Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám

DK. ALMÁSÍ ANTAL Ténydolog ugyan, hogy a Kúria már a békekötéstől való alapos félelmünk szülte cszmekörben ettől a rég meghonosodott és a külföldi pénztartozások tekintetében az elméletben3) is tudatosan hirdetett elvtől egy-két esetben eltért és azzal ellentétben azt az álláspontot fogadta el, hogy a csehek által megszállva tartott területen fekvő teljesítési hely dacára is a háború előtt keletkezett tartozás magyar, nem pedig cseh koronában teljesítendő/) Azonban ezek a döntések, amennyiben azzal ellentétesek, amiről alább szólok, a trianoni béke 240. cikke értelmében gyakorlati jelentőséggel nem igen bírhatnak és éppen azért nem igen lehetnek alkalmasak arra sem, hogy a magyar jognak, a kereskedelmi törvény 326. §-ára támaszkodó fentebb jelzett régebbi álláspontját bármiként is meggyöngíthessék. Ezzel szemben a béke 231. cikkének d) pontja a pénztartozás teljesítési módját kizárólag attól teszi függővé, vájjon akörül entente állampolgár van-e érdekelve ? Szerinte tudniillik a tartozást annak az államnak a pénznemében kell kifizetni vagy jóváírni, mely az entente oldaláról érdekelve van. Az átszámítás a háború előtti árfolyamban történik. Csehország és Lengyelország érdekeltségének kivételével, amelynél a pénznemet és az átszámítási árfolyamot a felhívott cikk utolsó bekezdése szerint a Jóvátételi Bizottság állapítja meg, a tulajdonképeni entente-ben irányadó az az átlagos távirati átutalási árfolyam, mely az illető entente-állam és Ausztria-Magyarország között az ellenségeskedések megkezdését közvetlenül megelőző hónap folyamán érvényben volt. 3. Ennek a látszólagos egyszerű és első pillanatra nem is méltánytalannak tetsző szabálynak a keresztülvitele valójában oly bonyodalmas, hogy az itt főleg érdekelt két nagyhatalom, Franciaország és Anglia5) máris jónak látta az eltörüli nehézségeket egyesség utján elhárítani. Már ebből is világos, amit különben az átszámítási árfolyam kikötésének esetére szóló rendelkezés6) is megerősít, hogy a VDB. errefelé hajló ellentétes gyakorlata dacára is túlzottan merev álláspont annak a hangoztatása, hogy a felek eltérő megállapodása a trianoni béke rendelkezéseivel szemben az átszámítás mikéntjére és egyáltalán a teljesítésre nézve nem érvényes.7) Bizonyos tudniillik, hogy a béke ezzel a szabállyal és az alább megbeszélendő a megszállva tartott területek polgáraira vonatkozó rendelkezéseivel is főleg azt a célt óhajtotta elérni, hogy az entente-állampolgár túlontúl ne károsodjék és ne legyen kénytelen az időközben beállt valutaromlás összes terhelő következményeit maga viselni. De ez a szempont a szabály parancsoló jellegét I Ugyanott II. kötet, 482—487. oldal. «) Kurial921 P. IV. 3744. és K. 1920 P. VII. 3542. szám Hiteljog Tára II. kötet, 122. és köv. 87. és 88. számú esetek. 5) A Franciaországgal létesült egyezmény az 1922. évi XXVIII. t.cikkbe van foglalva ; az Angliával lélesüllet 1. Békejog és Békegazdaság L évfolyam 5—6. füzetének mellékletén 33. sz. a. 52. oldal és az 1922. évi XVI. tcikkben. 6) 231. cikk d) pont második bekezdés, amely szerint a tétel árfolyam kikötésénél nem alkalmazandó. 7) így a békeszerződés „Ordo"-kiadásának 138. oldalán levő jegyzet. Jgaz ugyan, liogy a béke 231. cikkének a) pontja ezt a felfogást tükrözteti vissza, de ez csak programm, melyet a békeszerződés sem tart be teljesen. Mégis ily értelemben döntött a francia német VDB. 2. sectiója. (L. Békejog I. évf. 237. lap). 38