Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

A Í54. i IKK ALÁ ESÖ TARTOZÁSOK Minthogy eszerint a 254. cikk csonka és önmagában végre nem hajtható, természetes, hogy ezt a cikket a Bsz.-nek azon általános szabályából kell kiegészítenünk, amely annak hátteréül szolgált. Ez nem más, mint a 231. cikk szabálya. Amikor pedig ekként A'2D4. cikk rendelkezéseit a hátteréül szolgáló szabály alapján kiegészitjük, hogy ily módon azok a felmerülő esetekben végrehajthatók legyenek, a leggondosabban ügyelnünk kell arra, hogy valamely, a magyar érdekekre káros rendelkezést ki ne terjesszünk oly esetekre is, amelyek enélkül nem esnének a Bsz. határozmányai alá, hanem ellenkezőleg, mentsük azt, aminek a megmentésére — az ilyen rendelkezések szoros értelmezése utján — lehetőség és alkalom kínálkozik. Ennek a szempontnak az irányítása mellett iparkodom kifejteni a felvetett kérdésben kialakult véleményemet. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik dr. Vajda Ákosnak á Békejog és Békegazdaság 1922. évi február—márciusi 5—6. számú kettős füzetében „Tartozások keletkezése és a valorizáció*' cimmel megjelent igen érdekes cikke is, melyben fejtegetéseivel arra az eredményre jut, hogy az 1918. évi november hó 1-je után keletkezett ügyletekből és szerződésekből eredő pénztartozások nem vonhatók valorizáció alá. A cikk gondolatmenetét teljes egészében magamévá teszem s ugvanabból a gondolatmenetből kívánok magam is kiindulni ; de a magam részéről, éppen ebből a gondolatmenetből kiindulva, arra a felfogásra jutottam, hogy a Bsz., ha annak rendelkezéseit a szöveg szerint szorosan alkalmazzuk, a cikkíró által vitatott álláspontnál kedvezőbb jogi helyzet megállapítását teszi jogosulttá. A Bsz. X. részének VIII. cime egyetlen helyen sem jelöli meg. hogv a 254. cikkben foglalt valorizációs szabály mely időpontokban keletkezett tallózásokra vonatkozik, vagy nem vonatkozik; minélfogva, mint fentebb emiitettem, ebben a tekintetben a háttérben álló általános szabály, tehát a 231. cikk meghatározása irányadó ; még pedig annál is inkább, mivel a 251. cikk kifejezetten átviszi az átcsatolt területekre a 231. cikk d) pontjában lefektetett valorizációs szabályt, azt — s erre különös suly helyezendő — csakis az átszámítási árfolyam tekintetében módosítván, minélfogva kétséget sem szenvedhet, hogy a 254. cikkben emiitett ügyfelek között fennmaradt tartozások ugyanazon feltételek fennforgása esetén valorizálhatok, amelyek mellett a 231. cikk d) pontja alapián valorizáció alá esnek. Dyenekül lennének tekintendők a 231. cikk 1—4. pontjai alatt felsorolt tartozások, melyek közül a jelen fejtegetéseim keretében csak az 1. és 2. pontok alatti magántartozásokat kívánom érinteni, mert a 3. és 4. pontok alatti tartozások a 186., 188. és 198. cikkekben foglaltak szerint különleges elbírálást igényelnek. A 231. cikk szerint ugyan a TV. cimben és 199