Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 6. szám - Módosítások az egyenesadó-javaslaton

98 Dr. Csulak E.: Módosítások az egyenesadó javaslaton^ meg, hogy az adómentesség megilleti azokat a haszonbérlőkel is, akik ugyancsak a saját szükségletük kielégítésére bérelnek legfeljebb 25 P (21.55 ar. K.) kataszteri tiszta jövedelmű földet, azonban a mezőgazdaságon kívül még más olyan foglalkozásuk is van, amelyből csekély jövedelemre tesznek szert, tehát a jövedelmük túlnyomórészt mezőgazdaságból származik. Ehhez képest a törvényjavaslat szövegében a »kizárólag- mezőgazdasággal foglalkozók körét a »túlnyomórészt* mezőgazdasággal foglalkozók körére tágította. A legfeljebb egy segéddel és egy tanonccal, vagy segéd nélkül legfeljebb két tanonccal dolgozó kisiparosok adótéleleit tárgyaló 21. §-t a pénzügyi bizottság olyképen módosítotla, hogy az adólételek fele Összegének alkalmazásánál a 65 éves életkort 60 évre leszállította, mert felfogása szerint a csökkent keresőképesség már ennél a korhatárnál is bekövetkezik. Az olyan iparosoknál pedig, akik az I. és II. járadékosztályú hadirokkantak csoportjához tartoznak, valamint azoknál az özvegy nőknél, akik iparukat az elhalt férjük után özvegyi jogon folytatják, lazt a kedvezményt állapította meg, hogy az ilyen iparosok adótételének kifejlesztésénél a segéd után megállapított 8, 10, illetőleg 12 pengő számításba vételét mellőzni kell, ami lényegében azt jeleníi, hogy ha az ilyen iparosok csökkent keresőképességük, vagy az elhalt férj munkaerejének pótlására segédet tartanak, ezt a segédet teljesen figyelmen kívül kell hagyni. Ez a módosítás természetesen nem azt jelenti, hogy az ilyen iparosok akkor is a fix-tételek szerint adóznak, ha a megengedettnél eggyel több segédjük van, hanem azt jelenti, hogy a foglalkoztatott egy segéd után adót nem kell fizetniök. Az ilyen iparosok is tehát csak akkor adóznak az új elrendezés szerint, ha legfeljebb egy segédet és egy tanoncot, vagy segéd nélkül legfeljebb két tanoncot foglalkoztatnak, azonban a segéd után nem kötelesek adót fizetni. A törvényjavaslat 25. §-ánál a pénzügyi bizottság úgy találta, hogy a magánalkalmazoltaknál a munkaadók egy évben egyszer a szolgálati viszonyból folyó rendszeres segélyt is folyósítanak, amelyet méltánytalan volna az abban a hónapban kifizetett rendszeres illetményekkel összevontan adóztatni. Ezért úgy határozott, hogy a főilletménytől a karácsonyi segélyt is el kell különíteni, mert ez a segély az alkalmazottaknak a szolgálati szerződésnél fogva jár és egy évben csak egyszer kerül kifizetésre. A 37. §-nál, amely a beruházási hozzájárulási pótlékról szól, a bizottság a törvényjavaslat eredeti szövegétől eltérő más álláspontra helyezkedett, az adózók körét igazságosabban határozta meg és olyan esetekre is gondolt, amelyek a törvényjavaslat eredeti szövege szerint rendezetlenül maradtak volna. A bizottság ugyanis megállapította hogy a törvényjavaslat szövege szerint a beruházási hozzájárulási pótlékot csak abban az esetben kellett volna fizetni, ha az adózó terhére beruházási hozzájárulást egyáltalában nem vetettek ki, vagy ha