Az adó, 1941 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - A háború finanszírozása

234 Dr. Schmidt Á.: A háború finanszírozása. ború idején majdnem mind megtalálhatók.3 A fogyasztásra fordítható javak mennyisége magának a háborúnak következtében csökken, a nyersanyagbeszerzési nehézségek, a nagyobb foglalkoztatottságból eredő munkabéremelések, a töke erősebb igénybevétele a termelt javak termelési költségeit emelik. Másik oldalon a konjunkturális jövedelmek s a háborús konjunktúra kezdetén a növekvő munkabérek, egyes társadalmi rétegek fizetőképességét fokozzák, a háborút megelőző és a háború elejei kedvezőbb kereseti viszonyok szélesítik a szükségletek körét, stb. Ahol az állam a pénzszaporítás eszközéhez nyúl, ott az áremelkedés természetesen még jobban fokozódik. Mindezek a tényezők már maguk is az áremelkedés felé vezetnek. Ezeken kivül azonban olyan erők is fellépnek, amelyek az áremelkedés tendenciáját fokozzák. Ilyen momentumok pl.: az árúhiánytól való félelem miatt az áru felhalmozása, s a szükségesnél és szokásosnál nagyobb mértékben beszerzése (vásárlási hisztéria), a drágaságtól és pénzértékcsökkenéstől való félelem miatt menekülés a pénztől, a normális megtakarítási módozatok elhagyása, s a vásárlóerőnek minden áron felhasználása, az áruhiányból és áremelkedésből remélt különbözeti nyereség elérése érdekében áruhalmozás és áruvisszatartás. Ezek a jelenségek eléggé ismertek minden háború idején s így nem kétséges, hogy a háborúban emelkedő ártendencia igyekszik érvényesülni. Ebben a helyzetben szokott sor kerülni adóemelésre. Az adóemelést a már említett főokokon kívül másodlagosan maga az áremelkedés is szükségessé teszi, mert hiszen az áremelkedés a háborús kiadásokat is növeli. Az adóemelés visszahatással lehet az áremelkedésre és annak egyik tényezőjévé válhat. Az adó a vállalkozónál, mint termelési költség jön számításba, tehát adóemelés esetén a vállalkozó a termék árát növelni törekszik. Az ilyenképen, vagy a fogyasztási és forgalmi adók emelése miatt drágábbá lett cikkek a fogyasztók létfenntartását nehezítik, aminek következtében ők is növelni igyekszenek jövedelmüket és az általuk előállított cikkek árát, vagy a munkabérüket, fizetésüket kívánják emelni. Az adóemelésből származó adótöbbletet senki sem akarja viselni, ami általános áremelkedésre vezető áthárítás! törekvésekben mutatkozik. Az ár- és adóemelés váltakozva hatnak egymásra és mégindul az archimedesi csavar forgása a végtelenbe. Ez lenne az adóemelés következménye, ha az állam teljesen magára hagyná a gazdasági életet. Ha a társadalom ideális kollektív társadalom, akkor a fenti jelenség nem következhetik be, mert itt az adóemelés pusztán annak az eszköze, hogy a társadalom jószágmenynyiségéből több jut kollektív célokra és kevesebb magáncélokra. A kollektív és magáncélokra fordított jószágmennyiség aránya megváltoz3 Az áralakulásra vonatkozóan 1. Navratil Ákos: Közgazdaságtan című könyvét. I. kötet, Budapest, 1933. 36—38. §.