Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 2. szám - A kishaszonbérlők állandó adómentessége és a kisiparosok tételes adóztatása

Rendeletek 25 jutalék és .jutalékkövetelés összege után fizetendő 3o/0-os általános kereseti adó lerovásának módját szabályozza. A 8. §. a tételes általános 'kereseti adó és a törvénynek a 3o/0-os ügynöki kereseti adó ellen benyújtható jogorvoslali rendelkezéseit tartalmazza. A 9. és 10. §. az építési vállalakozók általános kereseti adójának megosztására, valamint a versenyistálló tulajdonosok által az 'egyes versenydíjak után fizetendő általános kereseti adó kivetési helvének meghatározására vonatkozó rendelkezéseket foglalja magába. A 11. §. az adózók egyes csoportjai által az általános kereset? adóra fizetendő előlegek megállapítására vonatkozó rendelkezéseket szabályozza. A 12. §. a T. 40. §-ának (1) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek végrehajíását szabályozza, hogy az olyan adózó, akinek adóalapja a K. H. Ö., továbbá a J. V. H. Ö. rendelkezései szerint új kivetés mellőzésével a következő évre egyébként változatlanul fenntartandó lenne, felszólítás nélkül is köteles az adóév február havának végéig szabályszerű adóbevallást adni abban az esetben, ha kereseli-, illetőleg jövedelemadó alapja valamely évben a 10.000 P-t, vagyonadó alapja pedig a 200.000 P-t túlhaladja, avagy ha ezt az öszszeget nem haladja túl, de az adóalap a különben változatlanul fenntartandó adóalappal szemben annak megállapítása óta legalább 50o/o-kal emelkedett. A T. 43. §-ának (1) bekezdése szerint az állami egyenesadók kivetéséhez való jog elévül annak a naptári évnek az utolsó napjától számítolt öt év alatt, amelyben az adózó adóbevallását szabályszerű időben beadta. Ennek a rendelkezésnek végrehajtását szabályozza a rendelet 13. §-a. A T. 44. §-ának (1) bekezdése szerint az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a pótlólag előírt adó és összes járulékai háromszorosától nyolcszorosáig terjedhet, míg a (2) bekezdés szerint szabálytalanság miatt az adó és összes járulékai egyszereséig terjedhető pénzbirsággal büntetendő az az adózó, aki a törvényes rendelkezésekben megszabott kötelességét oly módon szegi meg, hogy az az adók megrövidítésére vezetett, azonban ez a cselekmény vagy mulasztás adócsalásnak vagy jövedéki kihágásnak nem minősíthető. A T. c rendelkezéseinek végrehajtását az Utasítás 14. §-a szabályozza. A végrehajtási utasítás a Budapesti Közlöny 1941. évi 3. számában jelent meg. Az eíjvenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1940:XXII. t.-c. 28.-36., 38., 41. és 42. §-ait a m. kir. pénzügyminiszter 166.000/1940. számú rendeletével az 1941. évi adókivetéstől kezdve életbeléptette. A végrehajtási rendelkezések a Budapesti Közlöny folyó évi február ll.-iki 34. számában közöllel lek. Minthogy a rendelet lapzárta után tétetett közzé, azzal ezidőszerint bővebben nem foglalkozhatunk. Az illetékegyenérték új kivetése. A vagyonátruházási illetékekről szóló 1920. évi XXXIV. t.-c. 126. if-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján kiadott 1940. évi 98.467. számú rendelet szerint, az illetékegyenértéket az 1911. évi január hó l-lől az 1950. évi december hó 31-ig terjedő időszakra — a fizetésre kötelezetlek bevallása alapján — újból ki kell vetni. Az új kivetéssel kapcsolatban - az 1920:XXXIV. t.-c. 128. §-ának (2) bekezdésében és 134 §-ában fdglalt felhatalmazások alapján - a pénzügyminiszter a következőket rendelte: 1. §. (1) Az 1920:XXXIV. t.-c. 1Í8. §-ában felsorolt illetékegyenérték alanyok, úgymint: