Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

AZ ANGOL-MAGYAR VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁG ÍTÉLKEZÉSE brit cégnek adta át ; hogy forgatmány utján vagy más módon, azt nem tudjuk. A háború alatti években több részlet esedékessé válván, a budapesti cég vezetői felhívták az adóst, hogy a váltók telephelyéül megjelölt pénzintézetnél fizesse be a váltók összegét a hitelező számlájára azzal, hogy ez az összeg az akkor elő nem került váltók beváltására szolgáljon és egyben kötelezték magukat arra is, hogy a váltók bírósági megsemmisítését Saját költségükön fogják eszközölni, hogy ha azok a háború befejezte után sem kerülnének elő. Adós a hitelező felhívásának eleget tett, a váltóösszegeket befizette és minthogy a váltók háború után sem kerültek birtokába, pert indított a hitelező ellen a váltók kiadása iránt vagy ezeknek a teljesítési határidőn belül való ki nem szolgáltatása esetében a váltóösszegeknek angol pénznemben való kifizetése iránt, minthogy a váltóösszegeket a M. Kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatal utján érvényesítették. A bíróság az alternatív kereseti kérelemnek helyt is adott, s felperes a biztosítási végrehajtás során az eladó budapesti cégtől a váltókat, melyek előzőleg a brit cég birtokában voltak, állítólag vissza is kapta. A fenti tényállással szemben az angol-magyar vegyes döntőbíróság ítéletében kizárólag csak arra a megállapításra szorítkozik, hogy az angol felperes cég a váltóbirtokos, s mint ilyen a váltókra fizetéseket nem vett fel. A bíróság ítéletében figyelmen kívül hagyta a budapesti eladócégnek általában való és a háború alatti jogi helyzetét, valamint az azonos helyzetben levő cégekre vonatkozó előző vegyesbirósági nagyfontosságú döntéseket, melyek tekintetbe vétele mellett nem hozhatta volna fenti Ítéletét. Ugy az angol, mint a magyar jog szempontjából ugyanis valamely jogi személy (corporate body) nemzetiségére nézve azon ország törvényei irányadók, amely országnak törvényei szerint alakult és ehhez képest az angol-bulgár vegyes döntőbíróság egyik Ítéletében (James Dawson and Son v. Balkanische Handels- und Industrie A. G., Rec. III. p. 534.) kimondta, hogy valamely kereskedelmi társaságot a békeszerződés olyan nemzetiségűnek, olyan állampolgársággal bírónak tekinti, amely állam törvénycinek köszönheti keletkezését. Ezen álláspont szerint tehát magyar kereskedelmi társaságnak magyar állampolgárral szemben álló jogviszonyáról, tehát brit nézőpontból két ellenséges állampolgár egymásközti ügyleteiről lévén a jelen esetben szó, a vegyes döntőbíróság a köztük levő vitás ügy elbírálására hatáskörrel nem birt. A vegyes döntőbíróság judikaturája e tekintetben még a brit üzletek ellenséges területen működött fióküzleteire nézve is kimondotta, hogy az utóbbiak és egyéb ellenséges állampolgárok közötti ügyletek és az ezen ügyletekből származó adósságok, amelyeknek a fizetése a háború kitörése folytán nem függesztetett fel, nem esnek a békeszerződés 231. cikkének rendelkezései alá, a fióküzlet is ellenségnek tekintetvén. (Angol-német v. d. b. Anglo-South American Bank, Ltd. v. Mcngers & Co. Rec. III. p. 220.)1 A Fowler & Co. (Leeds), Ltd. cégnek keresetét tehát azon az alapon, hogy a magyar alperes ügyleteket vele nem, hanem csakis a hasonnevű önálló magyar közkereseti társasággal kötött, el kellett volna utasítani. De a keresetnek a váltó birtokára való alapítása sem foghat helyt, mert egyrészt a kereset indítása idejében a brit cég már nem volt váltóbirtokos, másrészt pedig felperes kereseti előadása szerint a buda79