Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Az állami pótadóról

84 Joggyakorlat. 1,011.003 P-t vételezte be az 1938.. évi üzleti eredmény javára. A társulati adó kivetésnél azonban^ a be nem vételezett 2.022.007 P is, mint nem aktivált megváltási összeg hátralékos része hozzáadatott a nyereséghez, s az adó ez után az összeg után is ki lett vtetve. Az 1938 : XXX. t-c. életbelépése elölt a szeszfőzés nem volt kincstári egyedáruság; az 1888 : XXIV. t.-c. csak a kontingentjálás rendszeréi hozta be. vagyis megállapította az egy évben kiszabott adótétel mellett termelhető szesz mennyiségét; ^ annak aiz egyes szeszfőzdék között való szétosztásáról a későbbi törvények intézkedtek. Az egyes szeszfőzdéknek adott ennek a jogosítványnak a tartalma az volt, hogy a szeszfőzde a kontingens keretében kitermelt szeszmennyiség után kisebb adótétel mellett fizette a szeszadót. Ez a jogosítvány, mint időtartamhoz nem kötött adókedvezmény a szeszfőzde tulajdonává vált, mert hasz a kincstár a szeszfőzési jognak ísgyedüli és kizárólagos} tulajdonosa nem volt. A kontingens engedélyezésévei 'tehát nem csak használati jogot, hanem magát a kedvezményes szeszfőzés jogát adta tulajdonul a jogosítottnak. Ez kitűnik az 1908:XXVIII. (t-c. 88. §-nak abból a rendelkezéséből, hogy a szeszfőzdéktői élvont kontingensért hektóiilerenkint 65 K kárpótlás adatik és az 59. §. ama rendelkezéséiből, hogy az ipari szeszfőzde törzskontingensét a pénzügyminiszter engedélye mellett más ipari szeszfőzdének egészben vagy részben átengedheti. De a szeszfőzde tulajdonjogát a jogosítványra nézve az 1903.XXVIII. t.-c. 85. §. II. p. kifejezetten is elismeri, amikor ja kontingens önkéntes felajánlása esetéré ugy rendelkezik hogy »a pénzügyminiszter a szeszfőzde kontingensét a 88. §. utolsó bekezdésében meghatározót összteg mellett váltja meg, ha a szeszfőzde a kontingensét egészben vagy részben vételre felajánlja.c Használatban bírt jogot vételre felajánlani nem lehet. Csak az ajánlattevő «tulajdonában lévő jogosítványt lehet átruházni. Az a körülmény, hogy' a jogosítványt a kincstár csak az engedélyes teljes kártalanítása mellett vonhatta meg az engedélyestől, Mzonyíték arra nézve, hogy a kincstár a kontingens megadásával a jogosítványnak nem csak a használati jogát, hanem a tulajdonát is átruházta panaszosra. A panaszos a jogositványnak tehát valóságos és értékelhető vagyontárgyat szerzett, amelynek értéke csak mérleg- és adótechnikai szempontból jeszmeií mindaddig, amig a jogosítvány átruházása vagy megvonása folytán a vállalatra nézve az értékelés szüksége be nem következik. Az a kökörülmény. hogy a jogot és jogosítványt adójogi szempontból nem kell a mérlegbe cselekvő vagyonként beállítani (aktiválni) nem jelenti azt, hogy azoknak értékük nincs, hogy azok nem vagyontárgyak, hanem csupán annak az adójogi szabálynak a folyamányakérít jelentkezik, hogy csak a jogok és jogosítványok megszerzésére fordított összegeket lehet adómentesen leírni és hogy a vagyontárgyak eszmei értékében rejlő titkos tartalékot csak annak kiöntésekor lehet adó alá vonni. Nem helytálló tehát panaszosnak az az érvelése, hogy a kártalanításként kapott összeg nem vételár, "hanem csak a jogosítvány megvonása folytán elmaradt jövedelmet pótolja s így az egy évnek a nyereségét nem növelheti hanem csak abban az időben és részletekben vonható adó alá, amelyben azt meg fogja kapni. A panaszos részére egyszerre ki nem fizetett összeg adó alá vonhatasa szempontjából nem ügydöntő az a kérdés, hogy az üzem megszüntetése ellenében kikötött összeg vételár-e vagy kártalanítás. A fentebb kifejtettek szerint a megszüntetett jogosítvány panaszos tulajdona volt Akkor tehát, amikor az 1938 : XXX. t.-c alapján a szeszfőzés jogosítványát az üzem megszüntetése és az ingók átvétele által ellenérték fizetése, illetve kikötése mellett megszüntette, lényegében visszterhes vagyonátruhá-