Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

ÖRÖK SEMLEGESSÉG csecsemők mindennapi, legszoiosabb értelemben vett kenyér kérdéséi is. Szerzőnk sajkája ott hánykolódik a citátumok tengerén, es kezdve külföldi jogi pesszimistáknak néhai Somló Bódog munkáin keresztül nálunk is irodalmilag befészkelődött azon kételyein, hogy van-e egyáltalán jogi jellege a nemzetközi jognak, és azért kötelezi-e ez az államokat sth.. sth.. végig mindenkié diplomáciai iratvaltásbol kiszedhető citátumokon, amelyek az örök semlegesség értékere akarnak világot vetni, szerzőnk inkább a rezignált citátumoknak nyit tágabb sorompót, mert nem képes egv jóleső, biztató szimphoniával zárni fejtegetéseinek eredményét. Elismerésre méltó egyébként, hogy szerző, nyilván a munká ja közben is, a belga nemlegesség erteké felöl mily sok francia és angol publicistikai nyilatkozatot is gyűjtött együvé : még elismerésre méltóbb, hogy mily józansággal keresgél még, hogy kedvenc eszméje helytálló-e. de itt-ott elszomorodottan beismeri, hogy az örök semlegesség ..mint jogintézmény, mint merőben jogi biztosíték" hatálytalannak bizonyult. Megjegyzem, hogy a francia egyetemi ifjúság előtt most Pillét beszél efféle pesszimizmussal, s nevezetesen, pláne a magánjogi jogrendnek a háborúban valö megővhalosaga szempontjából is. Megemlítem mellékesen, hogy szerzó egy-két helyütt szinte elszalasztottá az alkálim-1. hogy a semlegesítést a szétzúzott osztrák-magyar monarchia egyes részeire és legközépütt alló darabjára nézve elvi megoldás: eshetőségül fejtegetni próbálja, holott Svédország. Norvégia, Dánia, Spanyolország, Portugália és az uj Balkán-államok, sót esetleg az egész európai Törökország ilyetén neutralizáiását a svájci Hilty-nek ideája nyomán maga is szóbahozza. Én azt hiszem, hogy a mostani generáció által átélt események után nem is olv izolált alternatívában kell keresni e panaeeá.nak fennforgását : a semlegesítés alkalmas vagy alkalmatlan, bevált vagy be nem váltható voltában. A problémát inkább egyfelől az upsalai bölcsnek : Kjellen tanárnak azon magasabb perspektívájából, az államok életének egy felsőbb emberi kulturközösségi irányából kell szemlélni, ahogy a hatalmasabb államközületek amúgyis etikailag elóbbreviszik az emberiség sorsát, akárhogy morajlanak és kopnak is a hosszü évszázadokra állandó értekek gyanánt képzelt nemzetközi jogi intézmények, avagy pedig másfelöl : a népek szövetségének azon kívánatos és talán várható evolúciója révén, hogy ez a győzők halalmi koncernjéből egy általánosabb globális humánus érdekképviseletté fog kialakulni, mely képes lesz saját hatalmi eszközeivel egyre több területet szél- és tűzmentessé tenni, és a súrlódási felületeket nemzetközileg kiküszöbölni vagy tompítani. Talán harmadik vigasznak áll ezek mögött még az alulról kiserkedő, szociális izíi és egyetemes tudatta fejlődő emberi meggyőződés is. hogy az egyes egyén nem akar többé hatalmi kapzsiságoknak, vérengzésekig menő önzéseknek, és egyes emberfajok kölcsönös leigázásában megnyilvánuló órjöngéseknek aktív és passzív eszközévé lenni, mert az ebből fakadó szomorúság, fájdalom és veszteségek végeredményben sokkal nagyobbak, mint a birvágv látszólagos kielégítésének mulandó előnyei. 235