Az adó, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - Az állami pótadóról

Az állami pótadóról 73 Az állami pótadóról Irta: dr. Csutak Kteraér, min. osztályfőnők. A pénzügyi közigazgatás racionálázása során sok szó esett arról, hogy az állam miért nem egyetlen adóval tgondoskodik az államháztartás szükségleteinek fedezéséről és miért kell ehelyett annyifélén címen adót szedni, hogy ez a müvelet az adózót valósággal kétségbe,ejti, az adókivető és kezelő hatóságok, illetőleg 'hivatalok munkájál) pedig módfelett hosszadalmassá teszi, holott mindezt az összes adók* pótadók és pótlékok összevonásával - mert hiszen ezek az »önállóinak' nevezett adáki a legtöbb esetben valamelyik főadónem járulékod adói. egyetlen adókulcs megállapítása útján is el lehetne érni A pénzügyi szakírók igen jelentékeny száma évek óta foglalkoziW az »egyetlen adó" gondolatának népszerűsítésével; a terv ,ellen majóV nem annyi érv szól, mint amennyi mellette. Annyi, éétségtelení,} hogy a magyar adórendszer felépítése fokozatosan és jolyan (körüle tekintéssel történt, hogy azt ^egyetlen adóra« áttéréssel *a legegyszerűbbnek látszó rendszerre átépíteni majdnem lehetetlen volna. Etzj a megfigyelés, azonban nem jelenti azt, hogy ia sokféle célból és déiszerííségi okokból külön-külön kivetett adók jók és megnyugn tatók volnának; ennek a kérdésnek a boncolgátáSsa ihelyett inkábtí az volt az adózók jogos kívánsága, hogy ha már egyetlen adóra át-1 térni nem lehel, legalább azokat a járulékos adókat vonják összeg amelyek közős alapon épülnek fel és a kincstár illeti, tehát $ sokféle állami járulékos adó helyett egyetlen állami pótadót vessenek ki, amelynél érvényesüljenek mindazok a mentességek >és kedvezmények, amelyeket egyik-másik járulékos adónál az idevágó szabályok megállapítottak. Ezt a kívánságot több oldalról meg kell vizsgálni, mielőtt itélet mondható abban a tekintetben, hogy ezt a trendszerváltoizást (kincstár és adózó érdeke valóban megkívánja-e; azonos ^rdekek; esetében pedig még akkor is meg kell valósítiani, Iha ezzef az egyszerűs^. léssel az adórendszer finomságán esnék csorba. A 'kincstári érdekek vonalán nem lehet más szempont irányadó, csak .az, ihogy ugyanaizí a költségvetési bevételt minnél kevesebb anyag, költség és munkaidől árán érfe el: az adózó szempontjából pedig az a kívánatos, hogy ®t