Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1940 / 8. szám - Elméleti szempontok az öröklési illetéknél. Az olasz örökösödési illeték
Dr. Schmidt: Az olasz öröklési illeték. 135 gának (Miterbrecht) megnyilvánulását látta.* A szociálpolitikai irányzat túlzásaival szemben konzervatív szerzők a családi vagyon védelme és a vagyonelaprózódás megakadályozása érdekében a túl nagy örökösödési adó adótárgycsökkentő hatásának veszélyére mutatnak rá.5 Az említett motívumok közül veszek egyet vagy, többet a tételes pénzügyi jogok is alapul, a jogalkotásban érvényesülő társadalomés nemzetpolitikai eszméknek megfelelően. Az örökösödési adónak nem pénzügyi célok szolgálatába való állíthatásának vitájában az a véleményünk, hogy az örökösödési adóban olyan eszköz áll az államhatalom rendelkezésére, amelyet a pénzügyi szempontok által megengedett mértékben a társadalom-, népesedés- és nemzetpolitikai célok elérésére egyes esetekben nemcsak szabad, hanem úgyszólván kívánatos is felhasználnia. Ezeknek a céloknak elérése elsősorban az örökösödési adó alanyainak, az adó alól való mentességnek és főképen az adókulcsnak megfelelő szabályozásával válik lehetségessé. A fejlődés során a proporcionális, sőt ezt megelőzően regresszív adókulcsból minden államban progresszív kulcs lett; az adókulcs progresszivitásának megszabásánál több tényező jöhet figyelembe. Hagyatéki adónál a vagyon nagysága, az örökrészt és hagyomány terhelő adónál ezenkívül az örökösnek és hagyományosnak az örökhagyóhoz való rokonsági viszonya. A tételes jogokban az örökösödési adó kulcsa rendszerint ;e két tényező kettős progresszivitása szerint alakul: az adókötelesek az örökhagyóhoz való rokonsági fok szerint több — többnyire 4 vagy 5 — osztályba vannak sorozva és az adótétel a rokonsági fok és az örökösnek vagy hagyományosnak jutó vagyonrész nagysága szerint fokozottan növekszik. A progresszió gondolatából következik az adóminimum intézménye is, vagyis az egészen közeli rokonoknak, vagy a csekély összegű vagyonnak adómentessége. Ez a kettős rendszerű progresszivitás a legtöbb tételes pénzügyi jogban megvan. Az örökösödési adót azonban egyes országokban megkísérelték még jobban a szociálpolitikai célok szolgálatába állítani^ s ezért az említett tényezőkön kívül még egyéb körülményeket is figyelembe kívántak venni. Egyik ilyen körülmény: az örökösnek és hagyományosnak sajátvagy ona. Teljesítőképesség szempontjából nagy különbség van, hogy, valaki 10.000 P, vagy 1,000.000 P vagyonhoz örököl-e loo.ooo P-t, s így pl. 5%-os adókulcs mellett az első esetben korábbi vagyonának 50o/o-át, vagy 5o/o0-ét kell-e örökösödési adóként megfizetnie. Egyrészt a teljesítőképesség erősebb kihasználását, másrészt a munka nélkül szerzett vagyon felhalmozódásának megakadályozását szolgál' Wagner: Finanzwissenschaft, 2. TeiI, 2. Abteilung. 1890. » így pl. Bálás Károly: Pénzügytan, II. kötet. Különösen 45<-452. és 483—490. 1.