Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 7. szám - A telekkönyvi beadvány illetékalapja

112 Dr. Szentiványi E.: A telekkönyvi beadvány illetékalapja. nem lehet, mert ez a §. csak a Pp-ben szabályozott eljárásokban alkalmazható. Arra, hogy a T. 31. §-a mily eljárásokban alkalmazandó, maga a törvényszakasz szolgáltatja a kellő bizonyítékot. Az 1914:XLIII. t.-c. 31. §. első bekezdése azt tartalmazza, hogy a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban az illetékek megállapításánál a keresetlevél beadása napján fennállott értéket kell alapul venni. Ez az egyetlen bekezdés vonatkozik csak a Pp-vel szabályozott eljárásokra kizárólagosan, a többi már a Pp-re is, s az egyéb polgári törvénykezési eljárásokra is. A 2. bekezdés szerinti főkövetelés mellett lehet követelni kamatot, gyümölcsöt vagy költséget perben is s peren kívüli eljárásban is, ... ép így nem vagyonjogi igényből megbecsülhető igényt származtatni vagy nem vagyonjogi igénnyel megbecsülhető igényt összekapcsolni lehet nem peres eljárásban is. A főkövetelés érintése nélkül csupán a perköltségekre irányuló eljárás is lehet peres eljárás, de peren kívüli is, pl. a végrehajtás. Ez a §. határozza meg a sorrendi ügyben a felosztás alá kerülő egész tömeg értékének irányadó voltát is. Mindezek kétségtelenül bizonyítják, hogy a T. 31. §-a nemcsak a Pp-ben szabályozott eljárásokra tartalmaz értékelési szabályt, hanem más perenkívüli törvénykezési eljárásokban is. A kifejezett jogi álláspont mellett fel sem merülhet alaposan annak kérdése, hogy a T. 31. §-ának a perenkívüli törvénykezési (polgári) eljárásban, így a telekkönyvi ügyekben alkalmazható szabályait a §. 2. bekezdése tekintetében is alkalmazni kell, vagyis a főkövetelés mellett járulékként követelt kamat, gyümölcs vagy költség az érték megállapításánál figyelmen kívül marad. Oly esetben, mikor a telekkönyvi bejegyzésre irányuló beadvány a bekebelezendő tőkén (főkövetelés) kívül kamat, költség, gyümölcs bejegyzésére is irányul, ezek az illetékalapot nem emelhetik. A T. 31. §-ában megállapított értékalapon a későbbi jogszabályok sem hoztak létre változást, mert az 1920:XXIV. t.-c. 39. §-ában, az 5.100/1931. M. E. rendélet 49. §-ában, valamint a 3.450/1943. M, E, rendelet 39. §. 1. és 2. bekezdésében említett az a meghatározás, hogy a bejegyzendő vagy kitörlendő jog értéke után mily illeték jár, nem az illeték értékalapja kiszámításának módját, hanem csak az illeték megállapított alapja utáni illeték mérvét határozza meg. De hogy a törvényhozó a most felsorolt jogszabályokban nem akar értékelési szabályt felállítani, bizonyítja az azokban foglalt az a rendelkezés is, hogy ha egy telekkönyvi hatóságnál több jog bejegyzését vagy kitörlését egy beadványban kérik, az illetéket csak egyszer és pedig ónnak