Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 6. szám - Forgalmi adó pénzügyi jogrendszerünkben és a bíróság gyakorlatában

Dr. Bíró B.: Forgalmi adó pénzügyi jogrendsz. 91 }( Forgalmi adó pénzügyi jogrendszerünkben és a bíróság gyakorlatában* Irta:.Ds*. Bíró ISalázis m. kir. közigazgatási bíróság tanácselnöke. A forgalmi adóknak folyton növekvő jelentőségél még a mult evvel szemben is, az 1943. évi állami költségvetésünk mutatja. 1942 évre az előirányzat 391.6 millió P volt, 1943 évre már 700 millió. Az emelkedés szinte ugrásszerűen 308.4 millió, sőt, ha arra is tekintettel vagyunk, hogy a cukorrépa forgalmi adó 1942 évben megi szűnt és erre a tételre a bevételi irányzat 0.9 millió volt, (Jakkor a többi forgalmi adónál a többiét 309.9 millió pengőt érte el. Ennek az emelkedésnek csak egyik oka a visszafoglalt délvidéki területtel elért országgyarapodás, a másik és főbb oka a forgalom és gazdagsági viseonjok alakulása a tényleges lerovás eredményében. Azi állami előirányzott bevételeknek (2.768,661.000 P) több mint 25.o/0-a a forgalmi adókra esik, több, mint az összes egyenes adók. három-* sizornál több, mint az összes illetékek és három és félszer több, mint az összes fogyasztási; adók. Az 1943. évi szaporodásnak (708,114.000) pedig több, mint 43.5o/o-át a forgalmi adóknál bekövetkezett emelkedés adja. A forgalmi adók közt most is aránytalan jelentőséggel az állalönos forgalmi adó — ideértve a váltságokat is — bír, amelynek előirányzata 680 millió P, az előző évinél 300 millió pengővel! több. Emellett a fényűzési forgalmi adó 15 millió (többlet 7 milljió) az értékpapír forgalmi adó 2.6 millió (többlet 1.4 millió) és a vegyest bevételek 2.4 millió P (többlet 0.9 millió), amely adópótljék 1 millió,, pénzbüntelés, bírságtérítmények 1.4 millió összegéből adódik —, jelentősége eltörpül. Ha tehát a pénzügyi igazgatást egyedül csak az állami bevételek fokozása terén eléri eredményesség alapján értékeljük, akkor a forgalmi adóknál ennek kiválóságát el kell ismernünk. Az eredményesség a közigazgatás és így a pénzügyigazgatás értékelésénél is a két főtényező egyikei, a másika: a jogszerűség. Az eredményes* ség azonban nemcsak azt jelenti, hogy az állam az elérni kívánt célt meg is valósítja, úgy, hogy lek'inliélyes bevételre lesz szert és a számításba vett bevételt tényleg el is éri, hanem azt is, hogy az eredményt úgy éri el, hogyi e melleit a gazdaisjági élet eredményes további menete biztosítva marad. Itt is érvényes annak az elvnek az igazsága, hogy élni és élni hagyni. A ragyogó állampénzügyi eredmény, ha a gazdasági élet megnyomorítását jelenti, az állam pénzügyi jövőjét is tönkreteszi. A gazdasági élet érdekét, különösen a