Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1944 / 6. szám - Mégegyszer az előző évről áthozott veszteségről

Dr. Keresztessy E.: Mégegyszerv az előző évről áthozott veszteségről 97 szerű eredmény szabályozására. Ennek ellenére egyetértek a cikkírónak azzal a megjegyzésével, hogy egy követelés kétessé válása gyakran nem igazolható okmányszerűen, hanem annak megítélése elsősorban a vállalat vezetőjének felfogásától függ. E tekintetben most sem mondhatok többet, mint amit a cikkben foglalt idézetben kifejeztem. Nem hinném, hogy az adókivető hatóságok e kérdések közül felmerült esetleges vitákban ne járnának el a legmegértőbben és legkörültekintőbben. A gyakorlati tapasztalatok szerint a vállalatok túlnyomó része követelései jóságának megítélése tekintetében óvatosan jár el s inkább hajlandó arra, hogy a kétessé vált követeléseit mielőbb leírja, minthogy azokat vagyonkent tovább nyilvántartsa. Ez a felfogás felel meg nemcsak a józan kereskedő gondosságának, de la K. T. rendelkezéseinek is. Az f ponttal kapcsloatban felhozott példa arra mutat rá, hogy a válallatok külföldi pénzértékben fennálló u. n. finánctartozásainak felármentes árfolyamon történő értékelése ugyancsak magában rejti a veszteségátvitel későbbi elszámolásának lehetőségét, *az a körülmény Ugyanis, hogy a külföldi tőke forgatásából származó nyereséget el kell a vállalatnak számolnia, a tartozásból reá háramló esetleges' árfolyamveszteséget azonban nem tartalékolhatja, ismét egy törvényes, sőt legtöbb esetben a vállalat akarata ellen való kényszerű vesz. teségátvitelt képez.* A T. 13. §-a 10. pontja, illetőleg az üt 35. §. (4) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a külföldi pénzértékre szóló tartozások pengőre átszámításánál a budapesti áru- és értéktőzsdén az üzleti év utolsó napján a megfelelő külföldi devizára jegyzett záró árfolyam., illetőleg a devizák tőzsdei forgalmának szüneteléséig a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árjegyzése az irányadó, azt jelenti, hogy a vállalat a külföldi pénzértékben fennálló tartozásaival kapcsolatban az árfolyamok emelkedése következtében bekövetkező nem realizált veszteségeit elszámolni jogosult. Ez a rendelkezés összhangban van a K. T. 26. §-ának azzal a rendelkezésével, hogy a mérleg készítésénél a tartozásokat pontosan össze kell írni. Ezek szerint nincs szükség arra. hogy a vállalat az árfolyamveszteséget tartalékolja. Az árfolyamok későbbi esetleges csökkenéséből származó könyvszerű nyereségek adómentes kezelését, valamint az árfolyamemelkedésből előálló könyvszerű veszteségnek e tartalék terhére történő elszámolását a T. 14. §-ának (3) bekezdése alapján létesítendő árfolyam különbözeti tartalék (Ut. 60. §. (3) bek.) biztosítja. Ily körülmények között alig hihető el. hogy a vállalat külföldi tartozásainak árfolyamváltozásait veszteségátvitelekre használhassa fel.