Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Irving Fisher jövedelemadó elmélete

Joggyakorlat 319 pénzbeli ellátásban részesülő hadirokkant mentes a rokkantellátási adó alól. Ez a törvényszakasz az adómentesség érvényességére más kelléket nem állapít meg. Az ehhez a §-hoz fűzött utasítás szerint az igényjogo*sultságot hatósági bizonyítvánnyal kell bizonyítani. Tehát nem kelL hivatalból vizsgáim, hogy az adózót állandó adómentesség megilleti-e, vagy sem. A bíróság állandó gyakorlata szerint az állandó adómentességre irányuló igényjogosultságot a közszolgáltatás kivetése rendjén vagy a kivetés ellen folyamatba tett jogorvoslat útján lehet érvényesíteni. A rokkantellátási adó évről-évre visszatérő közszolgáltatás. Ehhez képest évről-évre előterjesztheti az adózó az állandó adómentesség megállapítására irányuló kérelmét és bármely évben benyújthatja rokkantsági igazolványát. Cs. község elöljáróságának 9692/1935. számú jelentése szerint panaszos ennek a kötelezettségének 1934. július hónapban eleget tett. Az 1934. július 20-án kézbesített adóívben közölt kivetés ellen irányuló felebbezését 1934. augusztus 2-án a pestszenterzsébeti kir. adóhivatalnál benyújtotta. Ezért az 1934. évre megilleti panaszost az állandó adómentesség. A pénzügyigazgatóság határozatában említett 93399/ 1929. számú P M. rendelet jogfosztó rendelkezése nem alapszik törvényen. Azt alkalmazni nem lehetett, [m. kir. Közigazgatási Bíróság 17633/ 1936. P. szám.) Kőipari forgalmi adóváltság. 89.000/1934. P. M. 4. §. (7) bek. 126. A téglagyáros a kőipari forgalmi adóváltságot köteles megfizetni, azután a gyártott tégla után is, amelyet bár maga. de nem a téglagyár üzemének keretén belül használt fel. illetve el. INDOKOK: A panaszos város, a téglagyárában előállított és részint középület építéséhez, részint utca burkoláshoz felhasznált tégla után pótlólag kivetett kőipari forgalmi adóváltságnak törlését kéri azért, mert a 89.000/ 11934. P M. számú rendelet 4. §-nak 7. bekezdésére hivatkozva azt állítja, hogy a téglát gazdaságában használta fel és így mentesség illeti. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. A hivatkozott rendelet elvileg azt a szabályt állítja fel, hogy az árú kereskedelmi értéke az adóváltság alapja akkor is, ha az adóváltság fizetésére kötelezett az általa előállított árút maga használja fel, vagy el. A mentesség kivétel és csak a mezőgazdaságnak a gazdaságban, illetve téglagy árnál csak a téglagyár üzemének keretén belül való felhasználás esetére áll fenn. Az nem vitás, hogy a panaszos a téglát nem a téglagyár üzeme céljaira használta fel és így a mentesség meg nem illette, a váltság kivetése tehát jogos és helyes, [m. kir. Közigazgatási Bíróság 4416/1936. P. szám.)