Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

DR. SZLADITS KÁROLY kötelmi viszonyba. A 231. cikk értelmében egyik állam áll szemben a másikkal adósként; a Bsz. a hitelezőnek nem ad uj jogot és igy nem válik az eredeti jogviszony tartalmi kiegészítőjévé. A hitelező nem léphetne fel azi adós állam mint kezes ellen és igy viszont az adós állam, nem lévén szerződéses viszonyban a hitelezővel, szintén nem származtathat ez utóbbi ellen jogokat a zálogtárgyra, habár a tartozást — egy másik személlyel (a hitelező állammal) kötött szerződés alapján — kiűzeti is. E megtévesztő okfejtéssel szemben az alperesnek más és nézetem- -szerint sikerese])!) védekezés állott volna rendelkezésére. A kérdés kulcsa ugyanis, ugy vélem, a visszatartási jog. Az adós csak a zálog egyidejű visszaadása mellett tartozik űzetni (1. a mi jogunkra nézve Grosschmid meggyőző fejtegetéseit, Fejezetek II. k., 631. 1.). Már most a békeszerződési clearingben akár tekinthetjük kezesnek (magánjogi értelemben) az adós államot, akár nem, az az egy bizonyos, hogy a Bsz. szerint az állam nem lehet többre kötelezve, mint maga az adós. Az adós állam a clearingben felelős lesz polgárai tartozásainak kiegyenlítéséért, tehát csak abban a, mértékben lehet felelős, amelyben a tartozás az ő polgárait terheli. A tartozás tartalmi sulyosbitását (eltekintve a valorizációtól) a Bsz. nem célozhatta. Amíg tehát maga az adós megtagadhatja a teljesítést, mindaddig természetéén megtagadhatja azt az adóséit felelős állam is. Már pedig az adós a zálogtárgy egyidejű kiadása nélkül éppoty kevéssé köteles fizetni, mint ahogy feltételes fizetési ígéretet nem köteles teljesíteni a feltétel beállta nélkül. A mi jogunkban legalább is ez iránt semmi kétség. Éppen azért hasonló esetekben a mi clearmghivatalunknak a zálogos tartozást nem kell elismernie mint feltétlent, hanem csak azzal a feltétellel, helyesebben korlátozással, hogy a tartozást csak olyanként ismeri el, mint amelyet csupán a zálog egyidejű visszaadása ellenében kell teljesíteni. Reméljük, hogy a mi hivatalunk ilyirányu céltudatos fellépésével meg fogja menleni a magyar adósoknak Angliában fekvő zálogtárgyait. 3. Háborús kivételes intézkedések. Elzásziak jogállása, a) Talán semmisem dokumentálja oly kiáltóan az u. n. békeszerződések vérlázító igazságtalanságát, mint a német állam felelőssége az elzásziak iránt. Ezt a felelősséget valósággal groteszkké torzítja a francia-német Vdb. 1921. aug. 19-iki Ítélete a Heim c a Német állam esetben (,,Friedensrecht" I. évi*. 7.f. 100. 1., Nr. 50.). A Vdb. már ismételten kimondottta, hogy a Német állam az entente-polgár elleni rekvirálásért kártérítéssel tartozik, habár nem differenciális (csak ellenséget érő), hanem általános rendszabályról volt is szó.*) A Vdb. ehhez most hozzáfűzi, hogy az elzászlotharingiaiaknak e részben ugyanazok a jogaik vannak, mint minden más entenle- állampolgárnak, vagyis kártérítést követelhetnek minden kárért, mely őket kivételes háborús intézkedésekből német területen érte. Más szóval : a német állam teljes értékmegtérítést köteles nyújtani azokért a rekvirálásokért, amelyeket a háború alatt az elzásziak mint német állampolgárok ellen foga*) Álapdpntések : Hurel. Marqua, Creutzer—Dutreil-fesetek Békejog 2. föz. 58., 60. és 1. tüz. 126. 1. 240