefoglalt egyes javaiknak a zár alól való feloldását az ott megjelölt módozatok szerint a m. kir felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal közvetítésével kérhetik. A kérdéses kérelmek elintézésére vonatkozó javaslattételt a brit kereskedelemügyi minisztérium (Board of Trade) egy 1920 október havában alakított háromtagú bizottságra bízta, amelynek elnöke kezdettől fogva Lord Justice Younger, ki 1923 óta a Lord Blanesburgh nevet viseli. *** L. Zeiler Reichsgerichtsrat D. Juristen Ztg. 1924 ápr. 1. füz. és „lm Kampf für eine gerechte Aufwertung" Prof. Grossmann, Reichsgerichlsrat Simonson és Zeiler (Stuttgart, Muth Gm. 2.50) ; továbbá Staedel Jurist. Wochenschr. 1924. 485. 1. 95