Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7-8. szám

AZ ELSZAKÍTOTT MAGYARSÁG GAZDASÁGI VÉDELME szlovén állammal Saint-Gemiain-en-Laye-ban 1919. szeptember 10-én kötött szerződések 14, illetve 11. cikke, végre Romániával Parisban 1919. december 9-én kötött szerződés 12. cikke. A Nemzetek Szövetségének tanácsa a most hivatkozott szerződések megbizását a kisebbségek védelmére nézve elfogadta és a hivatkozott szerződések kisebbségi szabályait a Nemzetek Szövetségének védelme alá helyezte. Minthogy a nemzetközi védelmet a szövetség tanácsa nyilván még az utóbbi években kötött egyéb szerződések hasonló rendelkezéseire is ki fogja terjeszteni1) : egész kétségtelen, hogy a kisebbségi védelemnek a trianoni békeszerződés 54—59. cikkeiben foglalt sablonos szabályai hova-tovább a nemzetközi jognak olyan alaptörvényévé válnak, amelynek figyelembe vétele elöl egy állam sem zárkózhatik el.2) • Ami a magyar állam belső közjogát illeti, a kisebbségek anvagi védelme szempontjából a békeszerződés szabályai semmi, vagy csak igen jelentéktelen ujat tartalmaznak3), általában pedig meg se közelitik a védelem azon fokát, amelyet a magyar állam kisebbségeinek eddig biztositott.4) Ilyen körülmények között a békeszerződés III. része VI. cimének belső közjogunk szempontjából inkább annyiban van jelentősége, hogy a 60. cikk szerint a Nemzetek Szövetségének tanácsa és a Nemzetközi Állandó Biróság döntési jogot nyert eddig kizárólag az állam belső ügyeként kezelt kérdésekre. Állami szuverenitásunk e korlátozásához azonban készségesen járultunk hozzá abban a tudatban, hogy ugyanez a korlátozás kiterjed azokra az államokra is, amelyek a magyar *) Kisebbségi védelemre vonatkozó szabályokat tartalmaznak még a török békeszerződés 140—151. cikkei, továbbá a Görögországgal. Örményországgal kötött egyezmények. A kisebbségek védelmére kötelezte magát azonkívül Albánia. Finnország. Észtország. Lettország és Litvánia. L. Baranyai Zoltán : A kisebbségi jogok védelme Budapest. 1922.) s) Az Amerikai Egyesült Államok a velük kötött békeszerződés II. cikkének 3. pontja szerint a kisebbségi vedelem tekintetében semminemű kötelezettséget nem vállaltak. (1921. évi XLVII1. t.-c. 3. §.) *) Újnak tekinthető talán az 59. cikk második bekezdése annyiban, hogy az 1868. éri XXXVIII. t.-c. 25. §-a csak a hitfelekezetek aránylagos részesedését irja elő a közsegélyböl, ellenben a nemzeti kisebbségekre ily szabály nincs: de ez az uj szabály is tárgytalanná válik, ha a közvagvon terhére nemzeti kisebbségeknek esetleg eddig adott segélveket egyáltalán beszüntetik. *) Jellemző például, hogy az 59. cikk első bekezdése csakis azt kívánja, hogv a magyar kormány könnyítéseket adjon a nem magyar anyanvelvüeknek az elemi iskolákban anyanyelvükön való tanítására holott az 1868. évi XLIV. t.-c. 17. £-a szerint a magyar kormány köteles gondoskodni arról, hogy a nagyobb tömegekben együtt élő nem magyar anyanyelvű polgárai egész az akadémiákig anyanyelvükön képezhessék magukat: az 58. cikk negyedik bekezdése továbbá egv szót sem szól a közigazgatási hatóságok előtt való nyelvhasználatra nézve, holott az 186S. éri XLIV. t.-c. e tekintetben igen liberális szabályokat tartalmaz ; stb. 195