Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - Az 1940. évi VII. és XXII t. c.-nek korlátolt felelősségű társaságot érintő egyes rendelkezései a Közigazgatási Bíróság gyakorlatában

36 Joggyakorlat. létnél a Jnérlegbe beállított érték és az év végén volt forgalmi érteik között mutatkozó különbözet. A J. V. H. Ö. az év véjn' terménykészlet miként való értékelésére nem larlalmaz rendelkezést. Nem rendelkezik erről az 1940:XXII.X t.-c. 31. §. sem, amely csak azt rendeli el, hogy a nyers (bevételhez hozzá kell számítani az év végéig nem értékesített termények pénzbeli értéivét is. Az e törvény végrehajtása tárgyában kiadott 166.000/1940. P. M. számú rendelet 4. §. (8) bek. azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ebből a szempontból a termények pénzbeli értéke alatt az év végén mutatkozó közönséges forgalmi értéket kell érteni. A bíróság álláspontja szerint az év végén megmaradt terménykészletnél különbségét keli tenni a tekintetben, hogy ennek a készletnek mi a rendeltetése. A készletnek az a része ugyanis, amely a gazdaság továbbvitelére szolgál, nem értékelhető ugyanazon a módon, min! a készletnek eladásra szánt része. A gazdaság továbbvitelére vagyis a konvencióra, velőmagra, a takarmányozásra szükséges készletmennyiség ugyanis a mérlegben üzemi tőkeként szereplő állandó tétel, amelynek áremelkedése a valóságos nyereséget, a ggazdálkodásra nem jelent. A fenti rendeletben kimondott értékelési szabálynak eme megkülönböztetés nélkül való alkalmazása tehát olyan nyereség megadóztatását jelentené, amelyet a gazdálkodó valóban nem élvezett. A bíróság álláspontja szerint tehát az év végi terménykészletnek az a része, amely a gazdaság továbbvitelére szükséges, nem az évvégi forgalmi, hanem az év eleji mérlegszerinti értékben veendő számításba, s a terménykészletnek erre a részére eső áremelkedésből származó értékkülönbözet a nyereséghez hozzá nem adható- Megállapítandó tehát esetleg szákértő meghallgatásával, hogy a panaszos éwégi berménykészletéből mennyi esik ez alá az elbírálás alá, s ennek eredményéhez kénest lesz az értékkülönbözetnek, a nyereséghez való hozzáadhalásának a kérdése eldönthető. (M. kir. Közigazgatási Bíróság, 36/1942. P. sz.) Vagyonadó. J- V. H. Ő. 37. §. 20. A házbirtok vagyonértékének megállapításánál az ép:tcsi szabályrendelet szerint az illető építési övezetheti megá'lapítoM legkisebb teleknagyságot meghaladó be mm épített területet külön vagyontárgyként kell számításba venüi. INDOKOK: A házadó alapul szolgáló nyers házbérjövedelem bérbeadott házaknál a H. H. O. 8. §. (1) bekezdése szerint az épület és a hozzátartozó házikert után járó házbérjövedelem, bérbe nem adott épületeknél pedig a 9. §. (1) bekezdése szerint a tényleg bérbeadottakkai történt összehasonlítás útján megbecsült haszonérték. A házbérjövedelemnél már figyelembevett házikért mértékéül városi inga Hanoiinál az a terület veendő, ami az érvényben levő építési szabályrendelet szerint az illető építési övezetben legkisebb teleknagyságként van megállapítva A panaszos Z. utcai 868 négyszögöles telkén álló házingatlanainak értéke a J. V- H. Ö. 37. §. 1. pontja, illetőleg a 19.500/1940. P. M. sz. kivetési körrendelet 7. §. (1) bekezdés b. pontja alapján a házbérjövedelem alapján számított haszonértéknek megfelelően nyert megállapítást. Az iratokhoz csatolt »F« jegyzékből pedig megállapítható, hogy a Z. utcának megfelelő építési" övezetben beépíthető legkisebb telek 300 négyszögöles. Alaptalanul sérelmezi tehát a panaszos, hogy a két házingatlanhoz tartozó, összesen 600 négyszögöles házikerten felüi mutatkozó 268 négyszögöl be nem épített telket külön vagyontárgyként vették számításba. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 1892/1941. P ' szám.)