Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 3. szám - Az 1943. évi adókivetési körrendeletről

54 Joggyakorlat lyósításának megtörténtét nem bizonyítja ugyan, de a kölcsönügyle egyes feltételeit szabályozza. * INDOKOK: A. tárgyiratokból kitűnően a panaszos P. Gy-nak és feleségének 3500 P folyószámlahitelt engedélyezett. Ezzel kapcsolatban es utóbbiak Budapesten 1937. júliusában kelt és megleietezett levélalakú okiratban kötelezettséget vállaltak egyebek között arra, hogy a folyószámlán mutatkozó tartozásuk után az Országos Hitelügyi Tanács által mindenkor megállapított legmagasabb kamatot fogják fizetni, s hogy a hitelösszeget 1937. augusztus 5-tŐl kezdődően havi 500 P részletekben fogják törleszteni. Tartalmazza a levél azt a megállapodást is, hogy a jogviszony bármelyik fél részéről bármikor négy heti előzetes felmondással megszüntethető, amikoris a tartozás járulékaival együtt visszafizetendő. A szóban levő levél nyilvánvaló bizonyítási célzattal nem csak a szerződő feleknek hitei nyújtására irányuló megállapodását rögzíti meg, hanem a kötni szándékolt kölcsönügylet egyes feltételeit is. Ezt a levelet tehát az Illetékszabályok 1. §-ának A. 3. pontjában foglaltakhoz képest egyben a keletkező kölcsönügyletről kiállított iratnak is kell tekinteni, s így utána jogosan követelhető a kölcsönszerződésekre, kötelezvényekre a 68.200/1927. P. M. sz. rendelet 12. §-ában meghatározott 0.5»/o-os illeték, ánnak a 2030/ 1932. M. E. rendelet 15. §-ában megszabott 20<>/o-os rendkívüli póttéka, valamint az illetéklerovás elmulasztása okából az Illetéksza^ bályok 103. §-a alapján a felemelt illeték, mert az a körülmény viszont, hogy a megállapodást levélálakú irat foglalja magiában, az Illetéki díjjegyzék 59. tétele 4. pontja második bekezdésének a kötelezvények feltétlen illetékkötelezettségét megállapító rendelkezése folytán közömbös. A megleietezett levélnek illetékjogi vonatkozásban a kötelezvényekkel egyenlő jogi elbánás alá vonását nem akadályozzák a bíróság 220. sz. jogegységi megállapodásában kifejtettek sem. Ez a jogegységi megállapodás ugyanis a biztosítéki okiratokkal foglalkozik ugyan, de ez p/em jelenti azt, hogy az abban kifejezett jogi állásfoglalás csak a biztosítéki okiratokra vonatkozik, mert az említett jogegységi megállapodásnak az a lényege, hogy illetékjogilag kölcsönszerződésnek, kötelezvénynek minősül minden olyan irat, amely kölcsönszerződésekben, adóslevelekben szokásos kikötéseket foglal magában. A kifejtettek folytán a hitelmegállapodást tartalmazó okíratoki illetékjogi minősítésére nincs ügydöntő kihatással az, hogy az illető okirat a kölcsön folyósításának megtörténtét bizonvítja-e. A kölcsönügylet valóságos létrejötte csak az előzetes hitelmegál'apodás teljesítéseként foganatosításaként jelentkezik, aminek illetékjogi vonatkozásban annyiban van jelenttősége hogy az érdekeltek az Illetékszabályok 101. §-a alapján a kiszabott illeték törlését, illetve visszatérítéséti kérhetik, ha igazolják, hogy a kölcsönügylet megkötésétől közös megegyezéssel elálltak. A kiszalott illeték törlését célzó panaszosi kérelem nem alanítható az 1938 :XX. t.-c. rendelkezéseire sem. A felhívott törvénycikk 8. S-ának (4") bekezdése ugyanis a társul a ti adó alá eső vállalatokat az említett bekezdésben megjelölt feltétéi fennforgása mellett is csak az 1938. évet megelőző időre szóló nóllólagos megadóztatás alól mentesíti. A mentesítés tollát csak azokra a közszolgálta'tásokra terjed ki, amelynknek vagyon vagy jövedelem a tárgya. Illetékeknek vagyon vagy jövedelem nem tárgya, s így illetékek alól való mentesség az 1938:XX. t.-c. 8. S-ában foglalt közkegyelmi rendelkezés alapián nem igényelhető. Mindezeknél foiva a rendelkező* rész szerint kellett határozni. (M. kir. Közig. Bíróság 3232/1911. P. |sz)