Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG sebb kamatot tartozik francia hitelezőinek fizetni, az Egyezménynek nem lehet és nem intenciója, hogy a magyar adóst a magasabb 3%-os kamat megfizetésére kötelezze. Egy vonatkozásiján mégis feltétlenül kedvezőtlenebb az Egyezmény a békeszerződésnél, mert mig a békeszerződés szerint kamatoskamat semmi körülmény között nem fizetendő, az Egyezmény előírja a 3%os kamatnak éves tőkésítését. E kérdésben is helytelen álláspontot foglal el a francia bankoknak egy része. Ugy látszik, nem jutottak a bankegyesületben egységes megállapodásra, inert egyrészük minden ellenkezés nélkül átalakítja számláit a magyar adósokkal szemben éves zárlatra, másrészük azonban a bankszokásra hivatkozva, ragaszkodik a negyedéves zárlatokhoz, ami más szóval negyedéves tőkésitést jelent. Kétségtelennek tartjuk, hogy a francia bankoknak ez az álláspontja helytelen és szükség esetén a döntőbíróság előtt álláspontunkat érvényesíteni tudjuk. Az egyezségek megkötésének lehetőségeit igen érdekesen világitja meg a francia bankok egyesületének egy határozata. E határozat azt ajánlja tagjainak, hogy ha elsőrangú magyar pénzintézetek egyszerre kívánják tartozásaikat kifizetni, a 3%-os kamatokból ne engedjenek, ellenben ajánlják fel, hogy nemcsak az Egyezmény aláírása napjáig, hanem a ténvleges fizetés napjáig fogják a 3% kamatot számítani, holott az Egyezmény szerint 1921. január 31-től, az Egyezmény aláirása napjától a tényleges fizetésig 5% kamat fizetendő. 3. A leiétbe helyezett tartozások kamatja. Tudvalevő, hogy a háború tartama alatt igen sok francia adós tartozásának összegét különböző hivatalos helyeken, sequestereknél, vagy a Banque de France-nál letétbe helyezte. Felmerült Franciaországban, de különösen Angolországban az a nézet , hogy a sequestereknél, hivatalos letéthelyeken elhelvezett pénzek után a hitelezők kamatot nem igényelhetnek. Ez az álláspont a fentemiitett 22, §-nak határozott rendelkezésével szemben, amely az 5%-os kamatfizetést előírja, a békeszerződés 233. cikkéhez fűződő függelék 12. §-ára támaszkodik. E § szerint ugyanis az „ellenséges javak igazgatásáért felelős, vagy az igazgatás ellenőrzésével megbízott személyek részéről ellenséges alattvalók készpénzköveteléseinek felhasználásával bárhol eszközölt befektetések semmisek. Ezeket a követeléseket a szóbanforgó befektetéseknek tekintetbevétele nélkül kell rendezni." Tudomásunk van róla, hogy a seciuesterek (Angliában a Public Trustee) az ellenséges alattvalók náluk levő pénzét saját államkincstáruknak adták kölcsön és azok után az államkincstár nekik 6—8%-ot fizetett. A sequestereknek az ellenséges hadijog értelmében feladatuk az ellenséges, vagyon konzerválása volt és pedig nemcsak passzív konzerválása, hanem tartoztak a rájuk bizott vagyont a bonus paterfamilias 52