Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 3. szám - Az 1941. évi adókivetési körrendelet

38 Az 1941. évi adókivetési körrendelet. jövedelmüket a halászatból eredő jövedelemtől elkülönítve kell megadóztatni. Ha a nyilt vizek halászati jogát a parti birtokosok nem önállóan, hanem társulattá alakulva gyakorolják, az általános kereseti adónak a társulat lesz az alanya, tekintet nélkül arra, hogy, a társulat a jövedelmét hova fordítja, vagy azt az egyes tagok között milyen arányban oszlja szét. A 2. §. a kishaszonbérlők részére az 1940:XXII. t.-c. 17. §-ában biztosított adómentesség alkalmazásával kapcsolatos eljárási szabályokat állapítja meg. A 3. §. a kézműiparosok által fizetendő állandó adótételek alkalmazásával kapcsolatban kimondja, hogy az állandó adótételek alkalmazásával a m. kir. adóhivatal csak olyan iparosokat adóztathat meg az ipartestületek (a felvidéki és kárpátaljai részeken esetleg az ipartársulatok) kimutatásai alapján, akik túlnyomórészt kézimunkával, megrendelésre ipari cikkeket állítanak elő, de ezeket még abban az esetben is, ha munkájuk egy részét a műhelyen kívül végzik el, mint pl. a bádogos, vízvezeték- és villanyszerelő, üveges, szobafestő és mázoló, stb. Ellenben nem alkalmazhatók az állandó adótételek az olyan iparűzőkre, akik nem ipari cikkeket állítanak elő, hanem az ipar körébe tartozó személyes szolgálatot vagy munkateljesítményt végeznek; ilyen iparüző pl. a borbély, a kéményseprő, a gőzmosó, ruhatisztító, korcsmáros, kifőző, a cselédelhelyező, fogtechnikus, stb. Az állandó tételek alkalmazása szempontjából ellenben teljesen közömbös, hogy az iparos a jogosítványát iparengedély vagy iparigazolvány alapján gyakorolja, vagyis a 160.000/1940. VII. számú rendelet 5. §-a szerint (kell adóztatni minden olyan iparost, akinek ipara folytatásához az iparjogosítvány valamelyik nemére, tehát iparengedélyre vagy. iparigazolványra van szüksége. Nem alkalmazhatók azonban az állandó tételek a kéj>esítéshez nem kötött ipart űző adózókra, mert az ilyen iparosok kény szer társulásra kötelezve nem lévén, ipartestületekbe nem tartoznak és így alkalmazottaik számát megnyugtató módon ellenőrizni nem lehet. A saját kezelésben levő, valamint a bérbeadott mező- és erdőgazdaság jövedelmének megállapítása tárgyában rendelkező 4. és 5. §. rendelkezései általában megfelelnek az eddig is érvényben lévő rendelkezéseknek. A szemes termények értékét az 1940. év egyes hónapjaira vonatkozólag az év folyamán kialakult tőzsdei hivatalos árjegyzések átlagainak megfelelő értékben kikerekítve közli a körrendelet. A terményekben kikötött haszonbér számításánál métermázsánként a buza értékét 22 P-vel, a rozsét 18 P-vel, a sörárpáét 23 P-vel, a takarmányárpáét 19 P-vel, a tengeriét 23 P-vel, a zabét 21 P-vel, a kölesét 38 P-vel kell felvenni, míg a fel nem sorolt egyéb mezőgazdasági termények értékét a helyi piaci ár szerint kell megállapítani. A körrendelet az elmúlt rossz gazdasági évvel kapcsolatban figye-