Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 7. szám - A társulati adó törvény végrehajtási utasítása

128 Rendeletek. keretében a kivetési eljárásra, az évközi változásokra és a jogorvoslatokra vonatkozó rendelkezéseket tárgyalja. A szóbanlevő rendelkezésekben az Ut. részletesen szabályozza a vállalat bevallásadási kötelezettségét és a bevallási ív kiállításának módját. A vállalatnál lefolytatandó könyvvizsgálat foganatosítására vonatkozó szabályok általában az eddigi rendelkezéseknek felelnek meg, eltérés mindössze annyiban van, hogy a vállalat részéről ellenőrző könyvszakértőként a jövőben csak hites könyvvizsgáló vehet részt. A kivetési eljárásra vonatkozó rendelkezések tekintetében a múlttal szemben nincs változás. A m. kir. adóhivatal munkájának megkönynyítését szolgálja az adatnyilvántartásnak a törzskönyvvel való egyesítése. Ismeretes, hogy a T. egyes, pontosan meghatározott esetekben a jogorvoslatok végső elbírálását az Országos Döntőbizottság hatáskörébe utalta. Az Ut. ebben a kérdésben a T. rendelkezésein túlmenő szabályokat nem állapít meg. A T.-ben foglalt felhatalmazás alapján megállapította azonban a pénzügyminiszter a döntőbizottság ügyrendjét. A III. cím (Ut. 123—127. §.) a büntető rendelkezéseket, a IV. cím (Ut. 128—131. §.) a vegyes rendelkezéseket öleli fel. Az Ut. idevonatkozó rendelkezései alig terjednek túl a T. keretein, ennélfogva azok további részletezését mellőzhetőnek vélem. A társulati adó kodifikációs munkája az Ut. közzétételével végetért. Reméljük, hogy az> a korszak, amelyet a T. és az Ut. a vállalatok adóztatásában megnyit, a régi területeivel tovább gyarapodó ország üdvét fogja szolgálni. RENDELETEK A felvidéki és kárpátaljai területeken behajthatatlan követelések igazolása. Meghagyom a pénzügyigazgatóságnak, hogy kizárólag a Magyar Szent Koronához visszacsatolt és visszatért területeken azoknál a kereskedőknél és iparosoknál, illetőleg általános kereseti adó alá eső vállalatoknál, akik, illetőleg amelyek jövedelmüket mérleggel és veszteség-nyereségszámlával igazolják, az állami főhatalom átvétele időpontjában fennállott követelések behajthatatlanságát tekintse igazoltnak és az általános kereseti adó alapja szempontjából az adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál levonandó tételként vétesse figyelembe abban az esetben, ha az adózó helyhatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy adósa külföldre ismeretlen helyre távozott és hogy az adós a magyar állam területén sem ingó, sem ingatlan vagyonnal nem rendelkezik. Ez a rendelkezés nem érinti az adózónak a K. H. Ö. 13. §-ának 3. pontjában foglalt azt a kötelezettségét, hogy ezeket a követeléseit tartozik nyilvántartani és amint azok részben, vagy egészben mégis befolynak, tartozik külön kimutatni és annak az évnek a jövedelméhez hozzászámítani, amely évben befolytak. (29.720/1940. VII. P. M.)