Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1940 / 6. szám - Haszonélvezet kihatása a vagyonadó fizetési kötelezettségre
104 Dr. Szüts E.: Haszonélvezet kihatása a vagyonadóra. Dr. Kovács László ügyvéd »Hozzászólás az életjáradékosok vagyonadójához« című értekezésében (Az Adó, 5—6. 1939. szám) már kimutatni igyekezett, hogy a 30.000/1939. P. M. rend. 12. §. (3) bek. rendelkezése — mely teljesen analóg a 19.500/1940. fent hivatkozott P. M. rendelettel, — a J. V. H. Ö. 29. §. (4) bek. 3. pontjával ellenkezni látszik. Értekezésének konklúziója az, hogy a H. ö. 29. §. (4) bek. 3. pontja »csak a tulajdonul átengedett ingatlanok fejében, de nem a haszonélvezet megváltása fejében élvezett járadékokra vonatkozik^ Érvelését inkább gazdasági és az élet által felállított megfontolásokkal, semmint jogi fejtegetésekkel támasztotta alá s végül e probléma helyes megoldásának kérdésével sem foglalkozott. A J. V. H. ö. 23. §. 1. p. szerint vagyonadó fizetési kötelezettség csak adóköteles vagyonuk után terheli a magyar állampolgárokat. Vagyon alatt, az általánosan bevett meghatározás szerint, valamely személynek valamennyi csere értékű (pénzértékű) dolga, joga és kötelezettsége értetik egy adott pillanatban. Ezzel az általános meghatározással lényegében egyezően sorolja fel a H. ö. 28. §. 1—4. pontja részletesen az adóköteles vagyont, míg tőkevagyonként a J. V. H. ö. 29. §. (4) bek. 3. pontja szerint a vagyonadó alapjául szolgálnak:. azok az életjáradékok, amelyekel az adózó az átengedett ingatlan vagyontárgyak fejében, akár biztosító intézettől, akár mástól élvez. Ily esetben a vagyonadó alapjául az átengedett ingatlan vagyonnak az átengedés időpontjában mutatkozó értéke szolgál. Fenti rendelkezésben a hangsúly az »ingatlan« vagyontárgyakon van! A magánjog szerint ingatlan a lelek és ami a telekkel fizikailag és állandóságra hívalottan — nem múló célt szolgálva, — összefügg. Ezzel szemben a haszonélvezeti jog, mint szolgalmi jog, idegen dologbeli jog, mely jogánál fogva valaki, valamely idegen dolognak, esetleg jognak, vagy egész vagyonnak bizonyos hasznát veheti és ezt a tulajdonos tűrni köteles. A haszonélvezeti jognak, mint vagyontárgynak átengedése, tehát kifejezett rendelkezés nélkül, — a magánjog érvényénél fogva, — nem minősülhet ingatlan átengedésének és így a H. ö. 29. §. (4) 3. pontja kizárólag csak az ingatlan vagyontárgyak átengedése fejében kapott életjáradékok értékelése esetében látszik alkalmazandónak. Az 1920. évi XXXIV. t.-c. 2. §. (2) bek. is külön kimondja, hogy a haszonélvezeti szolgalom az illetékkötelezettség szempontjából az ingatlanokkal egyenlő elbírálás alá esik. Az ad. 3. esetében a lemondással a haszonélvezeti jog megszűnvén, a vagyon állagának forgalmi értéke után fizetendő vagyonadó fizetési kötelezettség többé már a lemondót nem terhelheti, hanem csakis a kapott életjáradék, mint vagyonjog, forgalmi értéke utáni fizetési kötelezettségéről beszélhetünk.