Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1923 / 2. szám
A DUNAEGYEZMÉNY a többi nemzetközinek nyilvánított folyó tekintetében nem alkalmaztatott, mert azokra vonatkozólag a parti államok annak idején megalkották a bécsi kongresszus által előirt egyezményeket. (CVIII. szakasz.) A nem parti államok beavatkozása a Dunára vonatkozó akár jogi, akár műszaki szabályozás tekintetében eddig mindig csak időleges volt, amint ezt az Európai Dunabizottságnak az 1856-ik évi párisi szerződésben létesített ideiglenes intézménye mutatja. Ezt az ideiglenes jelleget megszüntette az 1921-ik évi Duna-akta, mely az Európai Dunabizottság fentartásával oly állandó Nemzetközi Dunabizottságot létesít, melyben az Európai Dunabizottságban képviselt nem parti államok is részt vesznek. (VIII. szakasz.) Tehát egy teljes nóvummal állunk itt szemben a dunai nemzetközi jog terén. Nem mondhatjuk azonban, hogy ez nóvumot képez a nemzetközi jogban egyáltalában. Mert az 1885-ik évi Kongó-akta is létesített nemzetközi felügyelöbizottságot a Kongó folyó tekintetében. Igaz, hogy ez a precedens nem válik a dunai államok díszére, ha tekintetbe veszszük, hogy az 1885-ik évi berlini Kongo-konferencia a Niger folyó tekintetében nem tartott szükségesnek ily felügyeletet, kétségtelenül kiindulva azon megfontolásokból, melyeknek Martens nemzetközi jogtudós igy adott kifejezést az Institut de droit international-hoz intézett jelentésében : .,Seulement, si un fleuve parcourt des territoires dans lesquels il n'y a point d'autorités établies ou orgariisées selon les exigences des États modernes, une autorité internationale pourrait utilement remplacer l'autorité riveraine." (Lásd „Annuaire" VIII. kötet, 287. oldal.) Eredetileg ezen nemzetközi bizottságnak igazgatási hatáskört akartak biztosítani és csak a parti államok ellentállásának köszönhetjük, hogy ezen hatáskör a felügyeletre szoríttatott. (X. szakasz.) Hogy Németországgal, a portával és Oroszországgal együtt kibuktunk az Európai Dunabizottságból, csak következményét képezi annak, hogy megszűntünk nagyhatalom lenni, mert hiszen a múltban csak ez, vagy a Dunatorkolat birtoklása képezte jogcímét a bizottságban való részvételnek, de az Egyezmény IV. szakaszának 2. bekezdése lehetőséget nyújt arra, hogy más európai állam is felvétessék a bizottságba, ha „a Dunatorkolatra vonatkozólag kielégítő tengeri kereskedelmi és európai érdekeltséget igazol". Ha keressük az indokot, mely az Egyesült és Társult Hatalmakat a Nemzetközi Dunabizottság állandósítása körül vezérelte, azt nem tudjuk másban találni, mint a dunai államok közötti egyetértés hiányában, melynek tünetei ismételten nyilatkoztak az Egyezmény tárgyalása alkalmából és mely veszélyeztette volna a Dunára vonatkozó egységes Hajózási Rendtartás és Folyamrendőrségi Szabályzat létrejövetelét. Mikor ekképen megállapítottuk, hogy az Egyezmény a parti államok szuverénitásának túlságos, még a nemzetközi jog által sem indokolt, csökkentését tartalmazza, másfelől azt látjuk*hogy a hajózási szabadság oly korlátozása foglaltatik benne, melyet még az 1857-ik évi Duna-akta sem tüntetett fel. A XXII. szakasz ugyanis az u. n. belső hajózást, vagy — amint helytelenül átment a közhasználatba — „cabotage"-t az egyes parti államoknak tartja fenn. Vagyis pl. magyar dunahajózási vállalat csak a román hatóságok hozzájárulásával folytathat hajózási üzletet az egyes román kikötők között. De nemcsak visszaeséssel állunk itt szemben, ha a szóbanlevő rendelkezést összehasonlítjuk a háború 35