Békejog és békegazdaság, 1921-1922 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám

BÉKEJOG ÉS BÉKEGAZDASÁG tési tilalom alól. De különben is, midőn a Nbsz. 300. (Trbsz. 235.) b) és c) kártalanitást biztosit minden esetben, midőn valamely cselekmény elmulasztása miatt az ellenséges honos ellen végrehajtási intézkedést foganiaitositottak : ez alól nem veszi ki azt az esetet sem, ha a mulasztás az ellenséges állam tilalma következtében állt be. Ebből azt következteti a Ydb.. hogy a Bsz. szerint a német állam nem hivatkozhatik saját felelősségének elhárítása végett az entente-állam ilynemű rendszabályára. (E döntés bírálatát 1. Friedensrecht 1. sz. 7. 1.). A következő, Bignon c/a Német Állam esetben (Rec. 93.) a francia polgár azáltal szenvedett sérelmet, hogy a német zálogház végrehajtás) v.ion eladta a francia által elzálogositott ingókat. A Vdb. ezért a Nbsz. 300. (Trbsz. 235.) b) és c) pontja alapján itélt meg kártéritést a német állam ellen. Az alperes méltán vethette ellen a Nbsz. 303. (Trbsz. 238.) függ. 5. §-át, mely szerint az elzálogosító a zálogtárgy eladása okából semmiféle igénnyel nem lephet fel. Ez az 5. §., mint egyes szerződésekre vonatkozó különös rendelkezés", nyilvánvalóan kivétel a Nbsz. 300. (Trbsz. 235.) b) általános szabálya alól. A Vdb. azonban, nagyon mesterkélt okoskodással, olykép fordítja a dolgot, hogy ez az 5. §. csupán az clzálogitónak ai záloghitelezőhöz való viszonyában menti fel az utóbbit a felelősség alól és elismerve a zálogeladás érvényességél, kizárja a vevő elleni keresetet; azonban a német állam kártérítési felelősségét érintetlenül hagyja. Ám ez mindenesetre nagyon erőltetett kiterjesztése a felelősségnek; mert miért felelne a német állam oly jogcselekményért, amelyet a Bsz. a felek egymásközti viszonyában helytállónak elismer? (Találó bírálatát ez esetnek 1. Friedensrecht 1. sz. 8. 1.) A bíróság a kártérítés kiszabásánál figyelembe vette az ingóknak a háború alatt bekövetkezett értékemelkedését. A kártérítési összegből a Vdb. levonta a zálogkölcsönt, amellyel a sértett tartozott, 180 M-t 42 Frc-han számítva ; a bíróság eszerint a német záloghitelezőnek szemköztes márkakövetelését nem valorizálta, ami érdekes adalék a Nbsz. 298. (Trbsz. 233.) függ. 14. alkalmazásához (1. Friedensrecht 2. sz. 19. 1.). Az utolsó két eset leginkább kihívja a kritikát. Mindkét esetben elvül kijelenti a Vdb., hogy a német államot kártérítésre kötelezi nemcsak az olyan háborús kivételes intézkedés, amelyet a német állam csakis ellenséges állambeliek ellen foganatosított, hanem az olyan is, amely németekre és idegenekre egyaránt kiterjedt. A Huret c/a Német Állam esetben (Rec. 98.) egy francia autókölcsönzőtől a német hatóság elrequirálta a gépkocsiját az 1873. évi hadiszolgáltatási törvény alapján. A német kormány tagadta felelősségét, mert szerinte a Nbsz. 297. e. (Trbsz. 232. e.) csak a ,,difTerentiális'\ vagyis kizárólag ellenséges idegenek ellen irányuló intézkedésekért rendel kártéritést. A Vdb. hosszasan cáfolja ezt a különböztetést és elvileg megílélte a felperesnek az uj autó beszerzési költségét és az 1914. óta elmaradt hasznot (az évi avulási % levonásával). A Vdb. megállapítja, hogy a Nbsz. 297. (Trbsz. 232.) bevezetése meg akarta oldani az ellenséges országban levő magánjavak kérdését és így nem tételezhető fel, hogy oly fontos kérdést, minő a requirálás, megoldatlanul hagyott 58