Az adó, 1944 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1944 / 5. szám - A pénzügyi eljárási jog és reform kérdései
36 Joggyakorlat az fógyik tél a másiknak a háztartásában, gazdaságában vagy (.üzlete körében teljesítendő valamely szolgálatra, a másik fél pedig meghatározott ellenértéknek (munkadíjnak) a fizetésére kötelezi magát. Mindaz az ellenszolgáltatás tehát, aminek a fizetésére a munkaadó <,a munkát vállaló szolgálata fejében kötelezte magát, munkadíjnak minősül, tekintet nélkül arra, hogy azt a szolgálat kikötött (időtartama alatt avagy annak leteltét követő időben tartozik teljesíteni. Ha-tehát a munkaadó arra vállalt kötelezettséget, hogy az alkalmazott szolgálata fejében a szojgálat idejére meghatározott munkadíjon felül, a szolgálati időnek a'letelte utáni időre, az alkalmazott, illetve íaz özvegye, vagy más személy részére nyugdíjat fizet: a kikötött nyugdíj éppenúgy illetmény, mint a szolgálat idejére kikötött fizetés, amelyek együttvéve alkotják a szolgálatnak az ellenértékét. Ettől természetesen különbözik az a szerződés, amelynél a munkaadó az falkalmazott nyugdíjjárulék fizetése (tehát nem munkaszolgáltatása) ellenében kötelezi magát nyugdíjnak a fizetésére, mert ez a [jogügylet, mint életjáradéki (biztosítási) szerződés, a szolgálati szerződéstől függetlenül, külön esik illeték alá. Ezekből következik, hogy a .szolgálat fejében fizetést és nyugdíjat biztosító szerződés nem több különböző, hanem egyetlen egységes jogügyletnek az alkotórészeit foglalja magában, miért is azt illetékezés szempontjából sem lehet ketté, (vagy többfelé választani. Ez egyébként az illetékszabályok 54. §-ának a rendelkezéséből is következik. Minthogy az illetékdíjjegyizék 77. tételének idevonatkozó rendelkezése értelmében azok a nyugdíjbiztosító okiratok, amelyekkel magánszemélyek által szolgálattételért bizonyos szolgálati idő lefolytával nyugdíj biztosíttatik, mint boltik tartó bérrel egybekapcsolt szolgálati szerződések esnek illeték alá: a szóbanlévő szerződést, mint egységes egy szerződést kell az Illetékszabályok 61. §. c) pontjában foglalt határozmánynak megfelelően az alkalmazott haláláig kikötött évi szolgáltatás tízszeres összegének és az anyja részére kikötött évi szolgáltatás ötszörös össizegének az alapulvételével illeték alá vonni. Jogszabályt sértett tehát a pénzügyigazgatóság, amikor az illeték alapján dr. O. Gy. szolgálati (idejére kikötött évi illetmény tízszeres összegén felül, az ő javára kikötött évi nyugdíj tízszeres összegében éz az anyja részére kikötött évi nyugdíj \otszörös összegében állapította meg. Az illeték alapjából tehát a 'panaszos javára kikötött évi nyugdíj és a nyugdíja után [járó adótérítés 143,759 /P összégét elhagyva, az ez után számított 718 vp 779 fillér illetéknek és 143 P 76 fillér rendkívüli pótléknak altörlését ei kellett rendelni. (M. kir. Közigazgatási Bíróság, 12.050/1942. P. szám.) Vagyonátruházási illeték. 1920.XXXIV. t-a 86. §, 46. Az egyetemleges jelzálog terhe ingatlan átruházása esetén az ingatlanok értékének arányában osztandó meg és nem aszerint, hogy a 'tartozások bizotsítását szlogáló jelzálogjogok a hitelező részére milyen arányú fedezetét nyújtanak. INDOKOK: Dr. K. M. b-i lakos a Budapesten, 1938. évi ídeoember hó 28-án írásba foglalt szerződéssel ajándékba adta fiának, kiskorú K. A. b-i llakosnak a n-i 1361. számú tkvi betétben A. ÍI. 1—3., 6—12., IL