Békejog és békegazdaság, 1923-1924 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 5-7. szám

A ROMÁN LIQUIDÁCIÓS TÖRVÉNY A fentiek értelmében lepecsételt részvények a lepecsételés időpontjától kezdve szabad forgalom tárgyát képezték azoknak a vállalatoknak részvényei is, melyek sequester alá nem helyeztettek, ha azok nem feküdtek valamely román banknál letétben és ennek következtében nem estek zárolás alá. Ily előzmények után a mult évben kihirdetett és életbe lépett román Iiquidációs törvény, amely a Trianoni békeszerződés 231 és 232 cikkeinek megfeleld jogi intézkedéseket kívánja a román állam területén rendszerbe foglalni, oly elvi alapon áll, mintha Romániának már a háború előtt, de legalább is a háború kitörésekor meg lettek volna teljes mértékben az ellenséges alattvalók jogi helyzetére nézve ugyanazok a jogszabályai, amelyek megvoltak a háború előtt már Angliában és amelyeket tételesen konstituált a háború legelején Franciaország és Belgium. Az angol háborús magánjog alapvető tétele az, hogy a háború kitörésével az ellenséges állampolgároknak vagyonjogi viszonyai angol területen rögzitletnek és az angol kormány beleegyezése nélkülininden ezen vagyonjogi helyzetben esetleg történő változás érvénytelen. Ez az angol háborús jogi tétel természetszerűleg könnyűvé teszi a békeszerződés rendelkezésének oly végrehajtását, amely szerint az ellenséges alattvalók jogainak és vagyonának liquidálása azon jogi helyzet alapján történik, amely jogi helyzet a háború kitörésekor fennállott. Annál sajátságosabb e jogszabályt kimondani ott, ahol a megelőző jogi intézmények erre alapot nem szolgáltatnak, azok végrehajtása megfelelő jogi előzmények nélkül egyenesen lehetetlen. A román törvény 6. §-a a következőket mondja : „A felszámoló hivatal kinyomozza és felülvizsgálja az előző szakaszok rendelkezései szerint mindazoknak a javaknak, jogoknak és érdekeknek jogi és tényleges helyzetét, amelyek a volt ellenséges államok alattvalóit illetik, ezen javaknak, jogoknak és érdekeknek a békeszerződés által adva levő helyzete alapján'1 (pe haza situatiunei alribuite ler prin tratatele de pace). A törvény 10. §-a szerint : „Minden közvetlen, álcázott vagy bármilynemü elidegenítés vagy rendelkezés, mely a jelen törvényben tárgyalt javakra, jogokra és érdekekre vonatkozik és mely azzal a hatással birt, hogy ezen javakat az állam zálogjoga alól kivette, jogilag semmis és az állammal szemben hatálytalan." „Az oly vagyon birtokosa, mely volt ellenséges állam alattvalójáé volt, az állammal szemben nem hivatkozhatik szerzésének jóhiszeműségére." „A javak az állam vagyonába az 1910 augusztus 14-iki jogi és tényleges helyzetben jutnak vissza, mentesen minden ezen idő után keletkezett tebertöl." Igen világos rendelkezések ezek, amelyek azonban, mint fentebb ecseteltük, ellentétben állanak az 191 (T óta kifejlődött gyakorlattal. De nemcsak a tényleges helyzettel állanak ezek ellentétben, hanem korábbi román törvények intézkedéseivel, korábbi román törvényes rendeletekkel, hatósági és birói határozatokkal. Tisztában van ezzel a törvény is. Kénytelen tehát sajátságos módon kimondani 2. §-ban, hogy : „a miniszteri határozatok, a különböző sequestráló bizottságok végzései, minisztertanácsi határozatok és kontradiklórius tárgyalás nélkül keletkezett birói batározatok a liquidálás alkalmából az állammal szemben nem vethetők ellen". Majd pedig a 9. §-ban kimondja, hogy : „Nem vehetők tekintetbe e javakra nézve az ezen javakról szóló törvény alap69