Békejog és békegazdaság, 1922-1923 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

A VEGYES DÖNTŐBÍRÁSKODÁS JOGI TERMÉSZETE A békeszerződés azonban még tovább megy és megengedi, hogy ÍI győztes és legyőzött államok polgárai a vegyes döntőbíróság hatáskörét a békeszerződés hatádlybalépte előtti szerződésekből felmerült peres kéidés elbírálására kikössék, kivéve, ha az ügy a győztes államok törvényei szerint a győztes államok bíróságainak hatáskörébe tartozik, (239. cikk b.) Ezek szerint a békeszerződések vegyes döntőbiráskodása nem egységes alakzat ; az hol magánfél mint felperes, és állam mint alperes, tiol pedig különböző államokhoz tartozó magánfelek közötti bíráskodás. Ez utóbbi vonatkozásban azonban tágabb az alkalmazási köre mint az előbbiben. Hatásköre a győztes és a legyőzött államok polgárainak az emiitett szerződésekből eredő peres ügyeiben általában is kiköthető, holoU idegen állampolgároknak állam elleni követeléseire nézve ez ki mondva nincs. A vegyes döntőbíróság a békeszerződés X. R. III. címében osztályozott tartozások ügyében felebbezési bíróságként jár el, ha a két érdekelt állam felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatalai közös egyetértéssel a vitát eldöntik (231. cikk függelékének 20. §-a). Minden más esetben első és utolsó fokon határoz. Néhány esetben pedig a vegyes döntőbíróság haláskörét át is ruházhatja egy döntőbíróra (232. cikk e) és mely esetben a döntőbíró a vegyes döntőbíróság hatáskörében jár el. Azáltal, hogy a békeszerződések a nemzetközi bíráskodást ebben a kettős vonatkozásban alkalmazzák, azt egészen uj területre vitték át. amelyen az államok közti nemzetközi bíráskodásra vonatkozó elvek egyáltalában nem alkalmazhatók. Ez az utóbbi, t. i. az államok közti bíráskodás nem jelenti az államok bírói hatalmának megszorítását, mert az államnak sincs birói hatalma más állam fölött ; ellenben az utóbbi, t. i. a vegyes döntőbíráskodás az államok birói hatalmának megszorítását jelenti, amennyiben az oly ügyekben jut érvényre, amelyekben elvileg egyik vagy másik állam bíróságának kellene ítélnie. Az államok közti bíráskodásban az államok a jogvédelmet igénybevevő alanyok a nemzetközi vegyes döntőbíráskodásnál magánfelek, vagy legalább a felperes magán l éi. A magánfelek ennek következtében nemcsak nemzetközi bíráskodásnak, hanem egyúttal a nemzetközi jognak is az alanyaivá válnak, ami igen nagy változást jelent a nemzetközi jog organizációjában. Nyilvánvaló ebből, hogy lehetetlen a nemzetközi bíráskodásnak arra az alakjára, melyben magánfelek a jogvédelmet kereső alanyok, ugyanazokat a jogelveket alkalmazni mint abban, melyben ilyenek gyanánt államok szerepelnek. Ez a körülmény indított arra, hogy a nemzetközi bíráskodásról megjelent legújabb munkámban az államok közli nemzetközi bíráskodást elsődleges nemzetközi bíráskodásnak, a nemzetközi bíráskodásnak minden más alakját, így nevezetesen a vegyes döntőbíráskodást is másodlagos nemzetközi bíráskodásnak neveztem el. Ennek kövekeztében a vegyes döntőbíráskodás kiépítésében a fakultatív és kötelező nemzetközi bíráskodás kérdése, az a kérdés, hogy az obligatorium leltétlen vagy feltételes legyen-e, fel sem merülhet. Nem alkalmazhatók itt az elsődleges nemzetközi bíráskodás bíróságának szervezésére, a/ előtte alkalmazandó peres eljárásra és az általa hozott ítéleteknek joghatályaira vonatkozó elvek sem. Itt egészen más alapíelfogásból kell kiindulnunk. Ez a bíráskodás ugyan nem azonos az állami bíráskodással, de sok rokon vonása van vele s reá az állami bíráskodásnak számos elve alkal3