Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

SZEMLE törvényesen elismert jogelv van megemlítve. (Szántó 48. lap, Ferenczy " 7-lap.) Ezek szerint az idegenek jogképessége hazánkban a tényleges viszonosságtól függ, a viszonosság mellett azonban vélelem szól. Igaz ugyan, hogy a trianoni békeszerződés 211., 212., 233. stb. cikkei a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgáraival szemben a fenti jogelv alkalmazását ideiglenesen kizárják, minthogy azonban a trianoni békeszerződés az 1921. XXXIII. t.-cikk kijelentése szerint kényszer eredménye, annak szabályai az alkotmányos jogfejlődés szabályainak generális érvényét nem érinthetik és különösen másokkal, mint a Szövetséges és Társult Hatalmak polgáraival szemben nem alkalmazhatók. Dr. Tunyogi Szűcs Kálmán A KÉMET VALORIZÁCIÓS RENDELET. A Reichsgeriehtnek a jelzálogos követelések felértékelésére vonatkozó 1923 nov. 28 iki ..szenzációs" ítélete után (1 Békejog idei évf. 60. 1.) a Német Birodalomban a valorizáció kérdésének törvényhozási szabályozása többé nem volt elkerülhető. Jellemző a mai jogalkotás menetére, hogy a szabályozás sürgős adóztatási szükséglet nyomására és mintegy uj adózási nemek védőszárnya alatt jutott megvalósulásra. A német kormánynak az 1923 december 8-ki törvényben rendeletalkotásra adott rendkívüli felhatalmazás 1924 február 15-én lejárt. A felhatalmazás utolsó órájában, február 14-én jelent meg a kormánynak rendelete, mely a „dritte Steuernotverordnung" nevet viseli. A rendelet azért vált sürgőssé, mert a bankóprést megállítani és az állambáztartás egyensúlyát biztosítani csak uj adóforrások feltárásával lehetett. Felhasználatlan legbővebb adótárgynak pedig az az inflációs nyereség kínálkozott, amelyet az adósok egyes kategóriái aranytartozásaiknak papirmárkával való törlesztése utján szereztek. Ez vezetett aztán szükségkép a lebonyolitatlan tartozásoknak a hitelező és adós egymásközti viszonyában való rendezésére is. A külső látszat, kivált külföldön, sokakban azt a hitet keltette, hogy a rendelet valóban csak adózási szabályokat tartalmaz. Pedig a rendelet elevenbe vágó anyagi magánjogi szabályozást is állit fel a pénztartozások felértékeléséről. A rendelet szabályozása elvileg csak a tartozások bizonyos kategóriáit, az u. n. befektetési értékeket ragadta ugyan meg. Óriási horderejét azonban misem mutatja jobban, mint az a tömérdek kommentár és bírálat, amely a rendelet nyomán a legrövidebb idő alatt gombamódra támadt.* A rendelet magánjogi tartalmát talán legrendszeresebben Kipp berlini professzor foglalja össze a Jurist. Wochenschr. f. é. április 15-iki számában (479. 1.)** őt követjük az alábbi ismertetésben. Azok a „befektetési értékek" (Vermögensanlagen), amelyekre a felértékelés kiterjed, nagyjában a következők : 1. jelzálogjogok és telki terhek ; 2. a jelzáloggal biztosított követelések ; 3. záloglevelek és más fundált kötvények ; 4. bemutatóra szóló vagy forgatható — nem fundált — kamatozó kötvények ; 5. takarékpénztári betétek ; 6. életbiztosítási kötvényen alapuló követelések. A felértékelés módját illetőleg c tartozások két csoportba sorakoznak : az egyikben minden egyes követelést fix kulcs szerint kell átszámítani (egyedi felértékelés) ; a másikban a felértékelés céljára alkotott felosztási tömeget * L. főleg a Jurislische Wochenschrift f- é. április 15-ki számát, mely túlnyomó részben e kérdéseknek van szentelve. A kommentárok közül: Mügel-Markull-Pape (Liebmann, 3 füzet á 3—3.50 Gm.), Schlegelberger (magyarázatos kiad. Vahlen, 3 Gm), Warneyer-Koppe (Spaeth u. Linde, 4.50 Gm), Bóldt (kül. Hypothekenaufvvertung, Göttingen, Lange), Lehmann (az Ausgleichsordnung jeles kommentátora, különlenyomat a „Steuer u. Wirtschaft" márciusi füzetéből). ** L. e mellett Zarden és Mügel tömör összefoglalásait a D. Juristen-Ztg. f. é. márc. 1-i számában (175—187. 1.). 93