Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2. szám

1!. ÉVFOLYAM 2. FÜZET 1922. NOVEMBER A BÉKEKÖTÉSSEL ÉS AZ ÁTMENETI GAZDASÁGGAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK KÖRÉBŐL SZERKESZTI: D R. SZLADITS KÁROLY KIADJA: A TAKARÉKPÉNZTÁRAK ÉS BANKOK EGYESÜLETE, BUDAFEST V,FÜRDÖ-U. 2 Az 1855-ik év tavaszán, mikor Anglia, Franciaország, Oroszország és Ausztria diplomatái aziránt folytattak Bécsben tanácskozásokat, hogy megállapítsák azon feltételeket, melyek mellett a folyamatban lévő Krimháborunak véget lehetne vetni, a feltételek között (II. szám) szerepelt az is, hogy a Duna szabadittassék fel a hajózás szabadságát korlátozó mindenféle akadály alól. A közfelfogás szerint a hatalmak azért tulajdonítottak ily fontos jelentőséget a Dunakérdésnek, hogy, visszaszorítva Oroszországot a Duna torkolatától, ennek az Európai Dunabizottság ellenőrzése alá helyezése által is csökkentsék az Oroszország és a porta közötti súrlódást. Ezen felfogás helytálló voltát azonban csak némi korlátozással lehet elismerni. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy ebben az időben a dunatorkolati gőzhajózás már nagy jelentőséggel birt, főleg Angliára és Ausztriára nézve. Előbbinek gabonaellátása függött a dunai fejedelemségekkel való akadálytalan dunai közlekedéstől, Ausztriának pedig már kifejlett gőzhajózása volt az Aldunán a Krimháboru idejében. Mindkettőre nézve azonban akadályt jelentett Oroszország uralma, mely oda törekedett, hogy a tengeri hajózás Odessza felé irányuljon és ezért a gondozásra szoruló Dunatorkolatot eliszaposodni engedte. Tehát hajózási érdekek is közrejátszottak a fenti békefeltétel szerkesztése körül. Akkoriban Anglia és vele együtt a többi hatalmak, Ausztriát kivéve, ugy vélték, hogy a Dunának mindenféle akadály alóli felmentése azt jelenti, hogy nemcsak a Dunatorkolatot kell szabaddá tenni az ott felhalmozott iszaptól, hanem az egész Dunát, annak hajózható szakaszától kezdve, kell az összes nemzetek részére hozzáférhetővé tenni, vagyis a bécsi (1815-ik évi) kongresszus határozmányai alá helyezni. Azonban Bécsben máskép vélekedtek. Amint az 1856-ik évi párisi konferencia folyamán Lord Clarendon élesen odakiáltott az osztrák meghatalmazottnak, ott azt akarták, hogy a Dunán, annak torkolatától felfelé, maradjon meg az osztrák dunai gőzhajózás kizárólagossága. Nem is tudta Ausztria keresztülvinni szándékát, mert a párisi 1856-ik évi március hó 30-iki szerződés XVII. szakasza ugy rendelkezett, hogy a parti államokból bizottság küldessék ki, melynek feladata a többek között : „elhárítani azon akadályokat a Dunán, melyek a bécsi szerződés alkalmazásának útjában állanak." (2. pont.) Ami azonban nem sikerült Párisban, sikerült Bécsben. Mikor az osztrák kormány az 1856-ik év őszére egybehívta a parti államok *) L. a mellékleten 5. sz. a. 33