Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

A NEMZETKÖZI BÍRÁSKODÁS Az egyik az, hogy Magyary behatóan tárgyalja az Északaimerikai Egyesült Államok nagy befolyását a nemzetközi békebiráskodás eszméjének fejlődésére. Amerika szerepe az utolsó világtörténeti fejleményekben ennek a körülménynek figyelembevételét még fontosaibíbá tette. Amióta Fried H. Alfréd, a békemozgalnrak tevékeny tagja, oly behatóan ismertette a pánamerikai mozgalom keletkezését, fejlődését, irányát és céljait, azóta ez a mozgalom Európában is nagyobb .figyelemben részesül. Már ő rámutatott arra a veszedelemre, ann ly a pá na m erikái mozgalomból Európára előállhat, ha ott az újvilág organizációja teljesedésbe megy, mig Európa régi eldaraboltságában, szervezetlenségében és viszálykodásaiban marad, és egyúttal telismerte e kérdés megoldásának nehézségeit, amikor kimondotta, hogy mi történelmünk miatt szenvedünk. Magyary is 'ebből a gondolatból indul Iki és a történetfilozófia magaslataira emelkedik ott, ahol azokat az okokal tárgyalja, amelyek miatt Amerika ma a nemzetközi jog fejlődésében megelőzve és túlhaladva Európát, a vezető szerepet ragadta magához. „Európa eddig az a földrész volt, — olvassak könyvében, — iahol az emberiség baladásáért a legvéresebb harcokat Mellett vívni, amelyek bosszú időre nagy elkeseredést hagytak hátra ; Európa az a világrész ,ahol a népek szétosztása és az állami alkotások nem voltaik szerencsések és ahol a jövőben is a népeik békés, zavartalan együttélését egész biztomsággal nem lehet előrelátni. Ezzel szemben Amerika átvette Európától a legelőre haladottabb eszméket és megértette azt, hogy mik épen értékesítse azokat ügyesen saját állami életében ; a nemzetiségi viszonyok és az államalakulatok Amerikában rendkiviili kedvezők, ugy hogy az érdekellentétek a különböző államok között a legcsekélyebb mértékre szorítkoznak". Ez a megállapítás, amelynek igazsága kétségbevonhatatlan, nem szolgálja ugyan az optimizmust, de kétszeresen kellene, hogy éreztesse az európai államok vezető férfiaival azt, hogy mi a kötelességük a nemzetek békés fejlődésének előmozdítása végett. A másik körülmény, amelyet Magyary könyvéből kiemelni akarnék, az a gondosság, amelyben az állandó nemzetközi bíróság szabályzatának kidolgozására kiküldött jogász-bizottságnak 1920. évben tartott tárgyalásait feldolgozza és ismerteti. Már fentebb hivatkoztam ennek a bizottságnak tárgyalásaira és már az ott előadottakból is kitűnik, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a nemzetközi jog fejlődésére a legnagyobb fontosságuk van. Ezekről a tárgyalásokról, valamint a genfi népszövetségnek erre vonatkozó tárgyalásairól a jegyzőkönyvek és okiratok Hágában megjelentelk ugyan, de az azokat tartalmazó könyv ára a jelenlegi viszonyok között oly magas (200 svájci frank), hogy azokat magánember alig szerezheti meg. Magyary a nemzetközi jog minden művelőjét nagy bálára kötelezte, amikor munkájában, különösen a jegyzeteikben, oly bőven feldolgozta e tárgyalásokat, hogy az azokat tartalmazó forrásmű emellett majdnem fölösleges. Amikor Magyary e könyvet kezünkbe adja, egy reménnyel is biztat. Munkája bevezetésében azt mondja, hogy olyan részleteket, amelyek a lényeges kérdések megértéséhez nem okvetetlenül szükségesek, későbbi munkának tart fenn. amikor már némi tapasztalatokra fogunk visszatekinteni. A nemzetközi békebirősági eljárás ismertetésénél pedig közli velünk, hogy bármily tanulságos volna is a ,.cour permanente d'arbitrage", a „cour des prises" és a „cour de justice ar'bitrale" peres eljárásának részletes ismertetése, ettől térhiány miatt el kell tekintenie, ámbár a megfelelő részek kéziratban már egészen ki vannak dolgozva. (158. lap.) Mindenki, aki e munkát végigolvasta, örömmel méz elé ennek a t erjed elirmesebb munkának, amelyben Magyary a kérdés részleteit még jobban elmélyíteni kivánja. Sőt él bennünk még egy más, nagyobb remény is. Bármennyire lesújtók is ezek az úgynevezett békeszerződések és bármennyire kihívja is e békeszerződések keretében a Nemzetek Szövetségének E gye sség okim ánya a bírálatot, nem adjuk fel a reményt a jobb jövőben. Nemzetünk múltjában volt már oly időszak, amikor a költő azt énekelte, hogy „oda lett az em'bferek vetése. Mintha újra hallanók a pusztán a lázadt ember vad keserveit, gyilkos testvér botja zuhanását, a keselynek szárnya csattogását. Prometheus halhatatlan kin ját". De a sors legnagyobb csapásai közepette, a nyomor tengeréből 29