Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 7. szám - A társulati adó törvény végrehajtási utasítása

132 Joggyakorlat Ennek a munkának megírásával a szerzők rendkívüli szolgálatot tettek a közérdeknek és egyben a jogkereső közönség jogos magánérdekeinek is. Ez a mű a magyar jogászközönségnek és különösen felvidéki, valamint kárpátaljai testvéreinknek valóságos bibliája lesz, amely könnyűszerrel átsegíti őket a közigazgatási és pénzügyi jogszabályok útvesztőin. A két kötet ára ízléses vászonkötésben 40 P. Megrendelhető utánvéttel, vagy az említett összegnek az 54.725. számú postalakarékpénztári csekkszámlára előzetes befizetése mellett, vagy 4 egyenlő havi részletre is az alábbi címen: dr. Vörös Ernő és dr. Lengyel József, Budapest, II., Fő-utca 1. szám. 1896:XXVI. tc. 140. §. 75. A bíróság az 1898:XXVI. tc. 140. §-ában meghatározott egy évi határidőn belül ügyvédi képviselet mellett benyújtott újrafelvéleli panaszt érdemben bírálja el akkor is, ha az ugyanabban az ügyben ugyanazon fél által megelőzőleg beadott újrafelvételi panaszt az idézett törvény 141. §-a alapján — az .gyvédi képviselet hiánya okából — már hivatalból visszautasította. INDOKOK: Az 1896:XXVI. tc. 144. §-a azt mondja ki, hogy az újrafelvételi panasz benyújtásának ugyanazon ügyben csak egyszer van helye. A törvényhely indokolása szerint azonban a törvényhozó a törvény keletkezésekor még hatályos 1881 :LIX. tc. 72. §-ának megfelelő rendelkezést kívánt felállítani. Az utóbb említett törvényhely azt a szabályt tartalmazza, hogy perújításnak csak egyszer van helye. Ez a szöveg pedig csak olyan magyarázatra szolgálhat alapul, hogy a törvényhozó az ügy újabb érdemi elbírálásának lehetőségét kívánta kizárni akkor, ha a bíróság az újrafelvétel kérdésében már egyszer döntött. A törvény szóhasználatának tehát egymagában nem lehet döntő jelentőséget tulajdonítani, vagyis a 144,! §. a benyújtás szóval nem a "fizikai ténykedést, hanem a joggal való élés lehetőségét jelöli meg, amint ugyanezt a gondolatot az 1929:XXX. tc. 52. S-ának (7) illetve még újabban az 1933: XVI. tc. 10. §-ának (6) bekezdése is kifejezésre "juttatja. Hogy az újrafelvételi joggal való élésnek mi a tartalma, azt a 139. §. körvonalazza. Ha ezt a fél egyszer bármiként is kimerítette, a törvény 144. §-a útját állja a megismétlésnek. De nem vonatkozik ez a szabály a 140. és különösen nem a 141. §-ban írt, a joggal való élésnek meghatározott alaki kelléke hiányára. A törvény 141. §-a itt az ügyvédi kényszert léptette életbe, s hla a fél nem ügyvéd útján adott be panaszt, nem is élt a jogával, mert az ügyvédkényszer a fél kérelmező-képességének hiánvát jelenti. A jogi helyzet tehát olyan, mintha a jogképesség vagv jogcselekvőkepesség hiányoznék. Itt csak a beadvány került elbírálásra — annak tartalmától függetlenül — és nem a 139. §-ban biztosított perjogigény. A fél ezek szerint nem merítette ki a 139. §-ban döntő bizonyíték címén őt illető újrafelvételi jogot. Meg kell tehát különbőztettni tésre vonatkozik a törvény 114. §-a, amint azt különben már e szakasz rendszerbeli elhelyezése is mutatja. (344. sz. jogegységi megállapodás)!