Az adó, 1938 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 10. szám - Irving Fisher jövedelemadó elmélete

Dr. Schmidt Á.: Jövedelemadó elmélet 305 nabbá tenné a jövedelemszámítást s így Fisher az egyszerű­sítés érdekében nincs is tekintettel erre a problémára.2 Lényegesebb ellenvetések merülnek fel, ha Irving Fisher adórendszerét a közgazdaságtan jövedelem fogalma szempontjából vesszük vizsgálat alá. Az általánosan elfo­gadott fogalmazás szerint hozadék a termelést folytató üzem tárgyi értelemben vett gazdasági eredménye, jöve­delem a termelés eredményéből az egyes személyhez vagy más gazdasági egységhez egy vagy több termelő tényező birtoka útján befolyó részesülés. A hozadék eszerint ob­jektív, a jövedelem szubjektív fogalom. A jövedelemszer­zés akkor tekinthető beállottnak, amidőn a termelő té­nyezők birtokosához az egyes jövedelmi ágakban az ár­alakulás során létrejött értékmennyiség tényleg befolyik. A jövedelmet tehát az adóztatás szempontjából is ebben a fázisban kell megragadni. Fisher a jövedelemfogalom szubjektivitását fokozva, az említett fázison túlmegy', s a jövedelem megállapítására azt tekinti mérvadónak, hogy a gazdasági egység (termé­szetes személy vagy társaság), a befutó értékmennyiséget hogyan használja fel. Amint az említett példában láthat­tuk: ha valaki az év folyamán befolyt 17.000 8 összeget teljes egészében fogyasztási szükségleteire használja fel — lakás, élelmezés, ruházkodás, szórakozás, slb. — úgy az egész 17.000 8 összeg jövedelem. Ha azonban 6.000 8-t félretesz, akkor csak 11.000 8 a jövedelem. Minthogy a közgazdaságtanban általánosan elfogadott álláspont az, hogy a jövedelmet a befolyás és nem a felhasználás szerint kell meghatározni. Fisher jövedelemfogalmát sem elméleti, sem gyakorlati szempontból nem tartjuk elfogadhatónak. A tételes jogszabályok szerint szabályozott és a Fisher szerint javasolt jövedelemadó között legfőbb különbség az lenne, hogy utóbbiban a megtakarítások nem számítanának az adóalapba, a vagyon elidegenítéséből, betét kivételből származó tételek viszont — feltéve, hogy az adózó fo­gyasztási szükséglete kielégítésére fordítja őket, — az adó­alapba esnek. A megtakarítások adózatlanul hagyása nem új gondolat. J. S. Mill óta számosan, így a németeknél többek között Bendixen. Mombert, az angolok között az újabb időkben Pigou is mellette foglaltak állást. Fisher a - A fogyasztói járádék megadóztatása nem egész érdektelen problé­mának látszik. Véleményünk szerint a jövedelemadó progresszivitása voltaképen a fogyasztói járadék megadóztatására irányulónak tekint­hető.

Next

/
Thumbnails
Contents