Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG SEMLEGES ÁLLAMOK POLGÁRAIVAL. SZEMBEK KÜLFÖLDI PÉNZNEMBEN TELJESÍTENDŐ TARTOZÁSAINK RENDEZÉSE • A velünk háborúban állott államok polgárait magyar állampolgárokkal szemben megillető, a háború előtt lejárt követelések rendezéséről a trianoni békeszerződés rendelkezik. Ezek a rendelkezések, amelyeket a békeszerződést becikkelyező törvény szavai szerint „tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán előállott", fogadtunk el, még az egyes államokkal (Angliával és Franciaországgal) utólag e tárgyban létesült egyezmények mellett is, reánk nézve rendkívül súlyosak és gazdasági helyzetünket nagyon károsan befolyásolják. Azokkal az államokkal szemben, amelyek a háború alatt a semlegesség nemzetközi jogállapotában voltak, természetesen semmiféle kényszerhelyzet reánk nézve nincs, ezeknek az államoknak polgáraival szemben magánjogi jogviszonyainkat az általános magánjog szabályozza. Mindazonáltal pénzünknek nagymértékű értékcsökkenése gazdasági köreinket az ezekhez az államokhoz tartozó hitelezőkkel szemben is nagyon nehéz helyzetbe hozta. Egyes magyar ipari vállalatoknak és kereskedelmi cégeknek a semleges külföldön jelentékeny összegű, a háború előtt keletkezett, külföldi pénznemben teljesítendő tartozásai állanak fenn. A háború előtt lényegtelen körülménynek látszott az a kérdés, hogy az ügylet megkötésénél az elvállalt tartozás magyar vagy külföldi pénznemben nyer-e kifejezést. A jelenlegi viszonyok közt azonban pénzünknek nagymértékű elértéktelenedése következtében ezeknek az esedékessé vált valutatartozásoknak a terhe rendkívül súlyossá vált. Ebből az okból egyesek azt az eszmét vetették fel, nem volna-e helyén a semleges külföld állampolgáraival szemben külföldi pénznemben fennálló tartozások tekintetében általános fizetési halasztás (moratórium) elrendelése. Ez az eszme azonban elfogadhatatlannak mutatkozott. Miután ilyen intézkedés a trianoni szerződésben „szövetséges és társult hatalmaknak" nevezett volt ellenséges államokkal szemben helyt nem foghat, a moratóriumnak pusztán a semleges államokkal szemben való elrendelése barátságtalan lépés színében tűnnék fel. Az e téren felmerült bajoknak orvoslására tehát csak egy eszköz mutatkozik elfogadhatónak és ez az, hogy a háború alatt semlegességben maradt államokkal is külföldi pénznemre szóló tartozásaink tekintetében olyszerü nemzetközi megállapodásokat létesítsünk, mint amilyen Franciaországgal és Angliával létrejött. Minthogy azonban nemzetközi megállapodások létesítése beható tárgyalásokat és előreláthatólag hosszabb időt venne 3