Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASAG tett kérdéseknek szabályozása tekintetében" van helye (232. függ., 14. §. II.). Ennek a homályos rendelkezésnek már egész irodalma van.*) Ha a külföldi hitelező a 21)2. alapján a liquidációs tömegből keres kielégítést, korona-követelését a 231. d. szerint, vagyis valorizállan számíthatja fel.**) Ha azonban a hitelező kielégítése nem igy történik, ugy véleményem szerint a követelés nem esik a 232. cikk szabályozása körébe és igy nem is valorizálható. Ebből azt lehet következtetni, hogy a bsz. szerint a magyar adós korona-tartozása nem alakul át eo ipso valorizált tartozássá, hanem valorizációnak csak az államok egymásközti elszámolásában van helye. Ennek az álláspontnak a helyességét támogatja az 1921 január 31-iki magyar-francia pénztarlozási egyezmény is. Ennek 6. cikke (1. pontja) értelmében „a magyar kormány a békeszerződésben a francia hitelezők javára megállapított biztosítékok megerősítése céljából hozzájárul ahhoz, hogy a magyar államnak és minden egyes, francia hitelezőnek tartozó, magyar állampolgárnak egyetemleges felelőssége állapittassék meg',' még pedig a koronértékben vállalt tartozások tekintetében csak azok névleges összegére nézve. Minthogy a magyar állam a francia állammal szemben már amúgy is a valorizált tartozások egész összege erejéig volt felelős, a francia államnak és a francia hitelezőknek nyújtott uj, többletbiztosíték az egyes magyar adósok egyetemleges felelősségében áll. Mivel pedig ez a kikötés éppen a garanciák fokozása érdekében állapítja meg a magyar adós concurrens felelősségét, nyilvánvaló, hogy e felelősséget nem szabhatta meg kisebb mértékben, mint az a bsz.-ből már amúgy is következik. Ez is mutatja tehát, hogy maga a bsz. a magyar adós tartozásának terjedelmét az adós helyzete szempontjából még nem érintette. A magyarfrancia egvezménvre ugyan ellenérvül is lehet hivatkozni. Mert a 8. cikk (b. pont)," melyben a magyar állam a valorizációs különbözet fizetését egészen magára vállalja, viszont hozzáteszi : „önként értetődik, hogy ez a kötelezettsége nem érinti a magyar állam visszkereseti igényét, amelyet saját alattvalóival szemben fenntart". A „visszkereset" kitétel oda utal, mintha a valorizációs különbözet megtérítése a magyar adóst a magyar állammal szemben már eleve, ezen egyezmény nélkül is terhelné. Ámde a bsz. ily értelmű rendelkezése hiányában a visszkereset fenntartása egyelőre csak a magvar államnak azt az akaratát fejezi ki, hogy az adósoknak bizonyos kategóriáin a valorizációs különbözetet is be akarja hajtani. Ez a visszkereset tehát a magyar adós felelősségének a bsz.-sel szemben való kiterjesztése, illetőleg e kiterjesztés lehetőségé*) A szembenálló véleményeket 1. Kráhl ,.Feladatok a békeszerződés végrehajtása körül". I. 19., 27. 1. **) Lus( iiskv : Kinwirkung d. FV. auf Privatrechtc 19., .1(1 I. 17