Az adó, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 5. szám - Az egyenes adók reformja

Dr. Csutak E.: Az egyenes adók reformja. 85 elmulasztását — az eddigi jövedéki kihágás helyett — szabálytalanságnak minősíti és a mulasztásért az új tényleges birtokost 100 pengőig terjedhető pénzbirsággal sújtja. A törvényjavaslat 9. §-a állandó adómentességet biztosít az olyan épület (épületrész, lakrész, vagy egyéb helyiség, részére, amelyet a tulajdonos vallási, közművelődési, közoktatási, közegészségi vagy közjótékonysági célra, a kötelező leventekiképzés, leventeotthon, illetőleg a lövészkötelezettség teljesítésének céljaira olyan személy részére enged át teljesen díjtalanul, aki vagy amely személy az épületet a fenti jogcímek közül olyan célra használja, amely használat következtében az állandó adómentesség abban az esetben is megilletné, ha az ingyen átengedett épület saját tulajdonában volna. Ugyanez a szakasz a törvényhatóságok, a községek és városok tulajdonában levő inságlakások (barakktelepek) részére állandó házadómentességet biztosít. A 10. §. igen nagy horderejű szociális intézkedést tartalmaz, annak a célnak elérése érdekében, hogy a háztulajdonosok ezentül a házukban levő lakásokat szívesen adják bérbe gyermekes családoknak A törvényjavaslat (1) bekezdése ugyanis felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy az olyan házak tulajdonosait, amelyekben a gyermekek létszáma az összlétszámnak legalább a felét teszi ki, adókedvezményben részesíthesse. Hogy ez a kedvezmény milyen mértékű lesz. azt majd csak a végrehajtási utasítás megjelenése után fogjuk megismerni. A törvényjavaslat (2) bekezdése azonban már meghatározott kedvezményben részesíti azokat a háztulajdonosokat, akik házukat többgyermekes családok részére szolgáló bérháznak nyilvánítják. A kedvezményt a törvény lakásonként adja meg éspedig olyképen, hogy minden lakás évi bérjövedelme után számított adóból gyermekenként 5—5 o törlését rendeli el. A törvényjavaslat 12. §-a azok közé a rendelkezések közé tartozik, amelyeknek a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalása a legnagyobb jelentőséget tulajdonítja. Ez a szakasz ugyanis a kisközségekben és a legfeljebb 10.000 lakosú nagyközségekben — a gyógy- és üdülőhelyek kivételével — a tulajdonosok által használt, legfeljebb két szobából és a mellékhelyiségekből álló házak után nem az adókivető hatóságok által megállapított haszonérték alapulvételével, hanem a törvényben meghatározott adótételek alkalmazásával rendeli el a házadó kivetését. Az adótétel nagysága két körülménytől függ, nevezetesen: hogy az épület milyen lélekszámmal biró községben fekszik és hogy az épület milyen anyagból épült. A lélekszám szempontjából a törvény a községeket hat kategóriába sorolja éspedig az elsőbe a legfeljebb 500 lakosú, a másodikba a legfeljebb 1000 lakosú, a harmadikba a legfeljebb 1500 lakosú, a negyedikbe a legfeljebb 2000 lakosú, az ötödikbe a legfeljebb 5000 lakosú és a hatodikba a legfeljebb 10.000 lakosú községeket; az építési anyag szempontjából az épületeket két csoportba sorolja éspedig az első csoportba tartoznak a földből vagy vályogból épült házak, a második csoportba a téglából, kőből, vagy más szilárd anyagból ké-