Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - A háború finanszírozása

248 Joggyakorlat. talános kereseti adó alá tartoznak, feltéve, hogy az ilyen szolgáltatásoknak jogi alapjuk van, A panaszos részére köteles életjáradék szerződésen alapszik; az ez iránti jogát a panaszos per útján is érvényesítheti. A szóban forgó életjáradéknak tehát jogi alapja van és az, — mint ilyen, — az idézett' törvényes rendelkezés szerint általános kereseti adó alá esik. Az adókötelezettség tekintetében a panaszos a kifogásait a budapesti kir. törvényszéknek már említett végitéletére sem alapíthatja jogosan. Eltekintve ugyanis attól, hogy a kir törvényszék és a kir. ítélőtábla a(tényállást a perben eldöntendő vitás kérdés természetéhez képest más szempontokból és nem az adókötelezettség tekintetében irányadó szempontokból vizsgálta és hogy ez a [bíróság a tényállást a rendes polgári bíróságoktól függetlenüí, vizsgálja és bírálja, — a kir törvényszék végítélete sem hagy kétséget arra nézve, hogy a szóban forgó évi szolgáltatásokat a kir. törvényszék is életjáradéknak minősítette. Az pedig, hogy a szóban forgó életjáradék ingatlan tulajdonjog átruházása ellenértékének a része, vagy esetleg egyes ingatlanokra nézve azoknak kizárólagos ellenértéke és hogy a tulaj donjog ot a vevő, — bár az biztosító intézet, — nem az üzlete körébe tartozó életbiztosítási ügylet által szerezte meg, hanem az életjáradékot megállapító köteles ingatlan adásvételi jogügylet keretében létesült, az adókötelezettség tekintetében közömbös. Az adókötelezettséget a K. H. ö. 2. §-ának 3. pontja szerint egymagában és minden más körülménytől függetlenül az valósítja meg, hogy a kötelem és jogosítottság tartalma az életjáradéknak, mint jogi fogalomnak minden ismérvét mutatja és kimeríti. A szóban forgó életjáradékot tehát az adóhatóságok jogosan vonták általános kereseti adó alá. (M. kir. Közigazgatási Bíróság 3187/1939. P. sz.) Okirati illeték. 1920:XXIV. t.-c. 10. §. í. pont. 143. Állattenyésztőknek az állati termékek eladásával, értékesítésével kapcsolatosan kiállított számlái nem esnek az 192Ö:XXIV. t.-c 10. §-ának 1. pontjában megállapított illeték alá. INDOKOKí A panaszos a tulajdonában álló s.-i baromfitelepről az ottani Hangya Szövetkezet részére tojást szállított és ezeket szállítójegyek kíséretében bonyolította le. Ezek a szállítójegyek a hivatalos leletek tárgyai, melyeket a pénzügyi hatóságok számláknak minősítve, a számlailletéket követelik A panaszos az Illetékek törlését kéri, mert ő nem kereskedő és nem is IparTíző, hanem 'őstermelő, s így "ha a meglefetezett szállítójegyek számláknak minősíthetők is, tőle számla^ illeték jogosan nem követelhető, A panasznak helyt kellett adni, mert annak ellenére, hogy a megleletezelt szállítójegyek a vevő nevét, a (szállított tojás mennyiségét, valamint az ellenértéket is feltüntetik, tehát tartalmuk szerint számláknak minősülnek, számlailleték alá nem esnek, mert az 1920.XXIV. t.-c. 10. §-ának 1. pontja értelmében csak a kereskedők és iparíízők hasonló tartalmú iratai esnek az ebben a pontban, illetőleg az 1931. évi 5100. M. E. számú rendelet 10. §-ában meghatározott illeték alá, s minthogy az állattenyésztőnek az állati termékek eladásával, értékesítésével kapcsolatos ügyleiéi kereskedelmi vagy ipari ügyletnek nem minősíthetők, — 'a leletezést és az ennek ' alapján foganatosított illetékkiszabást jogosulatlannak minősítve, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (M» kír Közigazgatási Bíróság, 8150/1941. P. szám.)